Csíksomlyói pünkösdi búcsú – 2012

2012. május 25–28-án kerül sor a csíksomlyói pünkösdi búcsúra, amelynek mottója:

Május 25-én, pénteken az este 7 órakor kezdődő szentmise nyitja meg a 445. csíksomlyói pünkösdi zarándoklatot. A szentmisét követően a kegytemplomban egész éjszakán át tartó virrasztás kezdődik.

Május 28-án, hétfőn, pünkösd másodnapján a szentmisék a kegytemplomban szintén ünnepi sorrendben lesznek: 8-kor, fél 11-kor és este 7 órakor. 

Az erdélyi ferencesek a csíksomlyói zarándoklatról

A Szent István királyról nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány, különösen a csíksomlyói ferencesek nevében fr. Urbán Erik OFM megbízott házfőnök, templomigazgató az alábbi felhívással fordul a közvéleményhez, a Csíksomlyóra zarándokoló hívekhez:

„Csíksomlyó a zarándoklat, az Istennel való találkozás és az imádság szent helye, ahol a keresztények mindig az élő Isten kezdeményező szeretetét ismerik fel. Olyan az üdvösség helyszíneivel találkozni, mint megérinteni a velünk levő Isten történetét. A hit nem mítosz. Valós történelem, amelynek nyomait kezünkkel érinthetjük. Nálunk ezt a számtalan hálatábla és a zarándokok szüntelen érkezése is bizonyítja.

Ezért zarándokolnak Csíksomlyóra több évszázada az emberek. Ennek a találkozásnak a segítői akarunk lenni mi, ferencesek ma is, amikor őrizzük a csíksomlyói kegyhely, valamint a hit tisztaságát. Csíksomlyó ugyanaz, mint aminek az ősök építették, a búcsú, aminek az ősök fogadták: hálaadás a Boldogságos Szűzanyának az évszázados oltalomért, hálaadás azért, hogy katolikus hitünkben megmaradhattunk, és kegyelemkérés a viharfelhős jövőre. »Sohasem lehetett hallani, hogy valakit magára hagyott volna«, imádkozzuk. Ilyen lelkülettel várjuk az idei évben is a zarándok testvéreket a pünkösdszombati nagybúcsúra.

Az Erdélyi Főegyházmegye, számos más egyházmegyével egyetemben, a 2012-es évet a misszió évének nyilvánította. Minden keresztény a keresztség által küldetést kap, hogy megvigye az örömhírt másoknak is, mert »a közösség és küldetés egymással mélyen összekapcsolódnak, (…) a közösség a küldetés forrása és gyümölcse, ezért a közösség missziós jellegű, a misszió pedig a közösségre irányul« – olvashatjuk Boldog II. János Pál pápa Christifideles laici kezdetű buzdításában. A zarándoklat alkalmával közösségileg is találkozunk Istennel. Igyekezzünk, hogy ne csak egy emlék maradjon ez a szertartás, hanem kegyelmi gazdagságát adjuk át felebarátainknak, legyen ez egy misszió, küldetés minden jóakaratú ember felé!

Szeretettel köszöntve minden zarándok testvéremet, akik a pünkösdi búcsúra éreznek, kívánom, hogy legyen Csíksomlyó és a pünkösdi búcsú nemcsak cél, hanem kiindulópont is mindenki életében!” – összegez fr. Urbán Erik.

 

A csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka

 

Ft. dr. Tempfli Imre

2012. május 26-án, pünkösd szombatján a Kis- és Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben, a Hármashalom oltárnál kerül sor a csíksomlyói pünkösdi zarándoklat legfontosabb eseményére, a fél 1-kor kezdődő ünnepi szentmisére, amelynek szónoka ft. dr. Tempfli Imre lesz.

Dr. Tempfli Imre 1954-ben született a Szatmár megyei Kaplony­ban. Középiskolai tanulmányait Nagykárolyban, a teológiát 1973–1979 között a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolán végezte. 1979. június 24-én szentelte pappá dr. Jakab Antal gyulafehérvári püspök. Papi működését Máramarosszigeten kezdte, majd Nagybánya és Alsóhomorod következett. 1990-től teológiai tanár és fe­gyelmi prefektus lett a gyulafehérvári teológián.

1991–1993 között Rómában egyháztörténelmet tanult, a Gergely Egyetemen licenciátusi fokozatot szerzett. Rövid szatmári plébánoskodás után 1994 áprilisában kinevezték a Frankfurt melletti Königsteinban a Kirche in Not/Ostpriesterhilfe katolikus nemzetközi segélyszervezet osztályvezetőjének. Ebben a minőségében Albánia, Bulgária, Lengyelország, Magyarország és Románia katolikus egyházainak segélyezését vezeti.

1994-ben a budapesti Pázmány Péter Hittudományi Akadémián teológiából megszerezte a doktori fokozatot.

Königsteini hivatala mellett 2001. május 1-jétől Reizer Pál szatmári püspök haláláig (2002. április 18.) a Szatmári Egyházmegye püspöki helynöke volt.

2007. július 1-jétől a Stuttgarti Magyar Katolikus Egyházközség lelkésze, 2008 decemberétől plébánosa.

Dr. Tempfli Imre papi életének célját így összegezi: „Minden erőmmel és energiámmal azon vagyok, hogy Jézus közösségét építsem. Szeretem összehozni az embereket.”

 

Borsodi L. László

         ferences sajtóreferens

www.csiksomlyo.ro

Interjú Tempfli Imrével, a somlyói búcsú idei szónokával

A stuttgarti magyar plébánost kérték fel az erdélyi ferencesek arra, hogy az idei csíksomlyói búcsú ünnepi szónoka legyen. Tempfli Imre éveken keresztül dolgozott a Kirche in Not/Ostpriesterhilfe nevű nemzetközi segélyszervezetnél, ahol többek között a romániai katolikus egyház segélyezésében vállalt kiemelkedő szerepet.

A Keresztaljának adott interjúban arról beszélt, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak fel kellene ismernie, hogy nagyon sok olyan értéke van, amellyel környezetét és szűkebb pátriáját gazdagíthatja. „Ugyanakkor jobban össze kellene tartania – hangsúlyozza Tempfli Imre. – Az kellene, hogy mindenkit, függetlenül vallásától és párthovatartozásától, a közösség iránti elkötelezettség és ne az egyéni érdek vezessen.”

Vett-e már részt csíksomlyói búcsún, ha igen, milyen érzésekkel, gondolatokkal távozott?
– Csíksomlyói búcsún kétszer is részt vettem. Ez már a kommunizmus bukása után volt. Mindkét alkalommal a belsőre, a lelkiekre figyeltem. Ott bujkált bennem ugyan az öröm afölött, hogy most már ismét szabadon zarándokolhatunk; feszített belülről a büszkeség, hogy a ferences atyák szervezésében milyen világraszóló eseménnyé növi ki magát a somlyói búcsú, az igazi öröm azonban a léleké volt: megmártóztam az Isten közelségét kereső tömegben, odabújtam  Mária palástja alá, és segítségét kértem az akkortájt javában „zajló” életem számára.

Ön lesz az idei csíksomlyói búcsú szónoka. Hogyan érte a felkérés, miért mondott rá igent?
– A felkérés természetesen engem is váratlanul ért. Amikor tavaly július folyamán a csíksomlyói klastromban lelkigyakorlatot tartottam a főegyházmegye papsága számára, és ennek kapcsán egyesek megjegyezték, hogy esetleg az én nevemet is megemlítik majd, ha az atyák búcsús szónokot keresnek, tréfának vettem az egészet. Mint ahogyan valóban az is lehetett. Amikor azonban ennek az évnek a tavaszán megérkezett a hivatalos felkérés, megilletődtem, és gondolkodási időt kértem. Pár nap imádság után azonban elfogadtam a megtisztelő feladatot. Hogy miért? A Gondviselés eszközének fogtam fel magamat, akin keresztül Isten üzenni akar valamit a Csíksomlyón egybegyűlt népének.

Ön szerint mi a legfontosabb üzenet, amit át kellene adni a világ magyarságának Csíksomlyón, a búcsú alkalmával?
– Nem tudom. Őszintén szólva nem gondolkodtam el rajta. Én Isten örömhírét szeretném hirdetni. Nem hiszem, hogy nekem kellene a világ magyarságához szólanom. Ha viszont Isten azt akarja, hogy valamit üzenjen általam a világ magyarságának, akkor majd gondoskodik is arról, hogy mindenki kihallja azt a szentbeszédből…

 Mi a legnagyobb kihívás, feladat, amivel Ön szerint a Kárpát-medencei magyarságnak, illetve az itt működő katolikus egyházi szervezeteknek, plébániáknak meg kell küzdeniük a következő időszakban?
– Mivel már hosszú ideje nem élek itthon, az itthoniak biztosan jobban ismerik a Kárpát-medencei magyarság, illetve a katolikus egyházi szervezetek jelenlegi kihívásait. Ahogyan viszont én látom az idegenből, a magyarság számára az egyik legnagyobb feladat az, hogy megtartsa önazonosságát otthon és a diaszpórában is. Fel kellene ismernie, hogy nagyon sok olyan értéke van, amellyel környezetét és szűkebb pátriáját gazdagíthatja. Ugyanakkor jobban össze kellene tartania. Az kellene, hogy mindenkit – függetlenül vallásától és párthovatartozásától – a közösség iránti elkötelezettség és ne az egyéni érdek vezessen. Ahogyan Isten szolgája, Márton Áron 1980. május 15-én kelt búcsúzó körlevelében írta: „Hitünk parancsa, hogy a templomon kívül, az életben is testvérek maradjunk, egymás sorsa iránt érdeklődjünk, és egymás terhét kölcsönös megértésben hordozzuk.”

A katolikus egyházi szervezetek számára pedig továbbra is az lenne a legfontosabb teendő, hogy a keresztény szellemiséget minden eszközzel megóvják, és a keresztény értékeket továbbadják. Noha korunkat szinte minden égtájon az értékvesztés jellemzi, e téren optimista vagyok, mert annyi embert egyetlenegy szervezet sem tud megszólítani, mint az egyházak. Viszont itt is több elkötelezett világi keresztényre lenne szükségünk, akik értékeinket a társadalom minden területére elviszik.

 Ön hosszú ideig dolgozott a Kirche in Not/Ostpriesterhilfe segélyszervezetnél. Gazdasági válság sújtotta világunkban hogyan látja, az anyagi támogatás mennyiben jelent megoldást a problémákra?
– Minden nyugati segélyszervezet, így a nekem 13 évig otthont adó Kirche in Not is egy örök dilemma előtt áll: anyagi (pénz, egyéb anyagiak) vagy szellemi (ötletek, ideák, tapasztalatátadás) természetű támogatást nyújtson azoknak, akik hozzá fordulnak. Az egyik német testvérszervezet, emlékszem, az utóbbi mellett kardoskodott, és azt hangoztatta: „Inkább emberekbe, mint kövekbe invesztálunk”; „Ne halat adjunk az embereknek, hanem tanítsuk meg őket halászni!” A mi szervezetünk azonban, régebbi lévén, tudta azt, hogy előbb meg kell teremteni az infrastruktúrát, majd csak azután lehet és kell emberekbe invesztálni. Előbb a keretet kell megteremtenünk, hogy azt tartalommal megtölthessük. Klasszikus példaként VI. Pál pápa 1964-es indiai látogatását szokták emlegetni. Bombayi beszédjére ömlött a tömeg. Amikor azonban látták, hogy „csak” beszédet intéz hozzájuk, és nem kenyeret osztogat, mint híre járta, otthagyták. Akkor mondta volt a pápa: „Éhes embereknek nem lehet az evangéliumról beszélni.” Az eredeti kérdésre válaszolva, ezt vallom magam is: az anyagi támogatás nem oldja meg ugyan az emberi problémákat, de szükséges ahhoz, hogy a problémákat megoldjuk. A nincstelenség elkeseredetté és tehetetlenné tesz bennünket, az anyagi támogatás lelkes, tehetséges, becsületes és önzetlen emberek kezében áldássá válik. Mit érne csupán a lelkesedés, amellyel erdélyi árva gyermekeinket felkaroljuk, anyagi támogatás hiányában? Szerintem ugyanezt mondja Urunk Jézus is, amikor ezt mondja tanítványainak: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba” (vö. Lk 16,9).

 A csíksomlyói búcsú rövidesen felkerülhet az UNESCO szellemi világörökségének listájára is. Mennyire tartja Ön fontosnak azt, hogy ez a törekvés sikerrel járjon?
– Magam is nagy figyelemmel követem az eseményt és a körülötte kialakult vitát. Egyrészt örvendenék, hogyha az UNESCO szellemi világörökségének listáját Csíksomlyó is gazdagítaná. Másrészt azonban sokkal fontosabb szerintem az, hogy mi Csíksomlyó üzenetét megértsük és lángját továbbvigyük. Ez pedig arról szól, hogy hitünk és vallásunk mellett bátran kiálljunk, és szerintük éljünk. Így válhatunk majd egészebb magyarrá és egészebb kereszténnyé.