Csíksomlyó búcsú történetének egyházi vonatkozásai

A csíksomlyói búcsú eredettörténete címmel Darvas-Kozma József katolikus esperesnek jelent meg könyve, melyben egyházjogi és egyháztörténeti szempontból vizsgálja a búcsút. Az alábbiakban a szerzővel beszélgettünk.

– A csíksomlyói pünkösdi búcsút sokan vizsgálták, mi késztette Önt arra, hogy kötetet írjon az eredetéről?

– A rendszerváltás után elindult egy fajta vita, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsú mihez kötődik. A ferencesrendi hagyomány, meg úgy általában a csíki köztudat azt tartja, hogy a Hargitán, a Tolvajos tetőn 1567 május 17-én volt egy csata a csíki katolikusok és az unitárius hitre téríteni szándékozó székely sereg között. Ez a harc a katolikusok győzelmével ért véget és ennek emlékére is gyülekeznek minden évben Csíksomlyón a hívek. Van egy olyan vélemény is, hogy ez az ütközet nem történt meg, mivel nem lehet olyan eredeti, korabeli dokumentumot találni, amely erről írna. Foglalkoztatott mindig ez a téma és, amikor 2009-ben bemutatták Mohay Tamás néprajzkutatónak A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás Történet, eredet, hagyomány című könyvét, amelyben úgy vélem, hogy egy köztes megoldással próbálta feloldani ezt a vitát, éreztem, hogy illene a népi emlékezetre hagyatkozva és az egyházjogi és egyháztörténeti szempontból is újravizsgálni a búcsú  történetét.

– Milyen következtetésekre jutott, mikortól eredhet a búcsú?

Búcsút engedélyezni az a pápának fenntartott jog. 1300-ban VIII. Bonifác pápa volt, aki elsőként a középkorban a búcsúengedélyezést szabályozta. Először 50 éves ciklikusságban, majd 25 éves időközönként hirdettek búcsút a pápák. Legutóbb 2000-ben II. János Pál pápa Krisztus születésének kétezredik évfordulója tiszteletére hirdetett búcsút. Elkezdtem tanulmányozni, hogy melyik pápa adott engedély pünkösdszombati és pünkösdvasárnapi búcsúra és eljutottam a pálosokig. Tudniillik IV. Szixtus pápa  Mátyás király kérésére 1471-ben búcsút engedélyezett tíz pálos kolostorban, majd 1475-ben minden pálos kolostorban, utóda VIII. Ince pápa 1484-ben adott a pálos rendnek búcsúengedélyt pünkösdszombatra és vasárnapjára. Minden bizonyíték arra mutat ugyanis, hogy ferencesrend előtt, a pálos rend volt Csíksomlyón. Erre utaltak az 2010-ben végzett régészeti ásatások, amelyek 14 századi leleteket azonosítottak. A monostort valószínű, Lackfi Endre erdélyi vajda építtette, fogadalma emlékére, hogy a székelyekkel a moldvai részeket megszállva tartó tatárok fölött nagy diadalt aratott 1345 és 1352-ben. 1421-ben majd 1432-ben a törökök, amikor a Székelyföldet feldúlják, felégetik, földig rombolják a kolostort is. Bizonyára a szerzetesek egy részét lemészárolták, tudniillik a pálosok harcos rendet képviseltek, életüket is képesek voltak áldozni azért, hogy a pogány Mária-országát ne tiporja. A túlélők pedig a Salvator remeteségbe húzódtak vissza, lemondva a lerombolt monostorról. A túlélő remetéket a nép szívesen felkereste a Salvator hegyen. Hunyadi János vajdának és a pápa követe Újlaki Dénesnek jogában állt egy szerzetesrend monostorát, egy másiknak átadni, így kaphatta meg a ferencesrend 1442-ben. 1448-ban már a hitélet és középfokú oktatás elindult a csíki konventben, mert a 12 felsőfokú végzettséggel rendelkező szerzetesek közül kettő mindig a középfokú iskolát vezette. Nagy valószínűséggel a pálos hagyományból a ferencesek átvetté a búcsút is.

- Milyen források utalnak az 1567-es csatára?

János Zsigmond fejedelem Csíkba küld kilenc prédikátort, hogy itt térítsenek mindenkit unitárius hitre. Mikes kapitány ezekkel úgy bánt el akár Mátyás király a huszitákkal, nyakig a földbe ásatta őket, ahogy mondta elültette a palántákat, amelyek persze imigyen nem kelhettek ki. Ennek hatására Telegdi Mihály a Székelytámadt vár királybírója összegyűjti a Homoród-menti és Nyikó-menti unitárius székelyeket, akiket szabad rablás ígérete mellett felbiztat, hogy meginduljanak Csík ellen. Mikest pedig élve fogják el, hogy pünkösd napján Udvarhelyen kivégezzék. Egy Fabritius nevű diplomata pap, aki János Zsigmond udvarához tartozott leértesíti levélben a csíkiakat. Ők pedig összegyűlnek és a többit már ismerjük. A térítésekről tudhatunk például a szentegyházi katolikus egyházközség 1572-ben írt panaszleveléből, amelyet Báthory István fejedelemhez küldtek, hogy az udvarhelyi királybíró nem engedi, hogy körmenetet tartsanak, hogy papot tartsanak, ami akkoriban ellehetetlenítette a működésüket. A fejedelem visszaír a bírónak, hogy engedélyezze az egyházközség akadálytalan működését. Szintén Báthory István telepíti be a jezsuita szerzeteseket, megalapítván 1580-ban a kolozsvári egyetemet. Ezek a jezsuiták misszióztak 1581-ben Csíkban, itt értesültek a csatáról, és mivel ők „dokumentgyárosok” voltak, vagyis minden útjukról, tapasztalataikról be kellett számoljanak, be is jegyzik a történetet a domus historiájukba. 1729-ben Péterffy Domokos ferencesrendi misszionárius másolja ki, az akkori rendházfőnök engedélyével ezt a dokumentumot, és ugyanezt a domust használja fel később Cserei Farkas is. 1572-1780-ig több mint harminc olyan utalást találtam, köztük a Csíki papság és a Szentegyházi hívek 1735-ben kelt levelét, ami a hargitai csata győzelme nyomán fogadalmi búcsúként tünteti fel a csíksomlyói pünkösdi búcsút, tehát nem 1567-ből ered, de a győztes csata egy újabb patinát, erőt, hírnevet adott neki.