A kászoni híveknek azt mondtam, fogadják be szeretettel ezeket a gyerekeket – fogalmazott Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője a kászonimpéri Szent Katalin gyermekgondozó központ vasárnapi avató ünnepségén. A szervezet az elmúlt években Székelyföld több településén is bentlakó vagy napközis rendszerben működő otthonok létrehozásával segített a nehéz szociális helyzetű gyerekeken. Az alapítvány otthonainak térképén immár Kászonimpér is megjelent.
Nagy József, a Katolikus Magyar Bibliatársulat vezetője, az újszövetségi bevezetés és bibliai egzegézis tanára tartotta a 2011-es esztendő utolsó előadását a Katolikus Akadémián. Miben példaadó számunkra az őskeresztények élete? címmel december 15-én, csütörtökön este a mára érvényes tanítást kívánt megfogalmazni és átadni hallgatóságának az utolsó adventi napokban, karácsonyra való felkészítésként, de egyben akár újévi életprogramként is.
Mostanában sokszor eszembe jut az a vak románul beszélő cigány koldus, ki egyedül nevelte börtönben lévő testvére két kis gyerekét. 1985 advent utolsó vasárnapján is ott állt, mind minden vasárnap, a gyulafehérvári székesegyház kapujában. Megkérdeztem, hogy hol lakik? Délután egy társammal ki is mentünk, és kiderült, hogy a kis falu végén egy vízmosás szélében, jórészt a földbe vájva egy kis putriba laknak. A december délutáni korai alkonyatban, egy gyertya pislákoló fényénél mesélte el szomorú sorsukat.
1935-ben Kerkai Jenő és Nagy Töhötöm jezsuita szerzetesek életre hívták a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyesületek Országos Titkárságát (KALOT), a népi Magyarország megteremtéséért fáradozó agrárifjúsági mozgalmat. Három évre rá a mozgalom legényegyletté alakult át, nevében pedig a Titkárság szót Testületre cserélték. A KALOT 1941-ben indult el Csíksomlyón, Erdély első komoly népfőiskolai tevékenységeként. Erre emlékeztek tegnap kerekasztal-megbeszéléssel és kis ünnepséggel.
Az elnémult harang. Egy megfigyelés története. Pálfi Géza, katolikus pap élete a Securitate irataiban címmel a Pro-Print Könyvkiadónál fontos tényfeltáró könyv látott napvilágot. A könyv szerzői Novák Csaba Zoltán és Denisa Bodeanu történészek Pálfi Géza máréfalvi születésű római katolikus pap életét rekonstruálták a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) irattárában őrzött megfigyelési dosszié alapján. Novák Csaba Zoltánnal beszélgettünk.
A fentebbi címmel tartott előadást a múlt héten Farmati Anna, a szociális testvérek kerületi elöljárója, a Vasárnap hetilap szerkesztője a római katolikus nőszövetség dísztermében.
Márton Áron püspök fél évszázada, 1961. december 8-án szentelte pappá a farkaslaki születésű Jakab Gábort (pápai káplán, szentszéki tanácsos, Kolozsvár-Kerekdombi plébános). Az évforduló örömére aranymisét celebráltak csütörtökön este a kolozsvári Szent Mihály- templomban. A hazai és külföldi meghívottakkal, hívekkel és paptestvérekkel megtelt templomban dr. Jakubinyi György érsek köszöntő levelét Kovács Sándor főesperes-plébános olvasta fel, majd hangsúlyozta az ünnepelt hosszú szolgálatának nagyszerűségét és fontosságát: „Isten csillaga indította el a papság felé, vezette szolgálata alatt, s ez a csillag nem más, mint a Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanya, patrónánk, a csíksomlyói Mária” – amelynek az ünnepén szentelték pappá Jakab Gábort 50 évvel ezelőtt.
Miért fontos, hogy a kulturális világörökség része legyen a csíksomlyói búcsú? Ezen sokan elgondolkoztak a sajtóban néhány héttel ezelőtt megjelent cikkek nyomán. Olyat is lehetett olvasni, miszerint éppen a nemzet legnagyobb búcsújáróhelyének őrzői, a csíksomlyói ferencesek zárkóznának el a témától. Pedig csupán arról volt szó, hogy a csíksomlyói ferencesek nem látták, nem olvasták azt a szakértői jelentést, amelynek alapján szeptemberben a Románia Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériumához tartozó Országos Szellemi Örökség Bizottság elfogadta a csíksomlyói búcsú UNESCO szellemi világörökségének listájára való jelölését. Egyik cikk hivatkozott a másikban olvasottakra, a „talánok” sorozata végül félreértésekbe, félremagyarázásokba csúszott. Ezt az erdélyi ferencesek elöljárója, fr. dr. Orbán Szabolcs is így látja. Az első és legfontosabb dolog az, hogy ebben az egész ügyben sok félreértés, illetve kommunikációs hiányosság van, amiben részben mi is, illetve személyesen én is hibás vagyok, amit még tetéztek a sajtóbeli félreértelmezések is – szögezte le elsőként, amikor a témában megkerestük. Időközben Csiszér Albert brassói plébánostól is érkezett egy aggodalommal és kérdésekkel teli hozzászólás.
Ezért s a kiegyensúlyozott tájékoztatás kedvéért vállalkoztunk arra, hogy olvasóinkkal a tényeket ismertessük, s ezekről a fölösleges indulatokat leválasszuk.
Én nagy vigasságos örömet hirdetek címmel adott elő december 8-án a Szent Imre emlékére szentelt gelencei katolikus nagytemplomban az adventi várakozáshoz és a karácsonyhoz kötődő dalokat Kájoni János Cantionale Catholicum (1676) néven kiadott énekgyűjteményéből Györfi Erzsébet (ének) és Elekes Emőke (lant).
SZERETETTEL – Az ajándékozás módjára kellene elsősorban odafigyelni
Mürai Szent Miklós titokban ajándékozott meg egy apát, hogy három lányát tisztességgel férjhez adhassa. A hagyomány ma is él, a dombnyi műanyag játék és édességkupac viszont nem biztos, hogy a néhai püspök szellemét tükrözi.
Alma, dió, esetleg zokni – még ma is van olyan gyermek, aki ehhez hasonló meglepetést kap a Mikulástól, bár a szülők, nagyszülők egy része a hitelfelvételtől sem riad vissza, hogy ajándékot vásároljon a téli ünnepek alkalmával. A gyermekek viszont sokszor kis apróságnak is örülni tudnak, és azt is megértik, ha a Mikulás lehetőségei korlátozottak. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek általában könyvet, gyümölcsöt, cukorkát kapott Mikulásra, és nem méltatlankodott. „1946-ban, az úgynevezett felszabadulás után két évvel születtem, így kezdetben minden nagyon szerény volt – emlékezett vissza gyermekkorára a főpásztor. – Hittem a Mikulásban, hogy Szent Miklós érkezik ilyenkor, és rejti el az ajándékokat.”