955-től Gyula méltóság (fejedelem) székhelye Alba néven. Mivel a püspökség 1009 után alakult meg, ettől számítható a plébánia szervezése is. A középkorban külön plébániatemploma volt. A reformáció idején megszűnt, csak 1714-ben sikerült visszaállítani a püspökséget, ekkor térhetett vissza a püspök a székhelyére. A plébánia azonban már 1693-ban megkezdte működését. A püspökség visszaállítása után a székesegyház egyben plébániatemplom is. A középkorban a székesegyházon kívül a következő templomok voltak Gyulafehérváron: a domonkosok kolostortemploma a 14. századból, bár már 1289-ből van adat a domonkosok működéséről. 1300-ban Herbord gróf özvegye 10 márkát hagyományoz a Szűz Máriáról elnevezett kolostornak. 1306-ban János a prior. Később Báthori-templomként szerepel, mivel Báthori István adományozta azt a jezsuitáknak. A jezsuiták kiűzése után lakatlan, majd a reformátusok idejében raktárként működött. A 18. században újra a jezsuiták kapták meg. 1898-ban lebontották és helyére építették a modern római katolikus főgimnáziumot. 1351-ből Szent György kápolnáról találunk feljegyzést, amely a domonkos templomhoz tartozott, és a mai kaszárnya helyén állott.
1293-tól szerepel az Ágoston-rendiek kolostortemploma. 1418-ban Upori István püspök építtette a Szent Miklós-templomot. A reformációig plénániatemplomként is szerepel: eccl. parochialis Beati Nicolai, a székesegyház frontja előtt állott. A 18. század elején lebontották a vár építése miatt. Az Ispotály-templomot szintén Upori püspök építtette, amelyet a Szentlélekről neveztek el. 1294-ben Ivabka János fi a, Petelka birtokát a fehérvári apácák kolostortemplomának adományozta, mivel testvére apáca. A Jerikónak nevezett épület mögött állott. A reformáció után világi kézre került, majd lebontották. A püspökség visszaállítása után, 1719-ben a fogolykiváltó szerzetesek kolostort és templomot építettek, amely a rend feloszlatása után rövid ideig katonai kórházként is működött. 1792-től a zárdai rész papnevelő intézetté alakult, a templomban Batthyány Ignác püspök könyvtárat létesített, a mai Battyhaneumot. 1763-ban Sztoyka Zsigmond A. püspök Szamaritánusnak nevezett öregotthont létesített, amely azonban az irgalmas nővérek betelepedésekor megszűnt. Gyulafehérváron a középkorban káptalani iskola is működött. A jezsuiták is alapítottak iskolát, főgimnáziumot Báthori István idejében, 1579-ben. Ez az 1700-as évek elejétől a domonkos kolostortemplomban indult újra. Helyére Mailáth püspök 1898-ban modern iskolát építtetett, amelyet 1948-ban államosítottak. 1858-ban Haynald püspök iskolát (lány és fiú elemi, valamint polgári) és kolostort alapított az irgalmas nővéreknek. 1896-tól a nővérek nemcsak elemit, hanem leánygimnáziumot is vezettek. 1948-ban ezt az iskolát is államosították. Csak a kápolna maradt meg – ma Zárdatemplom néven működik.
Haynald Lajos kórházat is alapított 1863-ban.
Adresă:
510010 – Alba Iulia, Str. Mihai Viteazul, nr. 17., jud. Alba
Tel.:
0258-812.349
Serviciu
Cantor: Schneider ArnoldZi de adorație perpetuă: június 28.
Sfintele liturghii: A Székesegyházban: vasár- és ünnepnapokon 10:30 órakor, hétköznap 7:00 órakor, a zárdatemplomban: vasárnap 8 órakor (magyar nyelven), valamint 9:00 órakor (román nyelven), hétköznap 18:00 órakor. 
Articol
Luni, 19 octombrie 2026, la ora 18.00, Academia Română din Roma a găzduit conferința intitulată „Episcopul Márton Áron – martor și simbol al Europei creștine”, un eveniment dedicat moștenirii spirituale a venerabilului episcop mărturisitor, evocând destinul unui păstor care, în mijlocul furtunilor istoriei, a rămas neclintit în slujirea adevărului evanghelic, a demnității umane și a libertății de conștiință.
Articol
În zilele de 18 și 19 octombrie 2026, la Roma au loc două evenimente de înaltă ținută eclezială și diplomatică, dedicate memoriei Venerabilului Episcop Márton Áron, una dintre personalitățile emblematice ale istoriei Bisericii din Transilvania în secolul al XX-lea. Înfruntând cu fidelitate neclintită furtunile istoriei, acest mărturisitor al credinței a apărat cu mult curaj demnitatea persoanei umane devenind un simbol autentic al credinței creștine și al reconcilierii dintre popoare.
Articol
Fosta mănăstire franciscană din Vințu de Jos se numără printre cele mai valoroase și mai bine păstrate ansambluri monastice ale franciscanilor bulgari din Transilvania. Importanța sa este evidențiată de conservarea, în mare parte, a configurației arhitecturale din secolul al XVIII-lea și de numărul relativ redus al intervențiilor care i-au modificat caracterul originar.