A gyergyószárhegyi Kolcsár Ágoston kisgyerekként egyházgondnok nagyapja társaságában gyalogolt el először a csíksomlyói búcsúra, de a kommunizmus sötét éveiben a tiltások és megfélemlítések ellenére is igyekezett mindig megjelenni a Mária-kegyhelyen.
A rendszerváltás után, már 1990-ben a Gyergyói-medencéből elsőként kezdeményezte a gyalogos zarándoklat hagyományának újraélesztését, ezt követően pedig 18 éven át volt szülőfaluja keresztaljának a vezetője.

Alfalunak jár az elsőbbség

„Az tény, hogy a gyergyóalfalvi István pap indította el a búcsújárást, ezért jár az alfalvi keresztaljának az elsőbbség” – magyarázta a 75 éves Kolcsár Ágoston, a gyergyószárhegyiek népszerű Guszti bácsija. Mint mondta, a gyalogos zarándoklattal lényegében annak az eseménynek állítanak emléket, amikor 1567-ben a gyergyóalfalvi István pap vezetésével Gyergyó és Csík népe a Tolvajos-tetőn vérontás nélküli győzelmet aratott János Zsigmond serege felett. A sikert a csíksomlyói Szűzanya csodatevő erejének tulajdonítják, azóta minden évben zarándokok százai indulnak útnak hálát adni Máriának. A különböző települések zarándokai úgymond a „kereszt alá állva”, gyalogosan teszik meg a több tíz, újabban akár több száz kilométeres távot a csíksomlyói kegytemplomig és vissza.

Mint Kolcsár Ágoston mesélte, a körmenetben annak idején abban a sorrendben álltak fel a különböző települések lakói, amilyen sorrendben csatlakoztak István pap seregéhez 1567-ben. Ezt a sorrendet – Guszti bácsi szerint – meg is őrizték 1949-ig, amikor a kommunista rezsim betiltotta a gyalogos zarándoklatokat. Kolcsár Ágoston mindaddig már gyerekként rendszeresen részt vett ezeken, nagyapjával, Kolcsár András egyházgondnokkal. Bár jómaga elemista diák volt, jól emlékszik mind az útvonalra, mind a búcsújárások alkalmával történtekre. Mint mondta, minden egyes keresztaljának megvolt a pontos helye, ahol éjszakára meghúzódtak, a zarándokok csűrökben, szénapadlásokon aludtak, de sokszor a szabad ég alatt hajtották nyugovóra fejüket.
 

Megtámadták a keresztalját

„1948-ban, amikor hazafelé tartottunk a búcsúból, a vaslábi románok megtámadtak bennünket. Vasvillákkal, botokkal jöttek ellenünk, mi pedig zászlórudakkal védekeztünk” – emlékezett vissza Guszti bácsi, kifejtve, a szárhegyiek számára ez amiatt is furcsa volt, mert az előző években hazatérőben mindig Vaslábon volt az éjszakai szállásuk, és soha semmilyen nézeteltérésük nem volt a többségben románlakta településen. Az incidensnek szerencsére nem lett áldozata, ám a gyaloglástól elcsigázott keresztalja csak este 11 órára ért be Tekerőpatakra, ahol szállást adtak nekik. „A verekedésnek az lett az eredménye, hogy abban az évben Vaslábon úgy elverte a jég a határt, hogy semmi sem termett” – mesélte Guszti bácsi, aki szerint érdekes módon sem a szomszédos Tekerőpatakon, sem Marosfőn nem esett az eső. Az incidens ellenére a következő évben mégis elindultak a búcsújárók, és Vaslábra érve újabb meglepetésben volt részük. „A román pópa térdre borulva várt bennünket a falu központjában, a papunk lábát csókolgatva kérte a bocsánatot: „Iertaţi-ne, iertaţi-ne!” – emlékezett az idős keresztalja-vezető, hozzátéve, a következő évben a hatalom betiltotta a gyalogos zarándoklatokat. „Ettől függetlenül mi minden évben mentünk, vonattal, autóval, amivel lehetett” – magyarázta Guszti bácsi, aki szerint azokban az években pünkösd napjára időzítették a zsögödi fesztivált, ezzel vonva el a fiatalságot a búcsúról. De a kommunizmus első éveiben az is előfordult, hogy a vonat nem állt meg Csíkszeredán, csak Zsögödben, és a zarándokoknak vissza kellett gyalogolniuk Csíksomlyóra. Arra is volt példa, hogy a búcsú idején a somlyói úton motorosversenyt szerveztek, szerencsére a motorosok jóérzésű emberek voltak, megállították járműveiket, és utat engedtek a Márton Áron Gimnázium mellett, a „kereszt alá sorakozott” zarándokoknak.

Újrakezdés és stafétaváltás

„Az 1989-es fordulat után mondtam az akkori plébánosnak, Simon Józsefnek, hogy újra kellene kezdeni a gyalogos zarándoklatot” – mesélte Guszti bácsi, aki szerint a tisztelendőnek tetszett az ötlet, azonban tanácstalan volt a kivitelezéssel kapcsolatban. A kezdeményező azonban ismerte az útvonalat, és bízott abban, hogy a csíki falvak lakói, akárcsak negyven évvel korábban, most is szállást adnak majd a gyergyói zarándokoknak. Egyetlen dolog aggasztotta csupán: a vaslábi románok viszonyulása a falujukon áthaladó keresztaljához. „Megkértem a községünkben dolgozó vaslábi származású rendőrt, hogy szóljon a szülőfaluja illetékeseinek, hagyjanak bennünket szépen átvonulni a településükön, hiszen mi nem bántjuk őket, így ők se bántsanak” – mesélte Kolcsár Ágoston, hozzátéve, így aztán nem is volt gond, a románok kenyérrel és sóval várták az áthaladó keresztalját.

Az újrakezdés első évében, 1990-ben a Gyergyói-medencéből egyetlen keresztalja zarándokolt Csíksomlyóra Kolcsár Ágoston vezetésével. Tizenketten Gyergyószárhegyről, hárman Gyergyóditróból csatlakoztak a régi hagyomány felélesztőihez, Gyergyószentmiklósról kilencen, Gyergyóalfaluból hárman, Borzontról heten, míg Gyergyócsomafalváról egyetlen személy, az akkori pap ment a búcsúra. „Erről dokumentum van, hiszen névsort vezettem minden résztvevőről” – magyarázta Guszti bácsi, aki szerint a következő években rendre a többi gyergyói-medencei faluban is megszervezték a gyalogos zarándoklatot. Ő pedig Búcsújárók énekeskönyve címmel ének- és imádsággyűjteményt állított össze, hogy a fiatalok is megtanulhassák a szép régi énekeket, amiket akkor már csak ő tudott.

Kolcsár Ágoston 18 éven át vezette a szárhegyi keresztalját a csíksomlyói búcsúra, két évvel ezelőtt azonban úgy döntött, átadja a stafétát 26 éves unokaöccsének, Kolcsár Endrének. „Jelenleg ő a legfiatalabb keresztalja-vezető” – magyarázta Guszti bácsi, kifejtve, azért adta át a feladatot, hogy amíg még jó egészségnek örvend, és el tud menni a búcsúra, minden apró részletet megtaníthasson unokaöccsének. Guszti bácsi idén sem hiányzik az egyházi eseményről, szekérrel viszi a zarándokok csomagjait, és hellyel kínálja mindazokat, akik belefáradtak a gyaloglásba.
 

A csíksomlyói búcsú története

A pünkösdvasárnap előtti szombaton megrendezett búcsú a magyarság egyik legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepe, a Csíksomlyó melletti Kissomlyó- és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben tartják. A búcsújáró helyen már a XV. században összegyűlt a környék népe Mária-ünnepeken. Először a bencések építettek itt román stílusú templomot, majd helyüket a ferencesek foglalták el. 1444-ben IV. Jenő pápa körlevélben biztatta a lakosságot, hogy segítsenek a templomépítésben, viszonzásul búcsút engedélyezett az adakozóknak. A gótikus stílusban épült templom főoltárának volt dísze a hársfából faragott, gipsszel és festékkel bevont, székely leányarcú Mária-szobor, Csíksomlyó legértékesebb műkincse: a közel 2,5 méteres alkotás Máriát „Napba öltözött asszonyként” ábrázolja, karjában Jézussal, lába alatt a Holddal. Az első búcsújárásra a legenda szerint 1567-ben került sor, amikor János Zsigmond erdélyi fejedelem fegyverrel akarta Csík, Gyergyó és Kászon katolikus népét az unitárius vallás felvételére kényszeríteni.

A székelyek István gyergyóalfalvi plébános vezetésével pünkösd szombatján gyülekeztek Csíksomlyón, kérve Szűz Mária segítségét, majd a Tolvajos-hágóban győzelmet arattak. A diadal után nyírfaágakkal ékesített lobogóikkal újfent Csíksomlyón adtak hálát a győzelemért, egyben fogadalmat tettek, hogy ezután minden évben pünkösd szombatján elzarándokolnak ide. A templomot 1661-ben a török és tatár betöréskor felgyújtották, tetőzete leégett, de néhány év alatt újjáépítették. A mai nagy barokk templom építését a 19. század elején kezdték el, 1876-ban szentelték fel, és 1948-ban basilica minor rangot kapott. A szabadtéri oltár a közelmúltban Makovecz Imre és csíkszeredai tanítványa, Boros Ernő tervei alapján készült. Ide Máriát dicsőítő énekszóval, körmenettel érkeznek a hívők, elöl a gyergyóalfalusi keresztalja. Amikor a menet középpontjában, a körmenetet vezető főpapság előtt hordozott labarum a Kissomlyó-hegyen lévő Salvator-kápolna elé ér, eléneklik az Egészen szép vagy Mária éneket. A keresztalják fokozatosan betöltik a hágó széles terét, és megkezdődik a mise. Az idei búcsú mottója „Mária által Jézushoz”, a szentmise szónoka Spányi Antal székesfehérvári püspök lesz.

Jánossy Alíz, Krónika