2012.02.06
Erdély magyar nyelvű szerzetesközösségei február 4-én gyulafehérvári találkozóra készültek, ahogyan azt előző lapszámunkban közöltük, a nagy havazások miatt azonban előző este többen úgy látták, különösen Székelyföldön, hogy kockázatos útnak indulni... bármennyire is készültünk erre a zarándoklatnak is beillő tanulmányi napra és az érsek atyával való találkozásra...
Miután a különféle telefonközpontok forgalmát jól föllendítettük, a szervezők – Homa Ildikó szociális testvér és Orbán Szabolcs ferences testvér – mérlegelték a helyzetet: többen Kolozsvárig már eljutottak (a szatmári irgalmas nővérek és a Jézus Szíve Társaság képviselői, a nagykárolyi piarista nővérek), vannak merészebbek – mint a szászsebesi ferences testvérek – akik hajlandóak eljönni, és akik éppen Magyarország felől érkeznek haza, úgyis itt mennek át, néhány szociális testvér helyben van, miért ne tarthatnánk meg a találkozót Kolozsváron...
A Romániai Rendfőnöknők Konferenciájának székháza be tudta fogadni a kis csapatot. Természetesen mindannyiunktól rugalmasságot követelt a helyzet. A szentmise elején Szabolcs testvér jelezte is: ez most olyan lesz, mintha GPS-szel utaznánk egy ismeretlen tájon... A jelszó: újratervezés... esetleg a program minden mozzanata után.
A szentmisében Sárközi Sándor piarista elmélkedése és maga a liturgia valódi közösséget teremtett, érintve a hivatás lényegét, ami a különböző karizmák ellenére is közös. Utána Pál Leó ferences testvér előadása a szerzetesi életben megélendő misszió, küldetés összetevőire világított rá. Sajnos a másik előadó, Darvas Piroska segítőnővér a havazás miatt nem jöhetett ide sem.
A kiscsoportos munka egészen gyakorlati szinten folyt: konkrét evangelizációs programokat dolgoztak ki az egyes kiscsoportok, gyakorolva a szerzetesközösségek közötti együttműködést. Természetesen volt lehetőség kötetlen együttlétre, humorra, kikapcsolódásra is.
A találkozó a délutáni imaóra elimádkozásával zártuk – és bár valóban sajnáltuk az időjárás miatt elmaradt nagytalálkozót (amelyre 45-en jelentkeztek be), senki sem távozott csalódottan, hiszen a szervezők és résztvevők egyaránt minden kreativitásukat beleadták az újratervezés kalandjába. Sőt, a befogadó házban éppen zajló Élet bőségben program különböző közösségekből való román nyelvű résztevői is megkönnyítették ezt, hiszen latin énekeikkel a napot indító szentmisénket tették gördülékenyebbé, és nagy hirtelen még egyszerű ebédet is főztek számunkra. Diszkrét jelenlétükkel és háttérmunkájukkal ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a sokszoros újratervezés végül is célba érjen.
Valamikor, úgy tíz évvel ezelőtt – még rendszeresek voltak ezek az országos szintű találkozók – reméljük, hogy ez az újrakezdési kísérlet, ami a körülmények ellenére sem maradt egészen annyiban, éppen vitalitásunkat és jövőnket jelzi.
Farmati Anna sss
Vasárnap