BŰNBÁNATI LITURGIA BETEGEK SZÁMÁRA
A szertartás tárgya: A BETEGSÉG KEGYELMI IDŐ
A szertartás vezetője, a betegek állapota szerint, megfelelő helyiségben keresi fel az egybegyűlteket, vagy a sekrestyébe, illetve a templomba hívja össze őket. Az olvasmányok szövegét és számát szabja gondosan a résztvevők állapotához. Mivel legtöbbször nincs köztük alkalmas felolvasó, lehetőleg kérjen fel valaki mást erre a teendőre!
Üdvözlés, ilyen vagy hasonló szavakkal:
Kedves testvéreim! Jézus szava, mellyel a megtérést hirdette, jó hír számunkra, mert Istenünk szeretetét, könyörülő irgalmát adja tudtunkra. Újra meg újra hív, hogy egész életünket feléje irányítsuk. A megtérés tehát Isten ajándéka, azért hálás lélekkel kell fogadnunk. Ezzel a szándékkal, őszinte egyszerűséggel és alázattal tárjuk fél lelkiismeretünket Istennek! Kérjük, engesztelődjék ki velünk, amint mi is megbocsátunk testvéreinknek!
Most bűnbánati éneket éneklünk, ha lehetséges, a betegekkel együtt, vagy esetleg énekkar adja elő.
Könyörgés
Istenünk, minden jóság és kegyelem forrása! hogy a te bocsánatodat és testvéreink bocsánatát kérve, bűneinket őszintén megvalljuk. Ebben a szent cselekményben újítsd meg szeretetünket irántad és embertársaink iránt, hogy egyre tökéletesebben szolgáljunk neked! Krisztus, a mi Urunk által. H: Ámen.
Olvasmányok
Ilyen vagy hasonló szavakkal vezethetjük be:
A közönyös és hálátlan emberek sokszor készségben és jólétben élnek. Betegség idején azonban ráeszmélünk, hogy mindez milyen nagy ajándék, és hiányukat tapasztalva sokszor kislelkűvé válunk. Isten azért engedi meg a betegséget, hegy próbára tegye hitünket; sőt szenvedéseink, ha Krisztussal együtt viseljük el őket, nagy értéket jelentenek a mi számunkra, de még Isten egyháza számára is, A betegség ideje tehát nem haszontalan és értelmetlen idő, hanem kellő lelkülettel fogadva igazi kegyelmi idő lehet. A mostani bűnbánati szertartás ezt a kellő lelkületet akarj a növelni bennünk. Hallgassuk tehát figyelmesen Isten szavát, vizsgáljuk meg alaposan lelkiismeretünket, és imádkozzunk bizalommal!
SZENTLECKE Szent Jakab apostol leveléből (5, 13-16)
Testvéreim! Szomorkodik valaki közületek? Imádkozzék! Jó kedve van? Énekeljen zsoltárokat! Beteg valaki köztetek? Hívassa az Egyház papjait! Imádkozzatok fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében! A hitből fakadó Imádság üdvére lesz a betegnek, és az Úr megkönnyebbíti őt. Ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok! Sokat tehet az Isten előtt kedves ember könyörgése. Ez az Isten igéje.
Az olvasmányok között válaszos zsoltárt mondhatunk vagy énekelhetünk (pl. 129. vagy 50. zsoltár
EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (2, 1-12)
Néhány nap múlva visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy a házban van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el. Hirdette nekik az igét. Közben hoztak egy bénát, négyen cipelték. Mivel a tömegből nem tudták eléje vinni, kibontották fölötte a tetőt, és a nyíláson át engedték le a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: "Fiam, bűneid bocsánatot nyertek."
Néhány írástudó is ült ott. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: "Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?"
Jézus lelkében belelátott gondolataikba. "Miért gondoltok ilyeneket magatokban? - kérdezte. - Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: "Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!" Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent, s mondták: "Ilyet még nem láttunk soha." Ezek az evangélium igéi.
Homília
Hasznos, ha a szertartás vezetője úgy beszél a betegségről, hogy megértsék, mennyire nem a test betegsége az Igazi szerencsétlenség, hanem lelkünk gyengesége az igazi baj. Hangsúlyozza Jézus és az Egyház bűnbocsátó hatalmát, és szólhat a másokért felajánlott és mások helyett elvállalt szenvedés értékéről is.
Lelkiismeretvizsgálat
A homília után lelkiismeretvizsgálatot tartunk. Szünetet is mindig tartsunk, hogy mindenkinek módja legyen egyéni lelkiismeretvizsgálatra. Hozzáadhatjuk még a következő szempontokat a betegek állapotához alkalmazva:
- Betegségemben, szenvedésemben bízom-e Isten gondviselő jóságában?
- Betegségem miatt engedtem-e aggodalmaskodó, kétségbeeső vagy más rossz gondolatoknak, érzéseknek?
- Felhasználom-e betegségem idejét arra, hogy eddigi életemet mérlegeljem, és Istennél foglalkozzam?
- Elfogadom-e betegségemet és fájdalmaimat, hogy együtt szenvedjek Krisztussal, aki szenvedése árán váltott meg minket?
- Hiszem-e élő hittel, hogy türelemmel elviselt szenvedéseim által sok kegyelmet eszközölhetek ki az Egyház számára?
- Megértő vagyok-e mások iránt, és tekintettel vagyok-e betegtársaim, illetve nehézségeik iránt?
- Hálás vagyok-e ápolóimhoz és látogatóimhoz?
- Keresztény hívőhöz méltóan jó példát mutatok-e szenvedéseimben?
- Bánom-e a múltban elkövetett bűneimet, és azok engesztelésére türelemmel viselem-e betegségemet és gyengeségemet?
A bűnbánat felindítása
Rövid csend után, közösen mondják:
Gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással: (mellüket verve mondják) én vétkem, én vétkem én igen nagy vétkem. Kérem ezért a boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.
Felolvasó: Urunk és Istenünk! Mi a te Fiad nevét viseljük, és Atyánknak szólítunk téged. Szívből sajnáljuk, hogy megbántottunk, hogy vétettünk testvéreink ellen is. Adj nekünk igaz megtérést, hogy teljes szívből szeressünk téged és embertársainkat!
H: Adj nekünk igaz megtérést, hogy teljes szívből szeressünk téged és embertársainkat!
Felolvasó: Urunk, Jézus Krisztus, te szenvedéseddel és kereszthaláloddal megváltottál minket, és példát adtál a türelemre. Szívből sajnáljuk, hogy megbántottunk, és nem szolgáltunk eléggé téged és testvéreinket.
H: Adj nekünk igaz megtérést, hogy teljes szívből szeressünk téged és embertársainkat!
Felolvasó: Szentlélek Úristen, te az Egyházon és lelkiismeretünkön keresztül szólsz hozzánk, és jóra ösztönzöl minket. Szívből sajnáljuk, hogy engedetlenségünkkel és makacsságunkkal megbántottunk téged.
H: Adj nekünk igaz megtérést, hogy teljes szívből szeressünk téged és embertársainkat!
Szertartás vezető: Könyörögjünk Istenhez, hogy bocsássa meg bűneinket, és szabadítson meg a gonosztól!
Mind együtt mondják: Miatyánk…
Ezután az alkalomnak megfelelően énekelhet az énekkar vagy az egybegyűltek közőssége, majd hálaadással véget ér a szertartás:
Vigasztaló Istenünk, irgalmas Atyánk! Te megbocsátasz azoknak, akik bűneiket előtted megvallják. Magasztalunk és áldunk téged.
H: Magasztalunk és áldunk téged.
Vigasztaló Istenünk, irgalmas Atyánk, te Fiad szenvedésének részeseivé teszed azokat, kik szenvednek, és fájdalmaikat elviselik, hogy a világ üdvösségét szolgálják.
H: Magasztalunk és áldunk téged.
Vigasztaló Istenünk, irgalmas Atyánk, te a szenvedőket és a szomorkodókat is szereted, és megadod nekik az üdvösség reményét és az örök jutalom ígéretét.
H: Magasztalunk és áldunk téged.
Könyörögjünk! Urunk, Istenünk, jóságod mérhetetlen, könyörületed végtelen. Hálát adunk neked jótéteményeidért, és kérünk, hegy tekints családodra, amely szent Fiad nevében most egybegyűlt. Őrizd meg élő hitben, bizton reményben, irántad és embertársaink iránt való szeretetben! Krisztus, a mi Urunk által. H: Ámen.
vagy:
A könyörgés helyett áldással is befejezhető a szertartás:
A béke Istene töltse be szíveteket minden jóval, hogy a szent reménnyel és az isteni vigasztalással megerősítve, akarata szerint éljetek, és így eljussatok az örök üdvösségre!
Adja meg ezt nektek minden áldásával együtt a mindenható Isten: az Atya, a Fiú, + és a Szentlélek! H: Ámen.
A szertartás vezetője elbocsátja az egybegyűlteket, vagy a betegekkel való baráti beszélgetésre hívja a megjelenteket.
Forrás: Bűnbocsánat és Oltáriszentség (szertartáskönyv) Budapest 1976.