2014.06.02
A Magyar Holokauszt Emlékév keretében május 26–27 között, rendezvénysorozattal emlékeztek meg a Kolozsvárról 70 esztendővel ezelőtt elhurcolt több mint 18 ezer zsidóról.
Adalékok a kolozsvári zsidóság múltjához címmel szimpóziumra került sor, amelynek keretében, a Romániai Zsidó Hitközség Barátja tiszteletbeli kitüntetést adtak át több személyiségnek.
A Szállításügyi Minisztérium engdélyével az Országos Romániai Holokauszt Elie Wiesel Intézet a kolozsvári vasútállomás nagyépületének falán emléktáblát helyezett el a kolozsvári gettóból Auschwitzba induló transzportok emlékére. Dan Şova szállításügyi miniszter hangsúlyozta: ezekben a napokban tizenegy helység állomásán függesztettek ki táblát a 70 évvel ezelőtt deportált zsidók emlékére.
Május 27-én délután a Caragiale parkban a helyi önkormányzat által a deportálás kolozsvári áldozatainak állított Holokauszt-emlékművet lepleztek le. Ezt Löwith 
Egon (1923–2009) kolozsvári származású magyar zsidó tervei alapján Kolozsi Tibor szobrász és Aurel Mirişan építész készítette el.
Jelen voltak az erdélyi kulturális és a politikai élet személyiségei, valamint a történelmi egyházak képviselői. Az emlékművet Schwartz Róbert a kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke és Emil Boc polgármester leplezte le. A város elöljárója hansúlyozta, hogy az emlékmű legfontosabb üzenete – elsősorban az ifjúság számára –, hogy soha többé ne forduljon elő hasonló tragédia. A Romániai Zsidó Hitközség országos elnöke, Aurel Weiner rámutatott: az elhurcoltak ártatlanul haltak meg, aprólékosan kidolgozott terv alapján. Ezt követően Shaffer Rafael a Romániai Zsidó Hitközségek Föderációjának bukaresti főrabbija, kántora kíséretében, gyászimát vezetett.
A kiemelkedő rendezvénysorozatra csaknem száz, Kolozsvárról elhurcolt zsidó, vagy azok leszármazottai érkeztek, legtöbben Izraelből. Megható beszédében az Egyesült Államokból érkezett, 85 éves Balázs Edit művészettörténész professzor, holokauszt-túlélő, szerencsésnek nevezte magát, hiszen tudomása szerint a bergenbelseni haláltáborból a Kolozsvárról elhurcoltakból csupán három teljes család tért vissza.
Kelemen Hunor nyomatékosította, hogy minden többség felelős azért a kisebbségért, amelyikkel együtt él s ez érvényes napjaink társadalmára is. Ha létezett volna kollektív szolidaritás, akkor a holokauszt nem következhetett volna be. De volt Erdélyben egy Márton Áron római katolikus püspökünk és egy Járosi Andor evangélikus esperesünk, akik nyíltan kifejezték szolidaritásukat a haláltáborokba hurcolt zsidókkal. Az RMDSZ elnöke feltette a kérdést: a második világháború borzalmai után hogyan történhetett meg, hogy a kommunizmus több millió ember halálát okozta? Vajon tényleg nem tanultunk semmit a történelemből?
Valamennyi jelenlevő meghatódva hallgatta a Laczkó Vass Róbert színművész által, Szép Bálint hegedűssel és Szép András zongoristával együtt előadott, a szenvedést mélyen érzékeltető zsidó dalt.
Az eseménysorozat május 27-én este megemlékező gyászszertartással (Hazkara) zárult a Horea úti Deportáltak Emléktemploma zsinagógában, ahol hat gyertyát gyújtottak az összesen hatmillió zsidó áldozat emlékére.
Kép és szöveg Fodor György
Vasárnap