Elsősorban szentelő püspökünkre, Márton Áronra emlékezünk, illetve mindazokra, akik jelen voltak életünkben lelkipásztori éveink során – hangzott el a szerdai szépvízi ünnepségen, amelyen felszentelésének negyvenharmadik évfordulóját ünnepelte a jelen levő papság. Az esemény méltóságát emelte, hogy három műalkotás megszentelése is ekkor történt.
Legfrissebb tartalmak
Ötödik alkalommal adták át a Jakab Antal-emlékdíjakat. A Márton Áron püspök utódának nevét viselő elismerést a Jakab Antal Keresztény Kör (JAKK) alapította 2010-ben, és évente egy-egy papi, illetve világi személyt díjaznak. Az idei díjakat Kolumbán Csilla tekerőpataki tanár és Salamon József gyimesbükki plébános vehette át.
A határkerülés a középkorban egész Európában elterjedt szokás volt, és jóval megelőzte a kereszténység vagy a katolikus egyház által kezdeményezett szertartást. Magyar vonatkozásban a 17. század derekán jegyezték fel első alkalommal, hogy „határ-kerülendők húsvét napján”.
2000 évvel ezelőtt és ma Krisztus tanújának lenni nem más, mint tanúskodni „az ő feltámadásáról”, meg arról, hogy az apostolok vele együtt ettek-ittak „halálból való feltámadása után” (ApCsel 10, 41). A feltámadásba vetett keresztény reménységet a föltámadt Krisztussal történt találkozások fémjelzik. Mi is feltámadunk mint Jézus, csak őáltala, ővele és őbenne.
Ünnepi miséje a föltámadt Krisztust ünnepli, akié a hatalom és dicsőség mindörökké. Bennünket arra int, hogy a világosság gyermekeiként új életre kelve az odafönt valókat keressük. A húsvétvasárnapi misében az ünnepi szekvencia kötelező -Victimae paschali laudes-, a hét napjain fakultatív.
Nagyszombat a gyász napja, s ha mélyebben belegondolunk, érthető ennek a napnak a tragédiája, hiszen az a Jézus, akitől azt várták, hogy helyreállítja Izrael birodalmát, most sírban fekszik egy nagy kővel elzárva. A Nagyszombat esti liturgia a sötétség beállta után kezdődik a tűzszentelés szertartásával.
Sebestyén Péter húsvéti gondolatai
Már a kora középkor óta a feltámadás egyik szimbóluma a bábjából kikelő lepke. Az ember számára első látásra visszataszító, máig kutatott rovar akarva-akaratlanul is kínálkozó hasonlat lett, mely a feltámadás titokzatos valóságát volt hivatott érzékeltetni. Isten az embert földből teremtette és lelket lehelt bele. Az ember létének lényege a test-lélek-szellem egysége. Amikor tehát a testet elhagyja a lélek, ez csak átmeneti állapot. Mert báb mivoltunkból Jézus feltámadása által a lélek pillangó életére jutunk. Ráadásul nemcsak rövid időre, hanem egyszer s mindenkorra. Örökre.
Nagypénteken az egyházban nincs mise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. Az érsek atya a szertartást piros kazulában végzi. A papság és az asszisztencia teljes csendben vonulnak be a székesegyházba, az érsek atya az oltár előtt arcra borul, a papság és az asszisztencia térdre ereszkednek. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából elénekli a kiskórus Jézus szenvedéstörténetét, a passiót.
A Lamentációk vagy Jeremiás siralmaiként ismert ájtatosság a szent három nap egyik többé-kevésbé ismert imádsága. Eredete a zsolozsmában keresendő, és a szent háromnap reggeli dicséretének (Laudes) és olvasmányos imaórájának (Matutinum) ötvözete. A gyulafehérvári székesegyházban Nagypénteken és Nagyszombaton d.e 10 órától végeznek Lamentációt, a központi papság részvételével.
A nagycsütörtöki esti szentmisével megkezdi az egyház a szent háromnapot. A legteljesebb figyelmet fordítjuk azokra a titkokra, amelyeknek emlékezetét ebben a misében ünnepeljük: az eukarisztia és a papság megalapítása, valamint a testvéri szeretet parancsa. A nagycsütörtöki esti szentmisén a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van.
- ‹ előző
- 201 of 352
- következő ›