2011.08.07
A gyulafehérvári Szent Mihály római katolikus székesegyház előtti régészeti ásatásról
2011. április 13-án jelentettük be a gyulafehérvári római katolikus székesegyháztól nyugati irányban 24 méterre fekvő templomrom véletlenszerű megtalálását. Akkor egy félkör alakú apszis nyomai bukkantak felszínre, amelynek alapzata 1,15 m széles, kőtömbökből és ritkán téglákból állt, 6 méterre becsült nyílásszöggel. A lelet rétegtani vizsgálata nyomán megállapítottuk, hogy a templom a 10. század közepe (ez esetben valószínűleg a Konstantinápolyban megkeresztelkedett Gyula alapítása) és a 11. század kezdete (az erdélyi egyházmegye alapítójának, Szent István királynak az alapítása) között épült. Az is biztosnak látszott, hogy a templomot 1200 előtt lebontották.
Most a templom körüli régészeti kutatás lezárásával a fontosabb eredményeket kívánjuk ismertetni.
A templom külső méretei: 20,70 m kelet-nyugati irányban, 12 m a észak-déli irányban, falainak átlagos vastagsága 1,20 m. A félköríves apszis nyílása a diadalív vonalában körülbelül 8 méter, a hossztengely mentén kb. 7,30 m. A templomhajó négyzet alakú, 12 méteres oldalakkal, a középrészén négy, kupolát vagy tornyocskát tartó oszlop talapzatával. Ez az ún. egyszerű görög kereszt alaprajz típus a bizánci építészetre jellemző, és valószínűsíti a templom 10. századi, Gyula fejedelem konstantinápolyi megkeresztelkedését követő eredetét.
A templom alapozását kőből és kevés téglából építették, meglehetősen egyenlőtlen egyik rész a másikhoz képest, kötőanyagként helyben oltott meszet használtak nagyon kevés kaviccsal keverten. Nagyobb gonddal készült a félkör alakú apszis és az oszlopok alapjai, ez utóbbiak az oldalfalaknál lényegesen mélyebbek. A falak és pillérek kőtömbökből és felületesen megdolgozott lapokból készültek, a habarcs nagy mennyiségű zúzott téglát tartalmazott. A nyugati és déli oldalon az alapozáskor római kori falakat találtak, ezeket újrahasznosították.
A templom romjai fölött állt az első római katolikus székesegyház körüli temető, amelyet a 11. század közepén kezdtek használni és a 13. század első harmadában, egyidőben a jelenlegi katedrális befejezésével zártak le. Elszórtan még a 14–15. században is temetkeztek ide, különösen a székesegyház közvetlen közelébe. Mintegy 400 sírt vizsgáltunk meg, ezek közül 200 közvetlen kapcsolatban áll a romokkal. Jelezzük, hogy nem találtunk egyetlen olyan sírt sem, amelyet a templom alapozása átvágott volna, vagy az alapozással egyidős lett volna. Az ásatások során számtalan olyan tárgyat találtunk, amelyek az említett korból származnak. Jelezzük, hogy azokból a sírokból, amelyek a templom romjai fölött helyezkednek el, S-végű hajkarikák kerültek elő, a legrégebbi pénzérme a 11. század végéről származik. Mindezek alapján állítjuk azt, hogy a templomot 1050 tájára már lebonthatták, valószínűleg a székesegyház építésének az idején.
A templom romjait és az egész közpkori régészeti feltárási felületet érintette a modern kor számtalan átalakítása, ezek körül a legtöbbet a nagyméretű gödrök ártottak. Megállapítottuk, hogy a templom állagát befolyásolta az 1970-es években itt végzett régészeti ásatás is, amelyet Radu Heitel vezetett. Az apszis tökéletes állapotban őrződött meg, részlegesen az északi, nyugati és déli oldalfal, az északnyugati sarok egy falrészlettel és egészében a négy központi pillér alapozása.
A régészeti kutatás két szakaszban zajlott. Április-májusban kizárólag a félköríves apszis feltárása folyt, majd az ásatást kiterjesztettük az egész épületre. A templomhajó régészeti kutatása június 14-én kezdődött és ez év augusztus 13-án fejeződik be a tervek szerint. Az ásatás augusztus 20-áig nyitva marad, majd betömjük. A templom falainak a vonalát jelezni fogjuk a felszínen.
Az ásatást részben a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség finanszírozta, a munkálatok teljes finanszírozását a Román Kulturális Minisztérium, valamint a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium ígérte.
A régészeti kutatás a tudományos előírásokkal és követelményekkel összhangban történt, s igazolta azt a tényt, hogy a római katolikus székesegyház előtt felfedezett templom a 10. században épült, ily módon tehát ez Erdély legrégebbi temploma.
Dr. Daniela Marcu Istrate
régész szakértő
2011. augusztus 4.
Bodó Márta (Vasárnap) fotói:
kapcsolódó: