Szent ember volt

Húsvét vasárnapján, a feltámadás ünnepén, életének 81. évében szólította magához az Úr a csíkdelnei születésű Bálint Lajost, Gyulafehérvár első megyés érsekét. Az érseki hivatal gyászjelentője szerint halálára öntudatosan készült, az azelőtti héten kérésére a betegek szentségében részesítették. Halála napján is bemutatta magánkápolnájában a húsvéti szentmisét. „Akárhol is szolgált, bármilyen tisztségben, beosztásban volt, megmaradt szerénynek és jó barátnak” – így emlékezett vissza az érsek atyára egykori osztálytársa, Bara Béla.

Mindig a kitartás, a becsület, a szerénység jellemezte, mindenki érezte a tőle áradó szeretetet. Mély lelki életet élt – ezekkel a szavakkal jellemezte Bálint Lajos érsek atyát egykori osztálytársa, Bara Béla. Emberöltőnyi barátságukra szívesen emlékezett vissza, rövid beszélgetésünk során többször ismételve: szent ember volt.

„Gimnazistaként mind a ketten bentlakók voltunk. A névsorban egymás után következtünk, ezért a tanulóban egymás mellett ültünk, illetve a hálóban is egymás mellett aludtunk. Jó barátságba kerültünk, az eltelt hetven év alatt is jóban voltunk” – fogalmazott érdeklődésünkre Béla bácsi. Elmondta, fegyelmezett, okos, szerény embernek ismerte az érsek atyát. Utóbbi tulajdonságát akkor is tanúsította, mikor osztályában a legjobb érettségizőnek felajánlott ajándékfestményeket nem fogadta el. A katonai munkaszolgálat évei alatt is bizonyította kitartását és erős jellemét. „Szentdomokosi plébánossága idején rendbe tetette a templomot, illetve azt a keresztet, amit Báthory András bíboros emlékére állítottak a község határában” – emlékezett vissza Bara Béla. Akárhová szólította hivatása, akárhol is szolgált, bármilyen tisztséget is töltött be, mindig megmaradt szerénynek és jó barátnak. „Ahányszor csak tehette, felkeresett Csíkszeredában, Gyulafehérváron is fogadott” – mesélte Béla bácsi. Elmondása szerint két hete akarta meglátogatni a Székelyudvarhelyen betegeskedő nyugalmazott érseket, ám akkor már nem fogadta. Utoljára tavaly novemberben találkoztak. „Mindig a kitartás, a becsület jellemezte őt. Mindenki érezhette a tőle áradó szeretetet” – zárta emlékezését az egykori osztálytárs és jó barát.

Szerette őt a Jó Pásztor

Az érsek atya életrajzát dr. Jakubinyi György érsek körleveléből idézzük, amelyet Bálint Lajos érsek püspökké szentelésének 25. évfordulóján tettek közzé.

Bálint Lajos érsek 1929. július 6-án született Csíkdelnén. Elemi iskoláit ugyanitt végezte, majd a csíkszeredai Segítő Mária Főgimnáziumban, ezt követően a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán tanult. 1957. április 28-án szentelte pappá Márton Áron püspök. Segédlelkészként működött Sepsiszentgyörgyön, majd plébánosként Futásfalván, Csíkszentdomokoson és Székelyudvarhelyen, ahol egyben a kerület főesperese is volt.

1981. szeptember 29-én szentelte püspökké dr. Jakab Antal megyéspüspök a Gyulafehérvári Székesegyházban. Kilenc évi segédpüspöki működése alatt előszeretettel látogatta a szórványban és nehéz körülmények között működő lelkipásztorokat.

1990. április 29-én vette át a gyulafehérvári egyházmegye vezetését. 1991. augusztus 5-én a Szentatya őt nevezte ki Gyulafehérvár első megyés érsekének. Ezt a nem kis áldozatot és próbatételt igénylő szolgálatot 1993 végéig vállalhatta, mert súlyos szívműtétjét követően, megromlott egészségi állapota miatt lemondásra kényszerült. Földi életét Székelyudvarhelyen fejezte be.

„Több mint egy évtizede ennek várásában éltem”

A Gyulafehérvári Érsekség gyászjelentőjéből idézünk, azokból a sorokból, amelyeket halálára készülve írt Bálint Lajos érsek atya.

„Isten áldását kérem rátok, kedves jó Hívek, akik elfogadtatok hiányosságaimmal és sok-sok hibámmal. Megbántásotokért bocsánatot kérek. Nem szűntem meg értetek, munkatársaimért és különösen azokért a papjaimért imádkozni, akik hiányosságaimat pótolni igyekeztek. Köszönöm a Paptestvéreknek, hogy a szokásos szentmisét híveik közösségében értem elvégzik. Mindent köszönök a Gondviselő Istennek és azoknak, akik a véget késleltették, és elviselhetővé tették. Népemet, mert az enyém, a Szentháromságnak, lelkemet Üdvözítőnk irgalmába, a Szűz Anya és Szent József oltalmába ajánlom.”

Temetése ma délelőtt 11 órától lesz, a csíksomlyói kegytemplomban bemutatott szentmise és szertartás után, a csíkdelnei régi temetőben. A Gyulafehérvári Főegyházmegye első érseki rangú főpásztora végakaratában imát kért. Meghagyása szerint gyászmisével búcsúztatták Székelyudvarhelyen, ahol utolsó nyugdíjas éveit töltötte. Végrendeletében kérte azt is: a csíksomlyói szentmise és gyászszertartás után szülőfalujában helyezzék örök nyugalomra. Egy pap és két ministráns kísérje utolsó földi útján a csíkdelnei régi temetőbe.

Rédai Botond, Csíki Hírlap, 2010. 04. 07