Új posztulátora van Márton Áron ügyének

Az a tudat ad erőt, hogy százezrek meggyőződését és vágyát képviselem
Isten Szolgája Márton Áron püspök boldoggá- és szenttéavatási ügyének új posztulátora van, tudta meg a Vasárnap: a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja a napokban hagyta jóvá dr. Kovács Gergely kinevezését. Bodó Márta kérdezte őt a kinevezés kapcsán.
Dr. Kovács Gergely Kézdivásárhelyen született 1968. július 21-én. Az érettségi és kötelező katonai szolgálat után, 1987-ben kezdte meg teológiai tanulmányait Gyulafehérváron, majd 1990-ben Rómába küldték tanulmányai folytatására. A Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként a Gregoriana és a Lateráni Pápai Egyetemeken tanult. 1993. július 3-án szentelték pappá a gyulafehérvári főegyházmegye számára. Római tanulmányait egyházjogi doktorátussal 1996-ban fejezte be. Egy évig káplánként dolgozott Marosvásárhelyen. 1997 augusztusában visszatért Rómába: azóta a Kultúra Pápai Tanácsának (a Vatikán kulturális minisztériumának) szolgálatában áll, amelynek 2004 óta irodavezetője. A Kléruskongregáció és a Rota Romana Bíróság munkatársa. 2000 júliusától pápai káplán.

Hogyan lettél te a posztulátor?
Ahhoz, hogy valakit boldoggá illetve szentté avassanak, legelső lépésként akarni kell azt, kérni az eljárás beindítását. A kezdeményezőt nevezik actornak (leginkább felperesként fordítanám). Márton Áron püspök esetében a gyulafehérvári főegyházmegye az actor, tehát a megyéspüspök feladata kinevezni a posztulátort, vagyis azt a teológiában, egyházjogban és történelemben jártas személyt, aki mintegy ügyvédként mindent megtesz az ügy előremeneteléért. Miután az eljárás egyházmegyei szakasza lezárul és az ügy a Szentszékhez kerül, római lakhelyű posztulátor kinevezése kötelező, hiszen csak akkor tudja tartani a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjával a személyes kapcsolatot, akkor tud ténylegesen tenni az ügyért, ha Rómában tartózkodik. Márton Áron ügyének mindkét – egyházmegyei és római – szakaszában Szőke János szalézi szerzetes volt a posztulátor. Az új posztulátor kinevezése igaziból nem Szőke atya 2012. január 6-án bekövetkezett halála miatt volt szükséges, hanem a szentatya 2009-es döntése értelmében, miszerint a posztulátorok a 80. életévük betöltésével elvesztik hivatalukat. Tehát kinevezésem nem a semmiből vagy a véletlenből született, egyik napról a másikra, a „valakinek csinálni kell” elv alapján. Azt csak Jakubinyi érsek úr tudja, milyen hosszú s türelmes atyai érveléseinek eredménye az, hogy „igen”-t mondtam. Jóakarat s készség soha nem hiányzott részemről, viszont jelenlegi szolgálatom kötött munkaidőt jelent, ami gyakran estig tart, a posztulátorság pedig rendkívül időigényes és munkás feladat.

Mi képesít valakit erre a munkára? Kell valami speciálisat tudni hozzá?
A posztulátornak a teológiában, az egyházjogban és a történelemben jártasnak kell lennie. Világos továbbá, hogy a római posztulátornak tudnia kell olaszul, vagy legalább ismernie kell valamilyen világnyelvet. Kinevezését a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának jóvá kell hagynia és ez nem merő formalitás vagy automatikus rábólintás. A boldoggá- és szenttéavatási eljárás nagyon bonyolult és összetett, ezért speciális ismereteket feltételez. A Kongregáció minden évben intenzív kurzust kínál a posztulátoroknak: amint az érsek úr közölte velem megbízatásomat, első dolgom volt azonnal beiratkozni. Így most minden délután ott ülök az egyetem padjában s néha őszintén be kell ismernem magamnak, hogy jóllehet komoly római egyházjogi képzés van mögöttem, bizonyos elemek számomra is újak. Ezért nem lepődöm meg, ha a köztudatban számos tévhit kereng a boldoggá- és szenttéavatási ügyek körül vagy sokszor tévesek/pontatlanok az ismeretek.

Pontosan mi a dolgod most, a per mostani állásánál? Mit tervezel tenni, mik az első lépések, amiket meg kell tenned s meg akarsz te tenni?
A boldoggá- és szenttéavatási ügyek szabályos egyházi perek, ezért titoktartásra köteles minden érintett személy. Így még csak most kérhetem, hogy egyáltalán kézhez kapjam a kulcs alatt őrzött peranyagot, ami feltehetőleg többezer oldal. Egyértelmű, hogy legelső és legsürgősebb teendőm a teljes iratcsomó kézhezvétele és annak lehető legalaposabb tartalmi áttanulmányozása. Ugyanakkor pontos képet kell nyernem az ügy mostani állásáról is, nem csak a tartalmáról. Képviselni, előmozdítani csak azt tudom, amit jól ismerek. Ez nem olyan, hogy valaki elvezette az autót egy bizonyos távon, most az új sofőrnek csak bele kell ülni s nyomni tovább a gázpedált. Azaz kötelessége vezetni, de mielőtt robogni kezdene vele az autópályán, előbb tanulmányozza az autót, hogy ne vezetés közben kezdje kapkodva keresni, mit hol talál meg rajta, sőt előbb alaposan megvizsgálja állapotát és elvégzi rajta a szükséges javításokat, hogy ne kelljen öt kilométerenként megállni, valamit megbütykölni. Ezekkel egyidejűleg ki kell kérnem az illetékesek véleményét és megfontolni javaslataikat a továbblépéshez. Hiszen hogyan lehetne jó és megfelelő munkát végezni, ha épp azokkal nem konzultálok folyamatosan, akiknek majd a kezébe kerül minden, akik döntenek róla? Mindezt könnyen s gyorsan le lehet írni néhány sorban, de megtétele nem párhetes munka.

Mikorra várható Márton Áron boldoggá avatása? Mi hiányzik és azt mennyire nehéz vagy könnyű beszerezni, min múlt eddig, min múlik?
Ez az a kérdés, amire lehetetlen választ adni. Mindenekelőtt bizonyítást kell nyernie, hogy Márton Áron valóban hősies fokban gyakorolta az erényeket. Ez van most folyamatban, viszont a Kongregáció a peranyag több pontjához kért magyarázatot vagy pontosítást. Mindenképp bizakodóaknak kell lennünk, hiszen nem kifogásról vagy kételyről van szó, hanem kiegészítésről. Az is igaz, hogy néhány kérdés megválaszolása időigényes és több ember több helyszínen végzett precíz munkáját kéri. Mivel Márton Áron nem vértanú, így ha bebizonyosodik, hogy szentéletű volt, a boldoggáavatáshoz még az is szükséges, hogy közbenjárására csoda történjen. Ez pedig nemcsak annyit jelent, hogy összegyűjtjük a feltételezett csodás gyógyulás orvosi papírjait és elküldjük a Kongregációnak, hanem újabb egyházmegyei pert kell lefolytatni s a nagyon szigorú előírások szerint összeállított iratcsomónak szintén végig kell járnia a maga útját a Kongregációnál. Továbbá az sem mellékes, hogy a Kongregáció munkakapacitása is véges: a folyosón néha több tíz posztulátor-társammal találkozom, mindannyian várjuk sorunkat s szeretnénk, hogy a saját ügyünk haladjon.

Köszönöm a tájékoztatást. Úgy gondolom, hogy olvasóink vágyát is tolmácsolom, ha megkérlek, hogy néha megkereshessen még lapunk ezügyben.
Szívesen állok rendelkezésre. Lehetőségeim szerint a továbbiakban is örömmel adok tájékoztatást az ügy állapotáról, akár az olvasók kérdéseire is válaszolva. Márton Áronnal személyesen soha nem találkoztam, de fenntartások nélkül meg vagyok győződve életszentségéről. Ha nem így lenne, nem vállaltam volna el a posztulátorságot. Boldogot vagy szentet nem lehet „csinálni” valakiből, viszont azt bizonyítanunk kell, hogy nemcsak úgy hisszük, hanem Márton Áron valóban szentéletű volt. Posztulátorként kötelességem, hogy a teljes igazságra törekedjem: ha valahol kétely születik vagy nehézség mutatkozik, azt is meg kell vizsgálni és lelkiismeretesen válaszokat keresni rá. Hihetetlen erőt ad nekem a tudat, hogy nemcsak Jakubinyi érsek úr kérésének teszek eleget, nemcsak az egyházmegyét képviselem, hanem a Márton Áront szentként tisztelők százezreinek meggyőződését és vágyát tolmácsolom a szentatya felé. Éppen ezért egyben óriási felelősség nehezedik rám: tisztában vagyok vele, mekkora az elvárás, a várakozás. Mindenkinek ugyanazt mondom, amit az érsek úrnak írtam, miután a Kongregáció jóváhagyta a kinevezésemet: Márton Áron püspök úr mottóját teszem magamévá – non recuso laborem.
Vasárnap katolikus hetilap 2012/12