Budapesten rendezik meg a Népek udvarát

Mit jelent a Népek udvara, honnan ered az elnevezés?
 
– Akkor született a kezdeményezés, amikor 2009 karácsonyán  XVI. Benedek pápa köszöntötte a Római Kúria munkatársait. Beszédében megemlítette, hogy a jeruzsálemi templomhoz tartozott a népek udvara. A templomba csak a zsidók mehettek be, de nem zárták ki a nem zsidókat, hanem építettek egy elkerített részt, fallal  elválasztva, de nem túl magas fallal, át lehetett látni fölötte. Szép szimbólum: aki kíváncsi, aki szeretne közelíteni az egyházhoz, a hithez, a transzcendentálishoz, az odamehetett, hallgatózhatott, nézhette, mi történik. Létrejöhetett a kapcsolat. Nem zárt tér volt, át lehetett látni. A Szentatya akkor azt mondta, hogy jó lenne, ha az egyházban ma is lenne egy pogányok udvara, ahol hívők és nem hívők találkoznak, keresik a párbeszédet. A pogány szónak azonban van egy negatív mellékíze, ezért lett Népek udvara. Ezt követően a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke, Gianfranco Ravasi bíboros kezdeményezésére megvalósult a rendezvénysorozat. Arra gondoltunk: a keresztény ember is a világban él. A problémák, nehézségek, kihívások ugyanazok hívő és nem hívő ember előtt, akkor miért ne választhatnánk mindig egy-egy kihívást jelentő témát, hogy arról beszélgessünk. Nézzük meg, mit mond ugyanarról a témáról a hívő, és mit mond a nem hívő ember.

Hogyan választják a helyszíneket, az előadókat, kikkel és milyen formában zajlik a párbeszéd?

– A rendezvényt nem mi rendezzük, nem erőltetjük rá a helyszínekre az elképzeléseinket. Ha valaki szívesen megvalósítaná, akkor felkínálunk egy elképzelést. Nekünk Rómából nézve nincs olyan helyzetismeretünk, hogy megmondjuk, ki miről beszéljen. Elsősorban a helybeli szervezőkre számítunk, ők azok, akik a legjobban tudják, melyek lehetnek az érdekes témák, mi az, ami ott helyben aktuális és fontos. A szervezőket arra ösztönözzük, hogy a témát is ők sugallják, és az intézmények, személyek kiválasztása is rájuk hárul. Így történt ez eddig mindenhol, ahol megrendeztük a Népek udvarát: Franciaországban, Svédországban, Spanyolországban, Németországban, Albániában, Romániában, Mexikóban…
Hogyan fogadják a közeledést a beszélgetőpartnerek?

– Először furcsállják, néhányan gyanakodva fogadják. Azt hiszik, az egyház most így akar evangelizálni. De ez a kezdeményezés inkább arról szól, hogy egyenlő partnerként tisztességes, nyílt párbeszédet folytassunk, figyeljünk a másik mondanivalójára, értsük meg a szempontjait. Érdekes, hogy a rendezvények után mindig nagyon pozitív visszajelzések érkeztek, a nem hívők is mindig pozitívan nyilatkoztak. Úgy érzem, segíti a résztvevőket az egymáshoz való közeledésben. Sokszor nagyon eltérő gondolatokkal érkeznek a beszélgetőtársak. Berlinben például homlokegyenest ellenkező vélemények hanzottak el az életvédelem, eutanázia témakörében. Mindenki elmondta a maga meglátásait, tisztességgel meghallgatták egymást.

Erkölcsi rend a 21. századi gazdaságban és a szekularizált társadalomban – meglehetősen nehéz témája van a budapesti találkozónak. Milyen kérdéseket feszegetnek az előadások?

– Budapesten a téma a gazdaság, az erkölcsi rend, a szekularizált társadalom: hogyan vélekedik erről a témáról hívő és nem hívő ember. Nem  oly módon szervezi az egyház a találkozókat, mintha azt mondanánk: tessék eljönni hozzánk, majd mondunk érdekes dolgokat. Magyarországon különleges megoldást alkalmaznak, két helyszínt választottak.  Egyik nap a Pázmány Péter Katolikus Egyetem ad otthont a rendezvénynek, a másik nap pedig a Corvinus Egyetem, amely egy állami intézmény, nem egyházi. 

A témában megegyeztünk, a felépítésben aztán a Pázmány Péter Tudományegyetemre és a Corvinus Egyetemre hagyatkoztunk. Ők nemcsak azt tudják, hogy a gazdasági témakörben melyek az égető kihívások, hanem azt is látják, hogy egészen konkrétan Magyarországon, a magyar társadalomban melyek a legnagyobb nehézségek. A témák kiválasztásában tehát maga az egyetem döntött. A gazdaság szó a görög ekonómia szóból ered. Ez pedig sokkal többet jelent a pénzügynél: az ember van a központjában. Fontos, hogy ne rekedjünk meg pénzügyi kérdéseknél, hanem valóban az ember legyen a középpontban, hiszen ha ma krízisről beszélünk, akkor elmondhatjuk: leginkább az ember, és erkölcsi értékei vannak válságban.

Ravasi bíboros átveszi a rendezvényen a Stephanus-díjat.

– 2013-ban a Stephanus-díjat  Ravasi bíborosnak ítélték meg, de akkor nem tudta átvenni, mert éppen Mexikóban zajlott a Népek udvara rendezvény. Most a Pázmány Egyetemen lévő esemény végén kerül sor a díj átadására. Erre az alkalomra lefordították a bíboros úr könyvét, a Szent István Társulat adta ki Lámpás a titkok tengerén - A hit válaszai címmel.

Érdekes pillanatnak ígérkezik az egyetemisták és Ravasi bíboros párbeszéde…

– Ravasi bíboros úr erőssége a beszélgetés. A Kultúra Pápai Tanácsának elnöke a kultúrában hihetetlenül jártas ember, sokszor megdöbbentő,  milyen ismerete van egy-egy nép kultúrájáról. Nyitott, olyan ember, akinek bármilyen kérdést fel lehet tenni, nagyon  jó beszélgetőpartner. Nem jön zavarba, nem zárkózik el. A vele való beszélgetés a rendezvény igazi fénypontja  lehet. Persze egy beszélgetés mindig kétoldalú, attól is függ, hogy az egyetemistáknak lesznek-e kérdései, milyen kérdéseik lesznek. Mindenesetre olyan alkalom kínálkozik, ahol igazán jó párbeszédbe lehet elegyedni.

Melyek a távlati tervek, hol rendezik meg legközelebb a Népek udvarát?

– Legközelebb az Amerikai Egyesült Államokba megyünk, aztán Olaszországban lesz egy újabb találkozó. Nemrég volt ilyen rendezvény Lengyelországban, Csehországban is. Rómában gyakran csak egy-egy célcsoportnak szervezünk találkozókat: vállalkozóknak, üzeletembereknek, nagyköveteknek. A programot nem annyira mi tervezzük, hanem az igények irányítják: melyik ország, melyik püspöki konferencia hív meg.

A budapesti találkozó részletes programját itt olvashatják.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír