2015.07.03
A vallásellenes rendszer folyamatos akadékoskodása ellenére épült fel 1976–79 között a homoródszentpáli római katolikus kápolna. Bár az ateista diktatúra bukása óta 26 év telt el, a „szürke emeletes ház” napjainkig magán viseli az építése idején szerzett fogyatékosságokat. Az oda tartozó 125 római katolikusnak közel négy évtizedes vágya teljesül: idén tornyot építenek az imádság hajlékára, és külsőleg is templomformát ölt.
1980-ban csak ház, nem templom épülhetett. 2015-ben több évtizedes álom látszik valóra válni
1938 után a hetvenes évek derekáig nem épült templom vidékünkön. Aztán az első, római katolikus, a bétai volt. Két hét alatt tető alá hozták. Másodikként nagy erőfeszítések és kitartás árán építették fel a homoródszentpálit, amihez „csak Szent Pétertől és Szent Páltól kaptak segítséget”. Az ott élő maroknyi katolikus ereje akkor mutatkozott meg. „A helyet ajándékozták Farkas Gábor és neje, Imre Erzsébet. Építette Fórika János plébános 1976–79” – olvasható a faragott emléktáblán. Az épületet a közösség hozta össze.
Építési engedélyéért 87-szer utaztak a megyeszékhelyre, és akkor sem kapták meg. A sorozatos bírságok aktáit a plébánia irattárában őrzik. A homlokzaton ma is látni a két nem használatos ablakot – „emeletes házként” álcázták a templomkülsőt. „A hívek között vannak még, akik emlékeznek azokra a rémséges pillanatokra, amikor a buldózerek készen álltak, hogy lerontsák azt, amit sok áldozattal Isten dicsőségére emeltek” – emlékeztetett kedd este a búcsú szónoka, Botár Gábor szentszéki tanácsos, a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz Egyházközség plébánosa. A homoródszentpáli katolikus felnőttek és gyermekek, illetve a más felekezetű lelkészek is együtt imádkoztak az erőgépek fenyegetettségében a hetvenes évek végén.
Homoródszentpál Homoródkarácsonyfalva leányegyházközsége, amelyhez tizenegy település tartozik hat katolikus templommal, illetve kápolnával. A homoródszentpáli tekintélyesnek nevezhető közösség: Szentpálon 85, Recsenyéden 7, Városfalván 13, Szentpéteren 20 római katolikus él. A kápolna a Nagy-Homoród alsó folyásánál négy falu katolikus híveit gyűjti össze: hetente hittanórát tartanak a kápolna alagsorában, és havonta két alkalommal szentmisét celebrál Tamás Huba homoródkarácsonyfalvi plébános. Az adományozók utódai, a helybéli Gábor család pedig egész évben gondját viseli az istentiszteleti helynek.
Idéntől nagyméretű felújításra készülnek. A héten elkezdődő munkálatok előtt a búcsús szentmisén azért imádkoztak, hogy a renoválás alatt lélekben, imádságban egyek legyenek, és hogy az épület az imaházból templomformájú legyen. Az ünnep szónoka Gurzó Anaklét (1912–1989) gondolatával biztatott. „A templomok Isten felemelt ujjai, hogy ne feledkezzünk meg a mennyországról.” Botár Gábor plébános vallja, „templomunk kézzel fogható bizonysága annak, hogy a mustármagnyi hit, ha valóban hit, hegyeket mozgat meg”. Azokért imádkoztak a kápolnabúcsún, akik megálmodták, építését levezették, rendben tartják; az eddig benne szolgáló papokért, az évtizedek alatt ott imádkozókért és mindazokért, akik megálmodták és tesznek megújulásáért.
Molnár Melinda, Székelhon.ro, 2015.07.02.