2012.03.07
Kitartó nevelők, szociálpedagógusok és szociális munkások áldozatos hozzájárulásával újra megkezdődtek a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium diákjai számára szervezett lelkigyakorlatok. 2012. március 2-3-án a IX. osztályok tanulói vettek részt a lelki programon. Bartos Angyalka, Bíró Katalin, Ördög Csilla, Pál Emilia, Sándor István és Török Emőke, valamennyien a Gyulafehérvári Caritas munkatársai - vezették a foglalkozásokat a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban.
Az igazgatósággal és a kollégákkal arra a döntésre jutottunk, hogy a kilencedikes évfolyammal ebben az évben a szerelem, nemiség, abortusz, az alkohol, a cigaretta, valamint a drog témáit próbáljuk terítékre tenni, hogy gyermekeink ezáltal megfelelő információkat nyerjenek.
Tény, hogy ezekkel a témákkal valamilyen formában mindenki találkozott vagy találkozik, és viszonyult, illetve viszonyulni fog hozzájuk. Azt gondolom, hogy felelős nevelőknek, vezetőknek nem lehet ezekkel kapcsolatban ilyen álláspontra helyezkedni, hogy „majd megoldja mindenki valahogy...”, vagy „hátha nem lesz neki ezzel kapcsolatban problémája...”, „majd elmúlik...”, „az én gyerekemnek ilyen dolgai nem lehetnek!”, vagy „nem érdekel!” stb. Szóval nem dughatjuk a fejünket a homokba, nem is lehetünk álszentek, farizeusok. A szülő, a pedagógus ugyanis BOLDOGSÁGFELELŐS, s állandóan kell tennie valamit tudása, tapasztalata, felelőssége birtokában a tudatlan, gyakran csak a saját eszére, elképzelésére hagyatott, tapasztalatlan gyermekéért, hogy az helyesen, felelősen viszonyuljon pl. a felsorolt témákhoz, dolgokhoz.
A jezsuiták hangsúlyozták, hogy „Akié az ifjúság, azé a jövő!". Ezt szem előtt tartva akartunk ezen témákról keresztény szellemben, felelősen, de nem elfogultan infomációkat adni neveltjeinknek, hogy megfelelő gondolkodást, magatartást alakíthassanak ki ezek birtokában. Nem mindegy, hogy milyen a jelenünk, és az sem, hogy milyen lesz a jövőnk, a jövőjük, ezért dolgozunk, foglalkozunk ezen témákkal. Hogy mi van ma a nemiség, az abortusz, az italozás, a cigarettázás, a drog terén, az a legtöbb ember számára nyilvánvaló. Mindezek sok felelőtlen tettnek és mulasztásnak, a nevelés hiányának, a témák kerülgetésének, a „szőnyeg alá seprés”-nek a gyümölcsei is. Persze, az ördög sem alszik...
Szeretnénk segíteni fiataljainkat abban, hogy a rossz örökségtől megszabaduljanak, pozitív példákat kövessenek, felelősségteljesen gondolkodjanak a felsorolt témákról, dolgokról, s az Isten fiainak szabadságában éljenek. A Katolikus Egyház Katekizmusa( K.E.K.) 1733-as pontjában olvashatjuk: „Minél inkább teszi a jót, annál szabadabbá válik az ember. Igaz szabadság csak a jó és az igazságosság szolgálatában lehetséges. Az engedetlenség és a rossz választása visszaélés a szabadsággal, és a bűn rabszolgaságába vezet.”
Igaz, hogy ma már nincs intézményes rabszolgaság, de lelki rabság, rabszolgaság annál inkább... Segítsen minket a mi szabadítónk, Jézus Krisztus, hogy eljussunk arra a szabadságra, amelyre sok benne bízó hívőt, szentet eljuttatott!
Segítsen, hogy szabadok legyünk mindig a jóra, az általa megjelölt értékek: „...szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5, 22 -23) választására.
Simó Gáspár, spirituális
Az alábbiakban néhány tanuló meglátását, megélését, tapasztalatát olvashajuk:
„Volt néhány előítéletünk a lelkinapot illetően... Sokan, sokat mondtak, s nem tudtuk igazából, hogy mi lesz. Most már azt tudom mondani, hogy jó volt és pozitívan csalódtunk. Elváráson felüli volt minden.
Mi fiatalok a szexualitás, szerelem, párkapcsolat témában igen sok jó információt, eligazítást kaptunk. Az ismerkedőjátékok után miután mindenki felszabadult, s könnyeben fel tudta tenni azokat a kérdéseket, melyket másképpen nem tett volna. Díjaztam, hogy nem úgy adták elő a témát, mint az iskolában a tanárok, hanem viccesen, játékosan. De jó lenne, ha a 17 tantárgyból legalább hetet így tanítanának...
Jó volt a péntek esti mise, a reggeli ima, egyáltalán minden.
Köszönjük a spiri atyának, a pszichológusoknak, az osztályfőnököknek, hogy ilyen programot szerveztek nekünk.” /Farkas Róbert, IX.B/
„A lelki napok kellemes csalódást okoztak, mert úgy közelítették meg az adott témákat, hogy az érdeklődésemet fent tudták tartani.” /Szász Renáta/
Kezdetben tartózkodás, izgatottság, tanácstalanság volt bennünk a lelkinappal kapcsolatban. Nem tudtuk elképzelni, hogy milyen lehet egy lelkinap. Sokan azt gondoltuk, hogy ez egy hiábavaló hétvége lesz, és hogy unni fogjuk.
A negatív megérzések, elképzelések aztán senkinek sem váltak be. Nagyon jó volt, jól telt ez a két nap. A szóbanforgó témákkal kapcsolatban „rendet” teremthetettünk a lelkiéletünkben, magunkbaszálhattunk. /Silló Beáta, IX.B/
A lelki napok hallatán mindenkiben különböző érzések, gondolatok jönnek elő. Mivel mi kilencedikesek vagyunk ezért nem sokat tudtunk a lelki napról, afelől hogy valójában, hogy is működik az egész. Bennem is különféle érzések kavarogtak e témával kapcsolatosan, de nagyon kellemesen csalódtam. Már csak azért is jó volt az egész, mert Emőke és Isu nagyon közvetlenek voltak hozzánk, és látszott rajtuk, hogy nem csak úgy beszélnek mert kell nekik, hanem a mi érdekünkben mindent megtesznek, és próbálnak nekünk segítséget nyújtani az elkövetkezendő időkre. Mikor Isu látta hogy az osztály már nem bír figyelni, akkor mindig egy jó vicc, egy jó játék segítségével feldobta a hangulatot, és ezek mindig olyan lendületet adtak számunkra, hogy kitartóan tudtunk figyelni az előadásra. Nagyon sokat nevettünk, és bár több időt kellett ott lennünk mintha suliba lettünk volna, mégis ez a két nap olyan gyorsan eltelt hogy észre se vettük.
Mindent egybevetve hihetetlen élmény volt! Az osztályközösség számára is nagyon jó volt, mert egy napot úgy volt együtt az osztály, hogy nem a tanulással, és a házi feladat megírásával törődtünk, hanem másról is beszéltünk. Az is jó volt, hogy mindenkinek az internátusban kellet aludnia. Sokat beszélgettünk, nevettünk.
Nem tudom hogy más hogy van ezzel de és már nagyon várom a következő lelki napot! /Bors Boglárka/
IX.A
IX.A
IX.B
IX.C
