2014.07.30
A Szent Anna és Joachim-plébániatemplom búcsúján, a szentmise keretében Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke áldást kért a kadicsfalvi szent hajlék új orgonájára. A nagy értékű templomi hangszer a Pál Zoltán Alapítvány ajándékaként, hatszáz síppal hirdeti Isten dicsőségét. Pap Zoltán orgonaépítő székelyudvarhelyi műhelyének tizenhatodik új orgonája.
Tíz regiszter, hatszáz síp, egy manuál és pedál. Levegőellátását egy speciális fúvó és motor biztosítja
A kettős ünnepen nagyon sokan voltak jelen az a templomban. A papság és asszisztencia ünnepélyes bevonulásán a kórus hangszerkíséret nélkül énekelt Hadnagy Dénes kántor vezényletével. Jenei János plébános, címzetes esperes az egyházközség 239. búcsúján a Domus Historiából felidézte a templom két korábbi orgonájának történetét. 1925-ben javították a templomot, új harangokat öntettek és stációképeket helyeztek el. Ma is imameghallgatásként emlékeznek arra, hogy Mihály Dénes és neje Sándor Anna adományából új orgonát szerezhettek be, hiszen az egyházközség lehetőségeit meghaladta volna ez a beruházás. 1925-ben, Szent Anna ünnepén tartották az orgonaszentelést. A Boda-féle hangszert 1947-ben Magyari Árpád újraépítette.
A templom új ékszere
A székelyudvarhelyi Pál Zoltán Alapítványnak, személyesen Pál Dénesnek és feleségének Melindának mondott köszönetet az egyházközség nevében a plébános. A hangszerkirálynő megszólaltatásra várt. Ünnepélyes csend ülte meg a templomot. A püspök a vízszentelés szertartását követően, áldáskérelem után használatba adta a liturgiák kísérőjét. Majd ünnepélyesen felhangzott a Bach-muzsika: Pap Attila a d-moll toccatát és fugát játszotta. Megható és örömteli percek részesei voltunk. Majd a liturgikus élet eszköze a Mindenség kórusához csatlakoztatta az együtt éneklőket.
A homiliában hallhattuk: az orgona hangja segít a Jóistetenhez felemelkedni – a liturgiát széppé, élményeket adóvá teszi. Az ószövetségi szertartásokon sokféle hangszert használtak. Az őskeresztényeknek nem volt templomuk, házaknál vagy a föld alatti temetkezési helyeken, a katakombákban mutatták be a legszentebb áldozatot. A liturgiában ódzkodtak minden pogány elemtől. A templomok és tornyok építésével a szentmise kezdetét harangok jelezték. Később meghonosodott az orgona is, amely a II. Vatikáni Zsinatig az egyetlen templomi hangszer volt. Ma is a leggyakoribb kísérője a szent cselekményeknek.
Értékes ajándék
A Pál Zoltán Alapítvány az elmúlt kilenc év során több alkalommal vállalt fel egy-egy nagyobb beruházást. Az egyházközséggel egyeztetve megtervezteti, és teljes egészében finanszírozza a kivitelezést. Négy évvel ezelőtt beszélték meg Pap Zoltán orgonaépítővel az új hangszer építését – tudtuk meg Pál Dénestől. Elkészültéig részletekben fizették ki a templomi hangszert. Arra a kérdésünkre, hogyan élték meg a szentelést, mosolyogva mondta Pál Dénes: nagyon jó érzés ünnepelni, felülemelkedni a hétköznapokon. „Reméljük, a Jóisten megsegít, és lesznek még olyan lehetőségeink, amikor a létrejött jónak tudunk örvendeni.” Hozzátette, ezen a szentmisén is fohászban kérdezte Istentől: mi az, aminek megvalósítását rájuk bízza.