2014.09.28
A marosvásárhelyi belvárosi római katolikus plébániatemplom szakrális terében, az északi oldalkarzaton került berendezésre 2002-ben a plébánia Egyházművészeti Múzeuma. Megálmodói és létrehozói: Csató Béla főesperes és Márton Judit műemlékvédő szakmérnök voltak. A múzeum szerepe az, hogy minél több emberrel megismertesse a római katolikus egyház múltját, több évszázados emlékeit, örökségét. Célja az egyházmegye plébániái által már nem használt, jelentős művészi és történeti értékkel rendelkező, veszélyeztetett műtárgyak begyűjtése, bemutatása, megőrzése, konzerválása, ha lehetséges, restaurálása.
Az olajfestményeket, értékes ötvösműveket, szobrokat, liturgikus felszereléseket és kegytárgyakat őrző múzeum 2005 augusztusától látogatható. A plébánia levéltárosát, múzeumának őrét, Barabás Kisannát arra kértük, mondja el olvasóinknak, hogyan kerültek mostani helyükre a közszemlére szánt értékek, és mutasson be néhányat a műtárgyak közül: „Márton Judit erdélyi és magyarországi szakemberekkel az egész egyházmegye területét bejárták és leltárt készítettek. A helyszíneken felmérték a múzeumi vagy műtárgyértékű felszerelési darabokat, liturgikus tárgyakat, majd Marosvásárhelyre szállították azokat, amelyekről tudták, hogy megfelelő tárolás híján tönkremehetnek, elvesztődhetnek. A későbbiek során a marosi és küküllői egyházkerületekre szűkült le a begyűjtési munka. De meg kell itt említenünk azt is, hogy a begyűjtötteken kívül vannak még különféle adományokból származó tárgyak is a múzeumban” – tájékoztatott Barabás Kisanna.
A műtárgyak fertőtlenítve, konzerválva, részben restaurálva vannak
A múzeumi tárgyak felsorolására talán egy lapszám teljes terjedelme is kevés lenne, ezért csak néhányat említünk meg ezek közül: A múzeum bejáratának közelében látható egy gótikus középkori darab, a
Székelykálból származó keresztelőmedence. Behozatala előtt, Kálban már nem is a templomban tartották, hanem a cinteremben. A nóduszáig elásták ,és virágokat ültettek bele. Ezt sikerült múzeumba kerülése után restaurálni.
A kisbácsi madonnára a templom tornyában találtak rá, sérült állapotban, karjai letörtek és az orra is hibás. Barokk kori kisplasztika. A múzeumban található többi tárgyhoz hasonlóan ez is fertőtlenítve, konzerválva van, restaurálására viszont még nem kerül sor.
Kerelőszentpálról került be a máriapócsi Szűz Máriát ábrázoló kegykép, amit Károlyi Klára – Haller Gábor gróf özvegye – festetett meg hálából, hogy a reformáció után sikerült visszaszerezni a templomot a katolikus egyházközség számára. Ehhez társul a mariazelli kegykép, amit ugyancsak Károlyi Klára festett annak örömére, hogy a család három tagja élve került haza egy csatából.
Vannak a múzeumban olyan tárgyak is, amelyeket történelmi események miatt nem használtak többé. Ilyen például a Szent Ágnest ábrázoló 19. századi kép, amely az egykori marosvásárhelyi római katolikus leányiskolából került ki az 1948-as államosításkor. Ágnes – Mária mellett – a lányok védőszentje a Mária Kongregáció Társulatában. A szintén államosított helyi római katolikus főgimnáziumból származik egy zászlómasni, amit Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök édesanyja, Majláth Györgyné adományozott az ifjúságnak 1899-ben.
Kelementelkéről került a marosvásárhelyi múzeumba a Henter család fogadalmi képe, amelyik azért is érdekes, mert a festmény mindkét oldala festett. Az egyik oldalon Krisztus keresztje alatt a Henter család imádkozik, a másikon pedig egy szép Piéta-ábrázolás látható. Ugyancsak a Henter családé volt az itt őrzött, 1783-ból származó, Batthyány püspök által megáldott feszület is. Itt van még az 1972-ben lebontott marosvásárhelyi Szent Imre ferences templom főoltárának oromzati képe is, ami előbb Ákosfalvára került, onnan hozták be aztán a múzeumba.
A vásárhelyi minorita templomból, illetve zárdából többek között két nagyméretű festmény került ide, egyik Nepomuki Szent Jánost, a másik a Szent Családot ábrázolja.
A Haller-Harmath család adományaként került a múzeumba Haller János nejének portréja – egy nagyon kvalitásos főúri portré. A képen Daniel Zsófia gyönyörű barokk ruhában van, torokszorítót, fűzőt és az osztrák csillagkeresztrendet viseli, amelyet azok a magasabb arisztokráciához tartozó katolikus nők kaptak, akik sokat jótékonykodtak.
Nagy értékben adományozott műtárgyakat a múzeumnak a Németországban élő Csiszér Miklós műgyűjtő. Ezek főképpen 18–19. századi ikonok, de adományozott más műtárgyakat is.
A múzeum mellett levéltár is működik
A múzeum mellett a plébániának saját levéltára is működik. Ez a gyűjtőközpont a marosi- és a küküllői kerületek szórvány-egyházközségi levéltárai számára jött létre a Keresztelő Szent János plébániatemplom északi oratóriumában és a Deus Providebit ház egyik helyiségében. Marosvásárhelyen a szervezett iratbegyűjtést Bíró Emese indította el 2005-ben, aki tíz egyházközség levéltárát gyűjtötte össze. A jelzett kerületek levéltárainak többségét a marosvásárhelyi belvárosi plébánia jelenlegi alkalmazott levéltáros–muzeológusa, Barabás Kisanna gyűjtötte be 2006-tól kezdődően. Az anyag rendezését is legnagyobbrészt ő végezte, és folyamatosan végzi. A múzeum és a levéltár előzetes egyeztetés alapján látogatható illetve kutatható. A plébánia telefonszáma: 0265 250 270.
„A múzeum és az itt szervezett kiállítások célja nem az, hogy teljes képet adjon az egyházmegye szellemi és tárgyi örökségéről, hanem az, hogy elképzelhetővé tegye a töredékek által az egykori gazdag múltat. Tárgyaink eltérő művészettörténeti értéket hordoznak, de egyház-, vallás-, és művelődéstörténeti jelentőségük nagy” – mondta el még lapunknak Barabás Kisanna.
Nemes Gyula
Központ