Isten nem csukta be az üdvtörténet könyvét

Ahhoz, hogy közösségeinkben élet legyen, valahol valakik állandóan gondolkodnak, imádkoznak és dolgoznak. Február 1-jén az ifjúsági programok szervezői tanácskoztak és szervezték az ez évi ifjúsági programokat. Tamás Barna főegyházmegyei ifjúsági főlelkészt kérdeztük a csapat munkájáról.

Talán sokan nem tudják, hogyan működik a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség. Mit fed valójában ez az intézménynév?

Az ifjúsági lelkészség – vagy hivatalos nevén a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség (FIF) – a gyulafehérvári egyházmegye ifjúsági szervezete. A püspök megbízásából működik. Célja az egyházmegye ifjúságának lelki fejlődését szolgáló programok szervezése és a különböző ifjúsági programok összehangolása. Vezetésével a főpásztor egy papot bíz meg, az ifjúsági főlelkészt. Egyházmegyénk nagy kiterjedése és a feladatok sokasága miatt azonban a Székelyföldnek külön ifjúsági lelkésze is van, László Rezső személyében. Az ifjúsági lelkészség felelős az egyházmegyéhez tartozó minden fiatalért, éppen ezért együttműködve a papsággal, a különböző plebániai ifjúsági csoportokkal és más keresztény ifjúsági szervezetekkel, szolgálatában arra törekszik, hogy minél több fiatalt Krisztushoz vezessen és az egyház élő vérkeringésébe bekapcsoljon.

Minden plébános kötelessége a saját plébániáján levő fiatalok vezetése, ifjúsági csoportba való szervezése.

Azokon a plébániákon, ahol segédlelkész, káplán van, legtöbbször őt bízzák meg ezzel. A legtöbb pap a fiatalok közül munkatársakat keres, akikkel megtervezik az egész éves programot. Mondhatom, a mi egyházmegyénk igen szerencsés helyzetben van, mert a Pasztorális Tanács munkájának köszönhetően saját lelkipásztori tervünk van, amelyet az ifjúsági programok alkalmaival is követhetünk. Egyes főesperesi kerületekben külön kinevezett kerületi ifjúsági lelkész is van, aki saját plebániai munkája mellet néhány alkalommal kerületi ifjúsági lelki napot szervez, így összehozva a régió fiataljait. Programjainkkal általában a vakációkra koncentrálunk, olyan találkozókat, táborokat szervezünk, ahová nemcsak egy kerület ifjúságát hívjuk meg, hanem az egész egyházmegye papjait és fiataljait. Ez a munka azonban a magunk képességét és erejét meghaladja, éppen ezért más katolikus ifjúsági szervezetekkel is együttműködünk. Nagyszerű munkatársakra leltünk az egyetemi lelkészségek, a Keresztirány, a KFT (a Katolikus Fiatalok Találkozója nevű program szervezői), az Áradat Egyesület, a FerBiT (Ferences Bicikli Túra) szervezőivel a Mária-út szervezői csapatában. Az ifjúsági lelkészség irodája Fogarason van, de egy főállású munkatársunk, György Zsolt ifjúsági referens – az Áradat Egyesület jóvoltából – a Csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban dolgozik.

Mi mindent terveznek erre az évre?

Tavalyi sikereinken felbátorodva az idén még változatosabb, színesebb programokat tervezünk Isten segítségével. Igazi meglepetéseink is vannak a fiatalok és – el ne feledjem – a paptestvérek számára is. Húsvét után, pontosabban az irgalmasság vasárnapját követően (április 16–17.) egy gyalogos papi zarándoklatot tervezünk a Mária-úton Homoródkarácsonyfalvától Csíksomlyóig. Nevet is adtunk neki: Emmausz gyalogos papi zarándoklat. Célunk, hogy testvéri közösségben imádkozva, beszélgetve zarándokoljunk el a csíksomlyói Szűzanyához.

A húsvéti vakációra egy nagyszerű programmal lepjük meg az ifjúsági zenét kedvelő és művelő fiatalokat: megszervezzük a Resurrexit Ifjúsági Zenefesztivált Csíkszeredában, a Segítő Mária Líceumban, szombaton, április 21-én.

A nyári szünidőre több egyházmegyei szintű programmal készülünk. A vakáció első hetében (június 25–29.) három ministránstábort szervezünk párhuzamosan. Kor szerint elosztva a fiúk két csoportban Hargitafürdőn, a lányok pedig Csíkszentdomokoson a Szent Margit Lelkigyakorlatos Házban lesznek majd. Szeretnénk egy meglepetést is szerezni a legjobb ministránsoknak és elvinni őket a papszentelésre, a gyulafehérvári székesegyházba.

Gondoltunk az egyházmegyénkben élő román anyanyelvű fiatalokra is, szeretnénk velük együtt részt venni a július 25–29. között Jászvásáron megszervezendő Országos Ifjúsági Találkozón.

Az ifjúsági lelkészség autóbuszos zarándoklatot szervez a Medzsugorjei Ifjúsági Fesztiválra augusztus első hetében.

A legnagyobb örömhírt a végére tartogattam. A tavalyi Erdélyi Madridon és a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón résztvevő fiatalokkal közöljük, hogy az idén, a csíksomlyói plébánia felkérésére, mi fogjuk a CSIT programját megszervezni és vezetni, partnereinkkel a Keresztirány és a KFT ifjúsági szervezetekkel. Az idén tehát a CSIT megújul, és egy több napos rendezvény lesz. A program augusztus 13-án, hétfőn egy kétnapos gyalogos zarándoklattal kezdődik a Mária-úton. Több székelyföldi településről zarándokcsoportok indulnak Csíksomlyóra. A zarándok fiatalok érkezésüket összehangolva a kedd esti ünnepi nyitó szentmisére érnek célba. Másnap, Nagyboldogasszony ünnepén a szentmisét Székely János püspök fogja celebrálni, aki reményeink szerint maga is résztvevője lesz a gyalogos zarándoklatnak. A CSIT komoly lelki programokkal folytatódik, és csak szombaton, augusztus 18-án ér véget.


Melyek a legnagyobb kihívások az ifjúsági pasztoráció számára?

Egy kicsit el kell gondolkodnom, hogy a kihívásokat ne akadályoknak, nehézségeknek lássam. A kihívás valami pozitív dolog, ugye? Szerintem az a jó, ha komoly kihívások vannak. Én úgy tanultam, hogy az ifjúsági pasztorációt, vagy szebb kifejezéssel az ifjúság lelki vezetését, mindig tervezni kell. Ez azt jeleneti, hogy nem működik csak úgy magától. De ez nem újdonság, minden plébános tudja, hogy ahhoz, hogy komoly ifjúsági élet legyen egy plebánián, nagyon sokat kell dolgozni. Első lépés: a plébánosnak és magának a plébániának mint épületnek nyitottnak kell lennie az ifjúság előtt. E nélkül a fiatalok találkoznak, szövetkeznek, bandákba verődnek, de nem lesznek az egyház élő tagjai. És akkor most visszatérek a kihívásokra. Az ifjúsági pasztorációban vannak külső és belső kihívások. A külsők mindig változók, a belsők mindig ugyanazok.  A külsők? Idetartozik a mi sajátos helyzetünk, erdélyi létünk a maga nem mindig ígéretes jelenségeivel; egyházmegyénk helyzete, a szórvány és a Székelyföld közötti kontraszt, a kétnyelvű közösségek növekvő száma és igénye; de idetartoznak a korunkkal járó sajátosságok is: a technika egyre nagyobb lendülete és térhódítása. És akkor térjünk át a belső kihívásokra. Szerintem ezek mindig ugyanazok az ifjúsági pasztorációban.  A fiatalok mindig ugyanazokkal a problémákkal küszködnek. Serdülőkorban minden fiatal bensőjében a feje tetejére állnak a dolgok, segíteni kell őket a helyes énkép kialakításában, az önismeretben, az értékek újabb rendbe rakásában. A fiatalok ideálokat keresnek, példaképeket, éppen ezért ügyes vezetőkre kell bízni őket, akikre hallgatnak.  A fiataloknak közösségi igényük van, meg kell teremteni minden plebánián a feltételeket, hogy oda haza menjenek. Nem utolsósorban nagyon fontos, hogy a nevelők elsősorban magukkal szemben, de a fiatalokkal szemben is szent értékrend szerint igényesen foglalkozzanak: a lelkipásztorkodást tervezni kell; számolni külső és belső adottságokkal. Egy másik vidék pasztorális terve nem vehető át, éppen azért, mert nem ezekkel az adottságokkal számolva készült. Nekünk szerencsénk van, egyházmegyénkben egy lelkes csapat saját pasztorális tervet dolgoz ki egy-egy időszakra, és minden esztendőben kiad egy munkafüzetet, ami alapul vehető minden pasztorációs munkában, csupán egyeztetni kell az adott közösség külső feltételeivel és belső igényeivel. Hát így lehet, és kell legyen, minden közösségnek, persze, az ifi közösségnek is, legalább egy egyéves terve. És bátorság, Isten a ma emberéről is gondoskodik. Én azt mondom, a jelen kor papjának Isten ugyanúgy megadja a szükséges lelki adományokat, mint ahogyan megadta az első apostoloknak és az előttünk lévő generációknak is. Isten a mai embernek is, a fiataloknak is reményteljes jövőt szán.  A jövő a mi kezünkben van.  Ez egyben kihívás, felelősség és feladat.

Milyen potenciálokat láttok a mai fiatalokban?

Isten nem csukta be az üdvösség történetének könyvét, a fiatalokban, mint egy újabb tavaszban, elültette a jövő ígéretét. Én csak mosolygok, amikor hallom, hogy ismét egy fiatal feltörte a világ legtitkosabb „zárait”, csak úgy, egy számítógép előtt. Mosolygok, mert tudom, hogy vannak még olyan titkok Isten szívében is, amit a jövő fiataljainak tartogat, amit mi elzártnak hittünk, azt egy tiszta szívnek megnyitja egyetlen szóra.

Hogyan viszonyuljon a felnőtt keresztény hozzájuk?

A fiatalok a hiteles példát keresik: éljünk hitelesen! Az alázat és a szeretet az a két erény, amellyel a fiatalokat meg lehet nyerni.

Neked személyesen mit jelent ez a munka?

Bevallom, az elején nehéz volt megérteni, miért éppen engem bízott meg az érsek úr ezzel a felelősségteljes feladattal. Úgy éreztem, nem vagyok erre a munkára kész, de elfogadtam, tanultam és tanulom. Most visszatekintve mégis Isten tervét látom benne. Csodák színtere volt az életemben az ifjúsági lelkészség elmúlt két esztendejében. Olyan embereket ismertem meg, akik a fiatalok szolgálatára szegődtek el, akiktől sokat tanultam, akikre számíthatok. Nekem ez nem munka, hanem szolgálat, Istennel és testvéreimmel.

Kérdezett Farmati Anna, Vasárnap