Legfrissebb tartalmak

Napjainkban az evangelizáció hagyományos és új eszközei kiegészítik egymást. Fontossági sorrendet értelmetlen kialakítani, de érdemes megjegyezni, hogy az egyház egyre inkább felismeri a modern eszközök, pontosabban a média adta lehetőségeket.
Hogyan látják, a világi médiában mennyire van jelen az egyház hivatalos képviselete és a keresztény médiaformáló? Értelemszerűen feltevődik a kérdés: a klérus, a hivatalos egyház mennyire ismerte fel a médiában, mediatizálásban rejlő lehetőséget, s mennyire él vele... mennyire partner ebben? Huszonkét év alatt bekapcsolódtak-e a média világába? Kihasználják-e ezt a lehetőséget?
Hogyan látja mindezt a Református Egyházkerület médiareferense és Bodó Márta, a Keresztény Szó és a Vasárnap főszerkesztője, valamint Lukács János, a Keresztalja hetilap főszerkesztője.

„A kereszténység által képviselt társadalmi értékrend normái – a felebaráti szeretet, a szolidaritás és a közjó szolgálata –Európa polgárai körében nagy tiszteletnek örvend” – állítja Holló László egyetemi előadótanár, aki Az Európai Unió – az értékek Európája(?) címen tartott előadást március 8-án a Katolikus Akadémián. Kijelentését az Eurobarométer nevű szociológiai vizsgálat eredményeire alapozta, amelyek alapján azt is megállapította:  az európai polgárok több mint kétharmada hagyományos értékrend szerint kíván élni. Ezek alapján állíthatotta azt is, hogy Európa identitása, legalábbis latens módon, keresztény. Mégis az tapasztalható, hogy bár százalékos arányban nagy a keresztény jelenlét Európában (76 százalék), ez nem érezhető ilyan hangsúllyal a közéletben és közgondolkodásban.

A nagyböjti idő többek között a bűnbánatról is kellene hogy szóljon, viszont sokan egyszerűen nem érzik, hogy bűnt követtek volna el. A rendszeresen gyóntató papok szerint a bűntudat az értelem tevékenysége kellene hogy legyen, és felhívják a figyelmet arra: érdemes úgynevezett lelkitükröt  használni a szentgyónás előtti lelkiismeret-vizsgálatkor.

Az erdélyi katolicizmus jelesre vizsgázott a kommunizmus idején! Ezt a büszke, öntudatos kijelentést tette dr. Marton József egyháztörténész professzor a Katolikus Akadémián március 1-jén tartott előadása elején. Elmondta: ezt nem csak katolikusok gondolják így, hanem ezt Ion Ionita, az egykori kultuszosztály munkatársa fogalmazta meg egy 2002-ben tartott konferencián. Az erdélyi katolikus egyház helytállása valóban példaértékű volt, itt a békemozgalom leple alatt kísértő beszervezés nem igazán járt sikerrel, nem tudták eltántorítani a hitükhöz, nemzeti közösségükhöz, elöljáróikhoz hű papokat és híveket a mégoly leleményes kommunista agitátorok sem. Ebben természetesen nagy szerepe volt az egyházmegye elöljárójának, akit ellenfelei, a kommunisták is tiszteltek.