2013.10.06
A kolozsvári dokumentumfilm-rendező Maksay Ágnes és alkotótársa, Kötő Zsolt operatőr Márton Áron boldoggá avatásának folyamatát mutatja be új filmjében, amelyet a 13. Filmtettfeszt keretében október 5-én, szombaton du. 6 órakor a kolozsvári Győzelem moziban vetítettek. Ez volt a fesztivál egyetlen dokumentumfilmes premierje.
Az ünnepélyes alkalom három társszervezője a Filmtett Egyesület, a Videopontes Stúdió és a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusa. Az eseményen jelen volt a gyulafehérvári főegyházmegye érseke, Jakubinyi György, a kolozsvári főesperes, Kovács Sándor, a film egyháztörténeti szakértője, Marton József nagyprépost, dékán, a film producere, Füredi Vilmos, valamint más közéleti személyiségek és számtalan érdeklődő. A vetítés után közönségtalálkozót tartottak, ahol Gergely Zsuzsa Maksay Ágnessel, a film rendezőjével és Nagy Mihály történész szakértővel, a román állami levéltár egykori igazgatójával beszélgetett. Elsősorban a film néhány kulisszatitkába tekinthettek be az érdeklődők, kiderült: a film előkészítése közben felvett többórás anyagot jelentősen szelektálva válogatták.
Az 1989-es rendszerváltást követően a Romániában létező katolikus egyházmegyék közül tíz indított boldoggá avatási pert, összesen tizennégyet. Az erdélyi főegyházmegye legendássá vált püspöke, Márton Áron perét kezdeményezte. De hogy ez a per pontosan hogyan zajlik és hol tart, illetve hogy mit tehet az egyszerű hívő, többek közt erre kereste a választ a rendező, s erre kaphat választ a film nézője is. A dokumentumfilm három, egyenként 26 perces részben járja körül választott témáját. A Szülőföldi tanúságtevők című első részben, mint a per előkészítő szakaszában,a rendező tanúkat keres és az életszentség hírét ismerő kortársakat mutatja meg, egykori ismerősök, rokonok, paptársak tesznek itt tanúságot.
Amikor a tanúságtevő maga a történelem – ez a második rész címe, amely Maksay Ágnes elmondása szerint az eredeti tervet kissé módosítva, a valósággal való találkozás nyomán került a filmbe, azaz a Securitate irattárában talált hatalmas mennyiségű megfigyelési jegyzőkönyv láttán. A történelem mintegy közbeszólt. A szentté avatási per anyagának tartalmaznia kell egy életrajzot, s ezt a készítői a korba, a történelembe helyezve mutatják be: ebben az esetben a történelmi kor ábrázolása önmagában is kihívás.
A harmadik rész a jelenlegi állapotot jól kifejezve Várva a csodát címet viseli: a minden boldoggá avatáshoz szükséges csodára várunk. S itt van szerepe a közösség élő hitének, amelyet a filmben jól ábrázolnak a szerzők: egy beteg gyógyulásáért a reménytelennek tűnő helyzetben Márton Áron közbenjárását kérik. A képsorok megmutatják az immár meggyógyult Zsoltot, aki csak mozaikkocákákra emlékszik, hiszen élet s halál közt lebegett, látjuk az imádkozó csapatot, a papokat, akik bátorították őket, halljuk az orvos véleményét, aki maga is csodának nevezi ezt a gyógyulást. Az esetet egyházmegyei szinten vizsgálják, s ha bebizonyosodik a feltételezett csoda ténye, az iratcsomó mehet a Vatikánba, hogy aztán a Positio a teológusbizottság elé kerülhessen, s annak pozitív szakvéleménye nyomán következhessék a boldoggá avatási szertartás, amelyre Erdély népe bizalommal vár. Nagy Mihály történésztől örömmel hallottuk a beszélgetés végén: a szakértők fáradozása nyomán végre kezd nagy püspökünk helytállásának, kivételes emberi és vezetői nagyságának híre menni a nem magyar ajkú katolikusok körében is: nemrég a budapesti lengyel nagykövetségen tartott konferencián Karol Woytila és Stefan Wyszinski után Márton Áron példáját csodálták leginkább a résztvevők.