Szóljon! - Szárnyaljon a dal

 

Még maradtunk volna a szentmise végén! – hallgatni Bach muzsikáját… Pedig az áldást követően kísérte a közös éneket, és Lászlóffy Árpád zenetanár koncertjén is gyönyörködhettünk csodálatos hangzásában. Miközben kivetítőn peregtek az orgonaépítés folyamatának képsorai.

Különlegessége abból is fakad, hogy az Istennek tetsző hangszer építését a plébániaközösség karolta fel – mondta a szertartás előtt Botár Gábor plébános. Az ünnepélyes bevonulást ezalkalommal nem kísérte zeneszerszám: a főpásztort és az asszisztenciát a helyi kórus éneklése fogadta, hogy majd megáldása után zengjen hálát az orgonaszó.

„Énekünkkel a Mindenség kórusához szeretnénk csatlakozni, amihez az orgonát hívjuk segítségül – a dicsőítést és imát összhangban énekeljük. Kérve: aki hangját hallja, Istenhez emelje az imádságban, a kenyértörésben – a közösségben” – hallottuk a kérést. Vízhintés és tömjénezés után teljes szépségében, harmóniájában szólalt meg a hangszerkirálynő.

Főesperesek, teológiai tanárok, a kerület és távolabbi vidékek egyházi zenét kedvelő papjai, a testvéregyházak képviselői, a mallersdorfi ferences nővérek, kántorok imádkozó, éneklő hívek sokasága, közösségek tagjai és világi méltóságok gyűltek egybe a hálaadásra. Húsvét nyolcadában együtt imában fejezték ki köszönetüket azokért, akik egy szívvel-lélekkel, egy akarattal járultak hozzá a templom „gyöngyékének” létrejöttéhez.

Belső szépsége alkalomról-alkalomra mutatkozik majd meg. Kiteljesítve az orgonaépítő igyekezetet is, amelyet a mester és munkatársai istendicsőítésnek szántak.

Az orgonaszekrény és a homlokzati sípok szépen illeszkednek a templom belső teréhez. A játszóasztal, a szélládák, fúvók, levegőcsatornák majd a sípok orgonává álltak össze. A hangolás, a templom akusztikai adottságához igazodva, helyben történt. Hangzását, a művészi intonálás után – a sípok hangerejének és a hangszín beállításának nyomán – szintén ott nyerte el.

Lift Ég és Föld között

Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonaépítő szakavatott ismertetőjét hallgatva megszólaltak az orgonán a külön-külön is sípsorok - a 3 méterestől a 2 centiméteresig – fuvolázva, csilingelve, fémesen, lágyan, „csiripelő” karácsonyi hangulatban, avagy a pedálmű dörmögő basszus hangjai. Építője kívánta: az orgona a közösség életében liftként működjön Ég és Föld között. Orgonaátadásról lévén szó, jelképesen átnyújtott egy kis sípot az egyházközség plébánosának.

Az érseki áldás előtt az új hangszer igazi megszólaltatója, Székely István kántor megköszönte az igényesen, odaadó szeretettel végzett munkát. Szóljon Isten dicsőségére - bármilyen istenháza-béli liturgián vagy pápai és magyar himnuszt kísérve.

Hála

Értékének egyharmadát adományként, egyénenként adták össze a közösség tagjai, másik egyharmada céges jótevők ajándéka. A fennmaradó költségeket az egyházközség saját alapjaiból biztosította. Előbb kórust bővítettek, helyet készítve az orgonaszekrénynek, majd lépésről-lépésre épült, az „alulról jövő kezdeményezés” – ami egy merész és szép álom megvalósulásáról dallamoz.
Két manuál és pedál, 17 szólóregiszter, 3 összekötő regiszter – a legfőbb jellemzői. A hangszer a legjobb anyagokból készült, javarészt tölgyfából. 844 síp szól, bővítési lehetősége még három sípsor, 142 síp. Az elektrotechnikát tervezte és kivitelezte: Rényi Csaba elektromérnök és Vári László elektroműszerész. A munkálatokat Pap Zoltán orgonaépítő vezette. A fő részek készítője: Pap László. A fémsípokat Bartis Szabolcs  (Gyergyószentmiklós) készítette, a fa sípok pedig Baricz Csaba és Sándor Emil munkája. Az orgonára a díszeket Hajas László fafaragó készítette. Az adományozók nevét dísztáblára jegyzik fel.

A koncerten elhangzott Bach C-dúr prelúdiuma és fúgája, Pachelbel f-moll, Ciacona című zeneműve majd Domenico Zipoli All’ Elevatione (Úrfelmutatási toccata), valamint Al Post Communio című zenedarabok. Végül Handel Vízi zenéjéből az Air, valamint Liszt Tu es Petrus dallama.

Molnár Melinda, Székelyhon.ro