2016.11.19
Kedves Diákok, kedves Szülők, tisztelt Egybegyűltek,
keresztény és keresztyén Testvéreim,
kedves együtt tiltakozó Barátaink!
A Római Katolikus Anyaszentegyházunk az igazságot rendszerint nem az utcákon és tereken, hanem a templomaiban és – ha szükséges – a törvényszéken keresi. Hogyha ma mégis kikényszerültünk az utcára, annak súlyos oka van. Nem veheti senki rossz néven, hogy most, amikor az iskolánkat, iskoláinkat veszélyeztetve, legjobb munkatársainkat akadályoztatva látjuk, a törvényesség rendkívüli útját választva, utcára vonulunk.
Az Erdélyi Római Katolikus Státus egy 401 éves múlttal rendelkező intézményünk. Évszázadokon keresztül, különböző történelmi korok nehéz körülményei közepette, ahogy lehetett, építette iskoláit, szolgálta Erdélyben a művelődést, az oktatást, a vallásos és erkölcsi nevelést, a gyermekekben generációról-generációra megújuló jövőt. A huszadik század első évtizedében jutottunk el oda, hogy a Magyar Kormány és a helyi közösségek hathatós támogatásával, erős összefogással régi, nagynevű státusgimnáziumainkat újjáépítve kialakítottuk az egész Erdélyt átfogó modern iskolahálózatunkat. Ekkor építettük fel a brassói, jelenlegi Áprily Lajos Főgimnázium, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum, a csíkszeredai Segítő Mária illetve Márton Áron Gimnázium, és a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium épületeit csakúgy, mint a gyulafehérvári státusgimnázium épületletét, amelyben egy állami egyetem rendezkedett be. A kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum épületét ekkor már csak felújítani tudtuk. Végül, de nem utolsó sorban ekkor, 1905 és 1908 között építettük a Marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc státusfőgimnázium épületegyüttesét is.
Az Erdélyi Római Katolikus Státus szolgálta a mindenkori jövőt. Tette ezt nem csupán a magyar katolikus ifjak nevelésével, de – igény szerint –, minden együtt élő nemzet és felekezet gyermekeinek a nevelését is vállalta. Így tanulhattak státusgimnáziumainkban a román nemzeti ébredés olyan kiváló alakjai, mint a marosvásárhelyi születésű Petru Maior valamint Gheorghe Șincai, az erdélyi iskola képviselői csakúgy, mint Alexandru Papiu-Ilarian valamint Gheorghe Lazăr. Ez utóbbi a bukaresti Szent Száva iskola 1816-os megalapításával, a havasalföldi román nemzeti oktatás alapjait rakta le. Csupán a legjelentősebbeket említettük.
Ilyen múlt, ilyen előzmények után vonják kétségbe némelyek a jogunkat ahhoz, hogy itt és most iskolánk legyen. Mi, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány tagjai hallgattunk és elhallgattunk sokszor dolgokat. Erre nem szellemi vagy fizikai restség indított. Vártunk, akartuk, hogy békében, senkivel szembe nem kerülve élhessünk, dolgozhassunk egy rendezett emberi élet kiépítésén az evangélium hirdetésével és híveink valláserkölcsi nevelésével. Szerződéseket kötöttünk, amiket igyekeztünk betartani és betartatni a jog eszközeivel. Most már világgá kell kiáltanunk, elérkeztünk tűrőképességünk határáig. Ezért vagyunk itt, ezt akarjuk megosztani az ország népével és a világ közvéleményével.
Azért vagyunk itt, mert a 2004-ben visszaszolgáltatott Katolikus Gimnáziumunk épületének, – melyet 2005-ben, törvényszéken is meg kellett védenünk –, a visszaszolgáltatási procedúráját, egy egyszerű feljelentés alapján, most a visszaállamosítás szándékával vizsgálják.
Azért vagyunk itt, mert a türelmes kompromisszumok útján újraalapított Római Katolikus Teológiai Líceumunk létét vonják kétségbe.
Azért vagyunk itt, hogy figyelmeztessünk, a Líceumunk ellen irányuló támadások senkinek nem kedveznek, mindenki csak veszíthet. A Katolikus Líceumunk megszűnése, a szerződés alapján, automatikusan maga után vonná az egyezség megszűnését, mely az Unirea Gimnázium számára biztosítja az épület használati jogát.
Azért vagyunk itt, mert a magunk, a Líceum diákjai és a szülők egybehangzó véleménye szerint is a Líceumunkat kiváló szaktudással, közösségkovácsoló erővel, kiemelkedő erkölcsi tartással vezető igazgatónk, Dr. Tamási Zsolt-József kényszer-tétlenségre van kárhoztatva.
Azért vagyunk itt, mert a kezdetben jól induló visszaszolgáltatási eljárások – miután 2006-ban a Parlamenti interpellációkban felmerült a Katolikus Státus ügye – számunkra teljesen leálltak. Így az illetékes bizottság 2006 és 2016 között, tíz éven keresztül, ismételt kérésünkre sem hozott döntést ingatlanaink ügyében.
Azért vagyunk itt, mert az idei év nyarától kezdődően a bizottság sorra immár 16 kérésünket elutasított.
Azért vagyunk itt, mert az eddigiekben visszakapott mindössze két hasznot hozó ingatlanunk és négy gimnáziumépületünk visszaszolgáltatását is megkérdőjelezik és újraállamosításukon ügyködnek.
Azért vagyunk itt, mert minden eszközt felhasználnak arra, hogy jogtalanul elvett kulturális javainkat, történelmi irattárunkat – az Európai Emberjogi Bíróságon nyert perünk ellenére – nem szolgáltatatják vissza.
Napestig folytathatnánk sérelmeinket. Mégis, elsősorban azért vagyunk itt, mert némelyek minden lehetőséget kihasználnak arra, hogy közvetlen vagy közvetett úton, megnehezítsék és ellehetetlenítsék a Római Katolikus Teológiai Líceumunk működését, megfélemlítsék vezetőit. Márpedig nekünk a mi Üdvözítőnktől, Urunk Jézus Krisztustól kapott küldetésünk, a mennybemenetele előtt tanítványainak adott missziós parancs „Menjetek tehát és tegyetek tanítvánnyá minden népet.” Ennek a megbízásnak őseink örökében, mi is eleget akarunk tenni.
Végső soron saját magunkért vagyunk itt. Hálásan köszönöm, hogy eljöttek, és támogatnak közös érdekeink védelmében. A jó Isten áldása, a csíksomlyói Szűz Mária oltalma, a magyar szentek és boldogok égi közbenjárása, segítsen mindannyiunkat az igazságért folytatott kiállásunkban.
Ne hagyjuk az iskolát!
Nem hagyjuk az iskolát!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Dr. Holló László
egyetemi előadótanár, dékánhelyettes - BBTE Róm. Kat. Teol. Kar,
a Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnöke
(Elhangzott Marosvásárhelyen 2016. november 12-én, a Római Katolikus Teológiai Líceum megvédéséért szervezett tüntetésen. Fotó: Harasztovics Arnold/romkat.ro)
romkat.ro