A börtönből való szabadulást (1955. január 6.) csak úgy volt hajlandó elfogadni, ha nem kötik feltételekhez. Az egyházmegye vezetését március 25-én vette át újból. Nem volt könnyű a helyzete. Nagy paphiánnyal, s részben megosztott hívekkel és papsággal kellett megszerveznie a lelkipásztori munkát. Áron püspök megfontoltan, bölcsen cselekedett. A béke-papi-mozgalomban részvetteknek megbocsát, lelkigyakorlatot ír elő, szigorú penitenciára kötelezi őket. Ezzel megoldotta egyházmegyéjében az alkudozások időszakában keletkezett egyik legsúlyosabb problémát.
Legfrissebb tartalmak
Akik most itt vannak, azoknak nem újság
De nekem ritka, óriás dolog.
Reszket a lelkem, kicsordul a könnyem
A szívem olyan hevesen dobog.
Láttam a püspököt.
A Székesegyház oszloperdejében
Száz fiatal pap állott sorfalat,
Orgona zúgott, kórus harsonázott
Míg áldást osztva lassan elhaladt.
Láttam a püspököt.
Kicsi lett, sovány, meg van öregedve
de nekem mégis óriási nagy.
Gyenge szavában elsodró erő van
Pedig olyan halk mint a fuvalat.
Láttam a püspököt.
A katolikus egyház statutumáról való tárgyalás végett a kultuszminiszter Márton Áront Bukarestbe rendelte, s a tövisi úton 1949. június 21-én csellel letartóztatták.
A kommunista kormány előző években végbevitt atrocitásai, az egyházat súlyosan érintő törvényei és rendelkezései alapján várható volt, hogy a bátor hangú püspököt félre fogják állítani. Márton Áron számolt is ezzel a bekövetkezendő helyzettel.
Ki ne hallott volna a bilokációról, a stigmákról, a csodás gyógyulásokról, halottfeltámasztásról? Kit nem érdekel mindez? Szenzációra éhes az ember, azt hinnénk, csak a mai, pedig ez mindig így volt: nem véletlenül olvashatunk ilyen jelenségekről olyan kora középkori szentéletrajzokban is, amelyek pedig időben elég távol a mától íródtak. A különbség talán az, hogy az élet rendjébe természetesebben simult bele a természetfeletti, az isteni az emberit jobban átszőtte, erőteljesebben volt jelen.
Minden magyar gyermek számít címen Jakubinyi György érsek idei második körlevelében felhívás olvasható. A Vasárnap katolikus hetilap kérésére szülők, pedagógusok, a magyar nyelv és nemzeti közösségünk ügye iránt elkötelezett emberek szólaltak meg, kifejtve véleményüket az érsekünk felhívásában felvetett témákról. A következőkben ezeket a vallomásokat, véleményeket olvashatják.
A már lassan hagyományt teremtő marosvásárhelyi kreatív hittanvetélkedőt idén április 20–22. között szervezi meg dr. Tamási Zsolt történelemtanár, körzeti módszertani felelős. A vetélkedő a szervezők szerint nem remélt érdeklődésnek örvend: a jelentkezők száma tavaly óta megkétszereződött.
A székelyudvarhelyiek által leginkább barátokként emlegetett ferencesek jelenléte a városban több évszázadra nyúlik vissza, de a hagyománnyal ellentétben nem a várban lévő egykori kolostortemplom volt ősi székhelyük, mivel végleges megtelepedésüket csak a 18. század elejétől számíthatjuk. Ennél sokkal régebbre tehető viszont az Assisi Szent Ferenc által 1209-ben alapított, a szegénységet életszabályuknak választó és a prédikálást fő feladatuknak tekintő szerzetesrend erdélyi megjelenése, hiszen első kolostoraikat még a 13. század végén és a 14. század elején alapították a szászok lakta városokban (Beszterce, Nagyszeben, Szászváros).
Szombaton a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-plébániatemplom adott otthont a főesperesi kerület egyházközségi kórusai 14. találkozójának.
A házigazda Iubilate Deo kórus Babits Mihály gondolatát választotta a dalos seregszemle mottójául: „Mindenik embernek a lelkében dal van” – a félezernyi kórustag és az őket hallgatók lelkében is dal fakadt. Jövőre Székelyszentlélek-Bogárfalva szervezi a kórusseregszemlét.
- ‹ előző
- 288 of 353
- következő ›