Érettségije után három napra Márton Áront besorozták katonának. Először a székelyudvarhelyi 82-es gyalogezred közkatonája, majd tizedes és hadapród-jelölt lett. Doberdo-i harctérre indulása előtt, udvarhelyi állomáson édesanyja rózsafüzérét nyújtotta fel fiának a vonat ablakán. Idős korában az első világháborúra emlékezve így vall erről: „… az mentett meg engem.”
A szent rózsafüzér régi kedves imája népünknek. … Nehéz időkben mindig ez volt szenvedés- sújtotta népünk vigasztalása, imakönyve és katekizmusa. Szeressétek most is a Rózsafüzért…
A rózsafüzér-társulatok falvainkban és városainkban évszázadok óta a törhetetlen hithűségnek erkölcsi nemes felfogásnak és vallási életnek áldott tűzhelyei. … Mária főképp veszedelmek idején mutatja meg hathatós támogatását. Rajtunk múlik azonban, hogy hithűségünk töretlenségével és neki tetsző élettel ezt a segítséget meg is érdemeljük.
(Márton Áron: Körlevél 1946. VIII. Num. 2521–1946.)
Márton Áron vezetésre termett voltának csíráit már a katonaságnál mutogatta, 1917. december elsején hadnagynak léptették elő. Katonái és tiszttársai egyformán szerették. Nem félt a veszélyes helyzetektől, négyszer sebesült. A végsőkig ki tudott tartani, hiszen még 1919 áprilisában részt vett a székely hadosztály tiszai hadműveleteiben, amiért hadifogolyként rövid időre a brassói Fellegvárba zárták.
A harctéri szolgálat után másfél évig szülőfalujában tartózkodott, saját életéről az új helyzetben nem tudott határozottan dönteni. Bár már gimnazista korában ébredezett lelkében a papi hivatás csírája, a nagy politikai átalakulás döntésképtelenné tette őt is, akárcsak a többi huszonéves erdélyi magyar fiatalt.
Általában sokat töprengett a jövőről és a teendőkről, ... ebben az állapotban nem volt türelmetlen, sem elégedetlen. Úgy vette a dolgokat, amint voltak. ... Sokat olvasott magyarul és németül, különösen szociológiai és irodalmi munkákat. ... Szerette a csendet, szívesen hallgatta a zenét.
(Dr. Karda István, fiatalkori társa, csíkszeredai ügyvéd vallomása)
A kilátástalan helyzetben ő is vergődött, de felül tudott kerekedni a nehézségeken. Nem veszítette el a fejét, életét mederben tudta tartani, bár ő is a reménytelenségbe került leszerelt katonák egyike volt. A hat éve érettségizett fiatalember, a háború poklait és várfogságát megjárt és leszerelt katona 1920 őszén tehetetlenségben és tétlenségben vergődve tudomásul vette a trianoni döntést. Eszményei, szép reményei szertefoszlottak, de józan ítélőképessége és akaratereje megmaradt. Nem kíván csíkszentdomokosi otthonában tovább tétlenkedni, ezért a nyári munkák befejeztével állás után néz. Egyik barátjával Brassóba mennek, hogy a Schiel gyárban vasesztergályosok legyenek. Életének és egész tevékenységének meghatározó momentuma az a kegyelmi pillanat, amelyben a papi hivatással kapcsolatos végső döntését meghozta. A brassói jelentkezéskor kapja a kijózanító „pofont”, másképpen fogalmazva: papi hivatásához a végső kegyelmet. A gyár szász nemzetiségű igazgatója elutasítja őket, mert nem szászok. A nemzetiségében és személyében megalázott Márton Áron társával hazatér, s majd egy éjszakai vívódás után megértette, hogy Isten őt más munkára, népének sajátos szolgálatára szánta. Erre, már érett fejjel, a Gyulafehérvári Teológián tudatosan készült fel.
Tanulmányban és magatartásban kiváló és érett szeminarista volt mindvégig. Elöljáróinak nem volt nehéz benne felfedezni a jövő kiváló papját.
Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem, kiben igaz harmóniában olvad össze önérzet és szerénység, buzgóság és ártatlan humor. Elsőrendű papi lélekké fejlődik. Férfias jámborsága épületes. … A legszebb reményekre jogosít. … Sokat várhat tőle az egyházmegye.
(Dr. Baráth Béla prefektus információja Márton Áronról 1922. évben)
Szerény külső körülmények között, de annál nagyobb elkötelezettséggel készült elő a papi életre.
Kispapként kispaphoz méltóan viselkedett. Nyári szünidőben csíkszentdomokosi otthonában szívesen végezte a földműves munkát is. Édesapja nyilatkozata szerint: reverendában, vállán a kaszával nem szégyellte végigmenni a falun.
bajtársak között; A hadnagy úr; menetel a század; kispap-társaival;
A kispap. 1922.
A kispap
Édesanyja imakönyve – bejegyezve: Áron született 1896. augusztus 28.
Plébánosának információja az I. éves kispapról. 1921. október 5.
Márton Áron édesanyja
A szöveget szerkesztette és a képeket válogatta
ft. msgr. prof. dr. Marton József pápai prelátus, nagyprépost, egyetemi tanár
<< 1. Márton Áron szülőföldje, iskolái