Mindannyian Pál atya gyerekei

Fa alatti sakkozás a vendégekkel

Egy „civil kezdeményezés” hatására kerültem a marossárpataki családi típusú házakba, Stupeckzy Kinga immár második éve, hogy barátaival karácsonyozást szervez Marossárpatakon. Azelőtt összegyűjtik, illetve megvásárolják azt, amire szükségük lehet az ott nevelkedő gyerekeknek, majd kiviszik nekik. Ezúttal a Vásárhelyi Hírlapot is meghívták. És milyen jól tették! A múlt heti ajándékgyűjtő akciónk után még akadtak megkésett ajándékozók, így négy doboz játék várt arra a szerkesztőségben, hogy gazdára találjon. Marossárpatakon ez meg is történt kedden este. Egy autónyi ajándékozó indult el a közeli településre, hogy meglátogassa Pál atya gyerekeit, és vigyen nekik valamit, amivel esetleg szebb lehet ez az ünnepi időszak.

Négy gyerekkel kezdődött valamikor

Pál atya – vagy civil nevén Bakó Béla ferences rendi szerzetes – Marosvásárhelyen is főként arról ismert, hogy papi teendői mellett börtön-, illetve cigánypasztorációt végzett, meg arról is, hogy az ő kezdeményezésére nyitották meg a 90-es évek elején Marosvásárhely első szegénykonyháját. 1998 decemberében került hozzá az első négy gyermek, jelenleg 38 kisebb-nagyobb életről gondoskodnak a Szent Erzsébet Társulásnál.

Vendégvárás a fa alatt

Marossárpatakon egy udvaron öt családi típusú házban 24 gyerek nevelkedik, a maradék meg a három marosvásárhelyi házban. „A tevékenységi területünk, a szegény, elhagyott, árva, félárva gyerekek nevelése, gondozása, és hát a további sorsukról való gondoskodás. Itt ugyanis nem 18 éves korukig maradnak a gyerekek, hanem addig, amíg saját lábukra tudnak állni” – magyarázza Pál atya, aki egy ideje már Kolozsváron végez szolgálatot, de egy héten két-három napra eljön a gyerekekhez.

Jóakaratú emberek, ha vannak

Ha Krisztus születésének napját a ferences rendi szerzetes nem is a marossárpataki gyerekekkel töltötte, a pótkarácsonyról nem hiányozhatott. Érkezésünkre összehívja az udvar gyerekeit a legnagyobb terembe, ott van karácsonyfa is. Az ajándékok azonban már rég nincsenek a fa alatt, a 15 év felettiek zenelejátszót kaptak, ha valaki testi felépítésükből nem is tudná megállapítani melyik gyerek ilyen korú, jelzi a fülükből kilógó szerkezet. Pál atya alig tudja rávenni mindegyiket, hogy kikapcsolja a zenét és a vendégekre figyeljen. Közben meséli, náluk már ilyen a karácsony, tele van vendégekkel ilyenkor a ház, mert a jóakaratú embereknek ilyenkor inkább eszükbe jutnak a nélkülözők. Kapnak névre szóló ajándékot, édességeket, bútort, főzni való eledelt is, de sok esetben pénzt is. Idén abból vették a karácsonyfákat is, minden házban van egy-egy.

„Kapunk csomagot?”

A 24 gyerekből kettő büntetésben van, így nem jöhet a velünk való találkozásra, kettőt a nagynénje vitt el az ünnepre, egyik tanárnőjével és annak családjával karácsonyozik, a többi azonban összegyűl a karácsonyfa alatt. A nevelőnők lassan-lassan bemutatják a gyerekeket, közben megismerjük a Vásárhely-szerte ismert virágárus Jócka két fiát is.

Pár perc múlva már mindegyikünk ölében van egy-egy apróság

Kíváncsi tekintetek vizslatnak minket, hogy vajon miért is jöhettünk. A fiúk sakkozni hívnak, a kislányok a körmeinket, láncainkat vizsgálják, előbb csak messziről, majd egyre közelebbről. Pár perc múlva már mindegyikünk ölében van egy-egy apróság. A többiek meg tartanak egy kis bemutatót abból, hogy hogy telik náluk a karácsony: Mennyből az angyalt énekelnek, verset szavalnak a Télapóról és a megszületett Krisztusról. Legnagyobb meglepetésemre, nem bújnak el a nyilvános szerepléstől, még a szégyenlősebbek is jelentkeznek, hogy ők is szavalnak. Két gyerek bejelenti, táncolni is akar, és igazi cigány táncból kapunk ízelítőt.

A hároméves legkisebb az ölemben ülve suttogva megkérdi: „Kapunk csomagot?”. Közben csillognak a szemei, én pedig hiába kérdem már, hogy jó kislány volt-e, tudom, hogy most nem is az a lényeg, hogy tett-e rossz fát a tűzre az elmúlt évben. Ez a találkozás, a szeretetről szól, aminek vajmi kevés köze lehet ahhoz, ki hogyan viselte magát egy év alatt.