Első hivatalos írásos emlék az 1722-ből származó csonka anyakönyv. A terület már a 12. században lakott hely volt. Kezdetben Szentegyházával alkotott egy közös plébániát. A község sok nehéz napot élt át: fekvésénél fogva sokszor került portyázó hadak, később az erdélyi fejedelmek átkelő vagy gyülekező katonai hadak útjába, akik állandóan zaklatták, zsarolták az itteni lakosságot. Emiatt a fejlődésnek indult község elpusztult. A falut Bocskai István (1604) telepítette vissza, főleg Csíkból, Gyergyóból, Háromszékről hozott családokat. A község legelső kápolnája 1710-ben épült, amiről állítólag nevét is kapta, helyébe építették 1797-ben a mai templomot. 1721. május 13-án XII. Kelemen pápa a kápolnásfalvi kápolna (templom) javára búcsút engedélyezett Szent Péter és Szent Pál tiszteletére. 1837-ben lett önálló plébánia, 1838-tól helyben lakó plébánosa lett. 1844–45-ben építette a község a temetői kis kápolnát, amelyet 2008-ban ravatalozóvá alakítottak át.