BŰNBÁNATI ZSOLTÁROK
50. zsoltár
3Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat!
4Mosd le bűnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtől!
5Gonoszságomat beismerem, bűnöm előttem lebeg szüntelen.
6Egyedül teellened vétettem, ami színed előtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben.
7Lásd, én vétekben születtem, már akkor bűnös voltam, mikor anyám fogant.
8De nézd, te az igaz szívben leled örömöd – taníts meg hát a bölcsesség titkára!
9Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek!
10Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét, s ujjongani fognak megtört csontjaim.
11Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat!
12Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erős lelkületet!
13Ne taszíts el színed elől, és szent lelkedet ne vond meg tőlem!
14Add meg újra üdvösséged örömét, erősíts meg a készséges lelkületben!
15Akkor utat mutatok majd a tévelygőknek, és megtérnek hozzád a bűnösök.
16Ments meg a vértől, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat.
17Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsőségedet.
18Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égőáldozatot hozok, nem fogadod el.
19Áldozatom a bűnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.
20Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait!
6. zsoltár
2Ne fenyíts haragodban, Uram, ne büntess neheztelésedben!
3Könyörülj rajtam, Uram, mert gyönge vagyok, gyógyíts meg, hisz reszket minden tagom!
4A lelkem mélyen megrendült. Uram, meddig késlekedel?
5Fordulj felém, Uram, s mentsd meg életemet, irgalmasságodban szabadíts meg!
6Hiszen a holtak közül ki gondol még rád, a holtak országában ki dicsőít téged?
7Elfáradtam a sóhajtozásban, éjjelente sírástól nyirkos az ágyam, fekvőhelyem könnyel áztatom.
8Szememet a gond homályosítja, s sok ellenségem miatt őszülök.
9Távozzatok mind, ti ámítók, mert az Úr meghallotta hangos sírásomat,
10az Úr meghallgatta kérésemet, az Úr elfogadta imádságomat.
11Félelem szállja meg minden ellenségem, szégyenüljenek meg és meneküljenek, tüstént érje őket m
31. zsoltár
2Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem,
3hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram!
4Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem!
5Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom.
6Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene,
7te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom.
8Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban.
9Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad.
10Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve.
11Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak.
12Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem.
13A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény.
14Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni.
15De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem!
16Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából!
17Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban!
18Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba!
19Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel!
20Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek.
21Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől.
22Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát.
23Ijedtemben így beszéltem: „Elutasítottál szemed elől.” De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam.
24Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek.
25Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!