1314-ben Zeuka néven írják. A reformáció előtt már temploma volt, mely a reformáció idején, 1570-től, az unitáriusoké lett. A szőkefalvi egyházközséget 1747-ben újraalapították gróf Hallerkői Haller János egykori kormányzó és neje, Dániel Zsófi a grófnő által. 1809-ben gróf Haller Karolina a régi templomot lebontatta, és a saját költségén egy új templomot építtetett, amelyet 1818-ban Keresztelő Szent János tiszteletére fel is szenteltek. A katolikusok lélekszáma soha nem haladta meg a 250-et. A négy felekezet hívei: reformátusok, ortodoxok, katolikusok és unitáriusok, mindig békében élve szerezték meg a mindennapi kenyerüket leginkább földműveléssel, de a közeli Dicsőszentmártoni gyárakban is sokan dolgoztak. A szőkefalvi plébániához a következő plébániák tartoztak: Ádámos, Bogát, Borzás, Csütötelke, Dicsőszentmárton, Dombó, Gálfalva és Sáros. Napjainkban csak Dicsőszentmártonban és Vámosgálfalván vannak katolikusok.  Szőkefalváról visszamenőleg annyit tudni Verbőczi által, hogy a falu hajdanán a Magyarsáros felé nyúló völgyben feküdt, és a lakosok által végzett fazékkészítésről Fazakasfalvának nevezték, később a Kis-Küküllő déli partjaira tevődött át, és egy bizonyos Szőke nevű család után Szőkefalvának nevezték el.