A Keleti-Kárpátok közé ékelt medencék egyik legkisebb lakott medencéjében húzódik meg Kászon, Hargita megye délkeleti csücskében. Területe magas hegyekkel jól körülzárt. Éghajlatát a medence zárt jellege és tengerszint feletti magassága határozza meg, mely enyhébb, mint a szomszédos Csíki-medencéjé. Legjelentősebb vízgyűjtője a Kászon-vize. Kászon legrégibb írásos említése 1324-ből való. Az 1332–1333-as regestrumban Kazun (Kasun) néven említik a ma öt településből álló (Kászonimpér, Kászonaltíz, Kászonfeltíz, Kászonjakabfalva és Kászonújfalu) ősi községet. Ez egyben az egyházközség legrégebbi említése. 1477-ből Gergely papja ismeretes. 1701-ben Kászonújfalu és 1782-ben Kászonjakabfalva önálló egyházközség lett. A román kori templom helyén gótikus templom épült – valószínűleg 1487 körül. Ebből a templomból maradt meg a mai szentély. Az 1487-es évet egy mestergerendán találta meg Orbán Balázs. Az 1938–1942 közötti átalakításkor a szentély vakolata alatt egy férfit ábrázoló szénrajz került elő, valamint az 1585-ös évszám, mely János pap halálának évét jelölte. A templom legrégebbi emléke a ritka szép Árpád-kori keresztelőkút, valamint a szokatlanul magas szentségfülkéje a maga 2,52 méteres magasságával és egyszerű gótikus díszítésével. A régi templom két mellékoltárát Szent Péter és Szűz Mária tiszteletére 1648. január 11-én Vitus Pilucius marciopolitani érsek szentelte fel. Gyönyörű az aranyozott kehely, mely 1530 körül készült. A torony 1770-ben épült, négy harang van benne. A legrégebbi 1642-ből való, ezzel a felirattal: „Jézus Nazarenus, Rex Judeorum, vertit in hunc mundum et homo factus est. A[NN]O D[OM]INI 1642. A plébánia épülete az 1977–78-as években készült. Kászonimpéren van egy mára szépen restaurált kápolna, melynek búcsúünnepe: Úrnapja. E kápolna elődje az 1570-es évek előtt már létezett, ugyanis ez az évszám olvasható azon a kőlapon, amelyet ma is oltárnak használnak. 1713-ban Kászoni János és családja átépítteti, mivel a család ekkor kap bárói rangot, és a Kászoni nevet Bornemisszára cseréli.
Kászonfeltíz egyik részét Páp[a]országának nevezik. Itt állt valamikor a Katalinkápolna, amely a 14. században épült. A feljegyzések szerint 1802. november 26-án, a búcsú utáni napon, nagy földrengés volt, és ekkor került romos állapotba. E romok ma is láthatóak.
Nagykászonnak 1500-tól három katolikus iskolája volt: Kászonimpéren, Kászonaltízen és Kászonfeltízen, melyeket 1948-ban államosítottak. Ezeket most az egyházközség visszakapta.