A fiatal püspök | Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Ökumenikus szellemével felbecsülhetetlen hatást gyakorolt az – izraelitát is beleszámítva – öt felekezet között megosztott erdélyi magyarság lelki egységére. Nem véletlen, hogy amikor 1938 karácsonyán XI. Pius pápa a 42 éves Márton Áront kinevezte a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe, az új püspököt kitörő örömmel fogadta Erdély hívő népe, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

1939. február 12-én Andrea Cassulo romániai apostoli nuncius lelkes papi és hívő közösség jelenlétében Márton Áront püspökké szentelte a kolozsvári Szent Mihály templomban.

Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozniok kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék.
Ígérem, püspökké szentelésemnek ezen a felejthetetlen ünnepnapján, hogy ezekkel a történelmi adottságokkal számot vetek, amint azt a múltban is tettem, a sorsközösségnek ezt a szavát megfogadom és az együtthaladás útját egyengetem. Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni és amennyire segítségükre tudok lenni, leszek és terhüket vállaimra venni igyekszem.

(Márton Áron a szentelést követő ünnepi fogadáson mondott beszédrészlete)

Ezen a szent napon szülőfalumra, egyházmegyém minden népére szabadjon azt a szent fogadalmat tenni, hogy fajtámnak szívósságát, kiállását a magam erényének akarom tekinteni, sorsát vállalni akarom. Az Isten hivatást adott nekem és én életem ennek a hivatásnak szentelem és a jó népemért becsületesen dolgozom.

(Márton Áron a szentelést követő ünnepi fogadáson mondott beszédrészlete)

Márton Áron püspöki címerében a halmok fölött magányos fenyő áll, a háttérben Székelyföld havasait szimbolizáló hegycsúcs magasodik, középen a Pax jele, melynek két oldalán Csík címeréből a Nap és a Hold látható. Ezzel is jelezni akarta: Csík magas méltóságba, terhes feladatok elé állított fia vállalja mindig a zöld fenyő hivatását, kopári körülmények között is görcsösen ragaszkodik az életadó értékekhez és irányt mutat; gerinces egyenességet és égbelendülő bátorságot tanúsít. Non recuso laborem (Nem vonakodom a munkától, ill. a munkával járó erőkifejtéstől, fáradozástól, szenvedéstől).

Márton Áront a lehető legkritikusabb helyzetben állította a Gondviselés az erdélyi egyházmegye élére. Megfontolt, határozott magatartásával és az emberekhez közel álló személyiségével tartóoszlopa lett az egyensúlyából kibillentett népünknek.

Szent hivatalom kötelez, hogy egyformán püspöke legyek szegénynek és gazdagnak, tanultaknak és a tanulás lehetőségeitől elzártaknak, előkelőknek és egyszerű embereknek, az élet kegyeltjeinek és az élet szerencsétlenjeinek, bűnösöknek és a kegyelem áldottjainak.

(Márton Áron 1939. március 31-én kelt beköszöntő szózatából)

Az egyetemes bizonytalanság napjaiban megbizonyosodhattunk afelől, hogy egyedül vagyunk és a magunk erején kívül csak Istenre támaszkodhatunk… A nagy veszélyben ösztönösen érezzük, hogy egymás kezét kell keresnünk, s fegyelmezetten, kikezdhetetlen összetartással fognunk, és azt, ami a miénk élő falként körülvéve védenünk.
A szenvedés nagy nevelőiskola, s velünk is beláttatta, amire különben a kényelmes napokban kevés hajlamot mutatunk, hogy összetartsunk, egymást megértsük és támogassuk, az érdekellentéteket és társadalmi válaszfalakat eltüntessük, mert a magunk sorsát csak magunk és csak minden erőnk összefogásával munkálhatjuk eredményesen.

(Márton Áronnak Mailáth G. Károly temetése után, 1940 nyarán a kolozsvári Szent Mihály egyházközség közgyűlésén elmondott beszédből)

A levegőben keringő világváltozás-világháború felhői a tisztánlátás egét eltakarták a változást váró, a változástól jobbat remélő emberek szeme előtt. Márton Áron 1940-ben, a második bécsi döntéssel teremtődött helyzetet tünékenynek ítélte. Nem települt át szeretett és számára hírnevet hozó városába, Kolozsvárra. Pedig voltak szempontok, melyek szerint előnyösebb lett volna elhagyni az ősi püspökiszékhelyt, s átköltözni a magyarországi részekre, mert itt élt a hívek túlnyomó többsége.
Kettészakadt egyházmegyéjének kisebbségi sorsba került és sanyargatott hívei mellett maradt, Gyulafehérváron.

… Veletek együtt hiszem én is, hogy a szenvedéseknek az a faja, amelytől most gyötörtetünk, meg fog szűnni. … Hittel és reménnyel indulunk a vigasztalan jelenből a bizonytalan jövő felé, mert tudjuk, hogy sorsunk fölött a gondviselő Isten őrködik, és mert tudjuk, hogy a szenvedésnek megváltó ereje van. … Akármekkora áldozatot követel szent hitünk és faji jogaink bátor megvallása, vállalnunk kell azokat. Erre kötelez őseink becsülete, saját lelkiismeretünk és gyermekeink tiszta jövője. Félre a sötét gondolatokkal, félre a kétségbeeséssel! Nekünk helyt kell állnunk. Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk. Őseink vére és könnye puhította a barázdákat itt; drága hamvaik porladnak Erdély szent röge alatt. Mi nem vagyunk itt idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat, még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik.

(1942. június 12-én a dévai bérmáláskor elmondott püspöki beszédből)

Márton Áron püspöknek volt gondja egyházmegyéjének nagyobb részben Magyarországra került híveire is. Igaz, útlevéllel és ritkán látogathatta meg őket. Az ilyen látogatásra leginkább a papszentelések adtak alkalmat.
1944-ben akkor érkezett Kolozsvárra, amikor a Magyarországot megszálló Gestapo és SS parancsnokságok nyomására a kormányzat zsidóellenes intézkedéseket léptetett életbe. Május 18-án papokat szentelt a Szent Mihály templomban. Ezt az alkalmat ragadta meg, hogy felemelje szavát az antiszemitizmus szelleme és cselekedetei ellen. Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát. … Népünknek nem tulajdonsága az ellenségeskedés. Újabban is megható tanújelét adta, hogy bajbajutott embereket – ha más nép fiai is azok – mennyi megértéssel, szeretettel és segítőkészséggel tud felkarolni s a legnagyobb áldozatokat mindig ő hozza.

A felebaráti szeretet parancsának nyílt vállalása és érvényesítése ma inkább kötelességünk, mint a nyugalmas időben. … Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon és az emberben – bármilyen hitet valljon és bármilyen nyelvet beszéljen is – a testvérét nézze.”
Beszéde végén az újonnan szenteltekhez fordul: Kedves Fiaim!… lehet, hogy vértanúságra avattalak fel titeket;… lehet, hogy üldöztetéseket kell elszenvednetek; lehet, hogy gúnyolni vagy sárral fognak megdobni; lehet, hogy hála és elismerés helyett hálátlanság lesz a fizetségtek. De a szent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétől nem riaszthat vissza sem börtön, sem emberi tekintetek. Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség.

(Márton Áron papszentelési beszédéből, 1944. május 18.)

Úgy érzem azonban, hogy az a jelenség, hogy egy székely legényke elindul botjával, batyujával kicsi falujából és mire a városba ér, a botja kivirágzik, batyujából kincsek villannak elő, nem egészen mindennapos dolog. Egyszer már megtörtént, hogy a bizonyság ládájára tett tizenkét vessző közül azé hajtott bimbót, akit az Úr arra választott, hogy népe nevében áldozatot mutasson be. Hivaték ez az áldozó pap Áronnak. Erdély magyarságának is van egy ilyen erős papja, aki nem nézhette azt, hogy hívei és híveinek hívei között ínségesek legyenek. … Kihajtott Márton Áron botján a szeretet virága, annak bizonyságául, hogy az Úr példaadásáért, áldozat-bemutatásáért választotta ki nekünk. A székely falu sokszor indította el fiait messze idegenbe. Az egyik eljutott Rodostóba, a másik Darzsillingben pihen. Ez a székely fiú abban mutatta meg a példát mindenkinek, hogy tudott ittmaradni.
(Idézet Dr. Miskolczy Dezső a kolozsvári Bolyai egyetem rektora, ideggyógyász, akadémikus, 1945. június 23-án az új doktoránsoknak mondott beszédéből. Miskolczy arra utal, hogy Márton Áron pénzzel kisegítette a fizetés nélkül maradt tanárokat.)