2012.02.21
A Vasárnap katolikus hetilap hírt adott egy főegyházmegyei szintű felnőttképzési hálózat létrejöttéről, s átadta olvasóinak a meghívást is: a kezdeményezés nyitott a felnőttképzéssel foglalkozó szervezetek felé, lehet csatlakozni, segítséget kérni, a tudást megosztani, a forrsokból együtt részesülni. Minderről és az eddig munkáról meg a jövőbeli tervekről a két munkatársat, dr. Szakács Ferenc Sándort és Kiss Adélt kérdeztük.
Egészen pontosan és közérthetően megfogalmazva mit jelent ez az ernyőszervezet? Kiket tömörít, és miért kell összegyűjteni különböző szervezeteket?
Az ernyőszervezet tulajdonképpen egy hálózatot jelent, amely elsősorban azoknak a szervezeteknek lett létrehozva, amelyek az erdélyi főegyházmegye területén felnőttképzéssel foglalkoznak. Ide beleértjük mindazokat, akik formális és nem-formális képzési programokat működtetnek, mint ahogyan az informális tanulási lehetőségeket kínáló szervezeteket, illetve programokat is. A hálózat főként egyházi szervezetek részére jött létre, de nem szeretne zárt körű maradni, ezért törekszik arra, hogy más civil szervezeteket, önkormányzati intézményeket, de akár vállalkozásokat is megszólítson. Úgy véljük, hogy a nyitottság a hálózat építése/bővítése, a szakmai tudás-áramoltatás és nem utolsó sorban a forrásbevonás szempontjából is nagyon fontos.
Ezt a projektet alapvetően két dolog indította el: egyrészt szerettük volna a „tanulmányi ház" (Csíksomlyó, Jakab Antal nevű ház) koncepciót megújítani, minőségi tartalommal feltölteni. Ehhez leginkább kézenfekvőnek a felnőttképzés bizonyult. Másrészt egy kis tájékozódás és a szervezetekkel való beszélgetések után körvonalazódott az, hogy nem feltétlenül új képzési programokat kellene indítani, hanem a meglévőket segíteni. Azt láttuk, hogy az egyházmegye területén nagyon sok felnőttképzési kezdeményezés van, viszont ezek között meglehetősen gyenge a kommunikáció, tematikában és koncepcióban is kevés a harmonizáció, az egyeztetés közöttük. És bár némely szervezet már egészen profi szintre fejlődött az elmúlt években, mások csak az utóbbi időkben indultak el a professzionalizálódás és intézményesülés útján. Így az tűnt célszerűnek, hogy az ő munkájukhoz ajánljunk egy olyan keretet, amely szakmai, anyagi és lelki vonatkozásban is támogatja munkájukat.
Elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy ezek a szervezetek tudjanak egymásról. Ezért felkeressük őket, meghívjuk, hogy csatlakozzanak a hálózathoz, vegyenek részt a közgyűléseken, egyesületünk programjain. Tehát kezdeményezzük, hogy elinduljon közöttü(n)k egy belső kommunikáció. Ugyanakkor a hálózat a tagszervezeteket egy egységes „brand"-ben kívánja megjeleníteni, ami reményeink szerint megkönnyíti főként a külföldi pénzügyi források felé irányuló kommunikációt. Azt hiszem, hogy szükség van egy ilyen közös érdekképviseletre, szakmai-módszertani központra és nem utolsó sorban pénzügyi forrásra, amit az ernyőszervezet mint hálózat nyújthat.
A hazai színtérről kilépve törekedünk hasonló szellemiségű nemzetközi hálózatokhoz csatlakozni, így alakult ki kapcsolatunk több külföldi felnőttképzéssel foglalkozó szervezettel is, például a KIFE (Katolikus és Felnőttképzési Szövetség, Szeged) és a FEECA (Európai Katolikus Felnőttképzési Hálózat, Bonn) intézményeivel.
Mennyiben érinti ez az egyes tagok saját tevékenységét, ha csatlakoznak az ernyőszervezethez, miben korlátozza vagy segíti?
A tagszervezetek tevékenységeit alapvetően támogatni szeretnénk minden olyan területen, amelyen azok segítségre, szakmai vagy más jellegű támogatásra szorulnak. Szakmai vonalon egy online tudástárat tervezünk létrehozni, amely egy jól strukturált jelszavas rendszerben különböző szinteken biztosít hozzáférést a szakmai tudáshoz, ennek a www.proeducatione.ro honlap ad helyet, amelyet épp most töltünk fel. Törekedünk feltérképezni az egyes szervezetek igényeit, szükségleteit, hogy beazonosíthassuk a hiány-területeket, a hiányzó tudást, és ott tudjunk adni. Ezért tervezünk olyan tanácskozásokat, előadás-sorozatot vagy konkrétan képzést, amely a szervezetek munkatársainak felkészítését, a mindennapi munkához szükséges, azt segítő ismereteket nyújtja. Ennek a megalapozását szolgálja majd kutatási tevékenységünk, amelyet közelebbről tervezünk meg. Tulajdonképpen ahogyan a szervezeti bemutatónkban is megfogalmaztuk, a képzési szervezetek kapacitás-fejlesztése is céljaink/terveink között szerepel, hogy a meglévő ötleteket megvalósuláshoz segítsük. Egyfajta kovásza akarunk lenni a keresztény értékrendet képviselő felnőttképzési szereplők munkájának.
Miért van egy ilyen szervezetre ma Erdélyben szükség?
A közelmúltban ünnepeltük a KALOT mozgalom 70. születésnapját. Mint ismeretes, a KALOT népfőiskolai mozgalom egyik legnagyobb támogatója az akkori miniszterelnök, gróf Teleki Pál volt. A politika legfelsőbb vezetése és Kerkai Jenő jezsuita népfőiskolai gondolata szervesen összekapcsolódott, és megszülte Csíksomlyóra az akkori idők legfontosabb népnevelő intézetét, a KALOT mozgalom központját: a Kós Károly házat. Hogy elődeink nyomdokaiba léphessünk, erős összefogásra van nekünk is szükségünk, olyan népnevelő koncepció kidolgozására, amely jelent és jövőt biztosít a térség magyarságának. Ez a legszentebb cél, amelyet a főegyházmegye, a Caritas és a KALOT által létrehozott Pro Educatione Felnőttképzési Ernyőszervezet követni akar.
Kinek az ötlete volt ez, kinek a „tulajdona", ki a „főnök", ki kinek van alárendelve?
Az egyesület alapítója a Gyulafehérvári Főegyházmegye, a Caritas és a Kalot Egyesület. Ebből már látható, hogy egyházi illetékességű intézményről van szó. Az egyesület elnöksége dr. Szakács Ferenc Sándort, a Salvator gazdasági egység igazgatóját bízta meg az operatív vezetéssel, az ügyviteli irodánk is a Salvator Házban kapott helyet. Egyelőre egy főállású munkatárssal működünk, ősztől tervben van még egy személy alkalmazása. Az elinduláshoz külföldi forrásokat kaptunk, de emellett a szervezetek támogatása érdekében természetesen mi is pályázunk, mind hazai, mind pedig külföldi források felé.
Hogyan képzelik a szervezők a tevékenységet? Az hogyan épül fel napi-heti-havi, illetve stratégiai szinten (előre tervezve mondjuk 5, 10 évre)? Mi történt eddig? Mik a kitűzött célok s hogyan kívánják ezeket elérni?
Az eddigi tevékenységeink egyrészt arra irányultak, hogy felkeressük a felnőttképzéssel (is) foglalkozó legfontosabb szervezeteket, bekértünk tőlük egy rövid bemutatkozót, majd 2012 elején az idénre tervezett felnőttképzési programjaikat is. Ebből – népszerűsítés céljából – kiadtunk egy képzéstárat. Ugyanakkor február 9–10-én megtartottuk alakuló ülésünket, amelyen közel 30 szervezet képviseltette magát. A rendezvényen egyértelműen körvonalazódott számunkra, hogy szükséges ez az együttműködés és kommunikáció, ez nagymértékben megerősített minket abban az elképzelésünkben, hogy legalább évente kétszer szervezzünk ilyen találkozási alkalmat, ahol a szakmai kérdésekről és problémákról beszélgethetünk, és amely egyben csapatépítő jellegű is. Ugyanakkor azt is világossá tette számunkra, hogy a folyamatos személyes kommunikációt is fenn kell tartani.
Aktuális tevékenységünk a forráskeresésre, pályázatírásra, forrásbevonásra koncentrál, bár prioritás a tudásbázis építése is. A közelmúltban rendeztük be új munkafelületünket: az ügyviteli irodát, amelynek fenntartására rövid távon rendelkezésre állnak a szükséges források. Kitűzött célunk a hiteles kommunikáció, valós támogatás és segítség, szakmai keret és háttér biztosítása.
Ez mit jelent és miért jó a csatlakozó tagszervezeteknek? Nem találkoztok azzal az ellenvetéssel, sőt, hogy nem akarnak betagolódni s alárendelődni valaki másnak? Hallottam olyan ellenvetést is, hogy olyan filozófiai megfogalmazás volt a beharangozótok, hogy ilyen elméleti megközelítésből nem kérnek, nekik gyakorlati dolog szükséges, az elmélet nem érdekes...
Fontos megérteni, hogy a tagszervezetek – akiket jobban szeretünk mozaikszerveknek nevezni – egyenrangúak ebben a hálózatban, nincsenek alá- és fölérendeltségi viszonyok. Az elnökség, amely most az alapító szervezetek által delegált személyekből áll (három fő), a következő közgyűlés alkalmával kibővül, éspedig még négy delegált taggal, akiket a tagszervezetek delegálnak, hogy valamennyiüket képviselje. Azt gondoljuk, ha erre odafigyelünk, nem kell tartani az alárendelődés veszélyétől. Biztatnánk mindenkit, hogy egyfajta lehetőségként és (erő)forrásként fogja fel ezt az egész dolgot, és kezelje rugalmasan. Természetesen mi is akkor tudunk hatékonyan dolgozni, ha a tagszervezetek a maguk igényeit, kéréseit, elvárásait, problémáit explicitté teszik számunkra. Nem célunk nagyon elméleti síkon tevékenykedni, sokkal inkább gyakorlati dolgokban kívánunk részt/szerepet vállalni, viszont azt gondoljuk, hogy a szakmai színvonalat tartanunk kell, bizonyos mértékig globálisan kell gondolkodnunk ahhoz, hogy lokális szinten hatékonyan tudjunk cselekedni. Viszont szükségesnek tartjuk missziónk és elképzeléseink elméleti síkon való megfogalmazását is, hiszen ezáltal tesszük átláthatóvá működésünket és terveinket.
Küldetésünknek tartjuk, hogy a felnőttképzéssel foglalkozó szervezeteknek olyan hálózatot teremtsünk, amely keresztény értékeken alapuló elméleti és gyakorlati tudást biztosít, lelki, szellemi, anyagi vonatkozásban támogatja munkájukat, szakmai igényességgel kíséri őket, megcélozva a felelős felnőtté és éretté válás folyamatát, szakszerűen és hitelesen a társadalomban. A katolikus egyháznak hatalmas és még kiaknázatlan erőforrásai vannak ezen a területen. Fontos, hogy ezeket a rejtett és ki nem használt erőforrásokat megfelelőképpen aktivizáljuk és kiaknázzuk az erdélyi ember életminőségének javítása érdekében. Társadalmi jövőképünk is egy olyan társadalmat vizionál, amelyben közösségi fogékonyság van a tudásra. A keresztény értékek mentén felépülő felnőttképzési központunk animálja, azaz megmozgatja a társadalmat, pozitív időtöltési alternatívákat kínál fel, képzéseket biztosít. Közvetetten épül be a társadalom szocializáló struktúrájába, hatással van a társadalmi döntésekre, és sajátos megjelenéssel képviseli a keresztény felnőttképzés érdekeit: a felelősségteljes, tudatos, környezetbarát, szolidáris emberek képzését.
Kérdezett Bodó Márta
Vasárnap (2012. február 26.)