Művészet és egyház

Lehet-e szárnyalni keretek között? Ezt a kérdést tette fel és járta körül Sabău-Trifu Cristina egyházművész a kolozsvári egyetem teológia kara által szervezett Katolikus Akadémián tartott előadásában. Ezt járták körbe a művész jóvoltából a hallgatók (akik ezúttal nézők is voltak): egy zenés vetítés segítségével maguk is szárnyalhattak. Ahogyan hozzászólásában Kovács Sándor kolozsvári főeseperes mindenki nevében meg is fogalmazta: szavakkal kimondhatatlan lelki magasságokba emelt mindaz, amit ezen a január 26-i estén kaptunk.

Az egyház mindig is pártolta a művészetet, de a művész az ihlettől vezetve nem mindig követi a megrendelőt, hanem olykor előtte szárnyal, szárnyalásának azonban az áhítat, a liturgia szolgálata határt és keretet szab. Ezért az egyházi keretek közt alkotó művésznek alkalmazkodnia kell, de érdekes kérdés, hogy a szakmai szabályok betartása, az újító lendület, az ihlet és egy hagyománytisztelő közösség igénye milyen kapcsolatban áll egymással. A Vasárnap kérdésére Sabău-Trifu Cristina az előadás után elmondta: ő nem tartja magát kifejezetten modernnek, bár egyes alkotásait (például templomi keresztútjait vagy egy-egy szentélyberendezési megoldását) szokták újító jellegűnek tartani, őt a liturgia iránti csodálat megtartja a gyökereknél, a hagyományt ő olyan mértékben tiszteli, hogy művészete inkább annak jobb, tisztább érvényesülését szolgálja. Ő maga egész művészetét szolgálatnak, misszónak tekinti, Istentől kapott hivatásnak.
(bodó)