2014.01.05
Jézus középpontba állítása és az együtt imádkozás – foglalta össze a házszentelés fontosságát Darvas Kozma József. A csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia esperese felemelőnek nevezte a hétfőn záruló karácsonyi ünnepkört, melynek egyik utolsó mozzanata a családok otthonainak megáldása volt.
A Szent Kereszt befogadásával Jézust engedjük be hajlékunkba
Már a karácsonyi előkészületeknek nagy fontosságot tulajdonítottak az emberek. Ezt mutatja, hogy a rorátékon is nagyon sokan vettek részt – fogalmazott az elmúlt időszakkal kapcsolatban az esperes. Hozzátette, az adventi időszak folyamán lezajlott megannyi jótékonysági akció során is újfent bebizonyosodott, az emberekben még mindig van szolidaritás és felelősségérzet a szeretet kinyilvánítására.
„A karácsonyi ünnepek, különösen a szenteste, felemelők voltak. A templomban a gyermekek gagyogása és beszélgetése tette színessé a liturgiát. Ugyancsak felemelő volt a ministráns gyerekek által bemutatott ünnepi műsor” – osztotta meg tapasztalatait az egyházi méltóság. Az esperes kiemelte, különleges mozzanata ennek az ünnepkörnek az óévi számadás, amikor a lelki, anyagi helyzetről is tájékoztatják a híveket. Mint kiderült, az említett plébánián tavaly 161 keresztelés és száz temetés volt, illetve hatvanhárom esküvő. „Amikor a remény megszilárdul az emberekben, akkor mindig nagyobb a gyerekvállalási, családalapítási kedv. Ezért is fontos, hogy mindig pozitív üzenettel álljunk elő, és a jónak legyünk a szócsövei, mert ez a társadalmunkra kihat” – nyomatékosított Darvas.
Állítsuk a középpontba Jézust!
„Az áldás valami jónak a kívánása. Maga Isten az, aki megáldotta az első emberpárt, hogy növekedjenek és sokasodjanak, és hajtsák uralmuk alá a Földet. Azért megyünk az emberek hajlékába, hogy együtt imádkozzunk velük. A szentírásból is felolvasunk egy üzenetet, hogy azt a családot, annak a háznak a lakóit megáldjuk, hogy a betlehemi családnak legyenek földi másai” – említette a házszentelés szertartásával kapcsolatban az esperes. Meglátása szerint a mai családok életében kevés az imádság, ezért is fontos, hogy ez alatt a néhány nap alatt középpontba állítsák Jézust, hogy ezáltal is együtt tudjon imádkozni a család. „Ugyanakkor a hajlékok és a benne lakók megáldása során az Ő segítségét kérjük, hogy gondolatainkat, érzelmeinket, tetteinket vezérelje, hogy jobbá tudjunk lenni, és ekképp alakítsuk a társadalmat is” – zárta gondolatait a Szent Kereszt plébánia esperese.
A karácsonyi ünnepkör zárása
Vízkereszttel vagy háromkirályok napjával, azaz január hatodikával zárul a karácsonyi ünnepkör, és kezdődik a farsangi időszak. A Jeles napok, ünnepi szokások (szerzők: Tátrai Zsuzsanna–Karácsony Molnár Erika) című kiadványban foglaltak szerint vízkereszt a római egyház Epiphania Domini (az Úr megjelenése) névvel tartott ünnepe. Az egyik legrégibb egyházi ünnepen, vízkeresztkor a negyedik századig ünnepelték Jézus születésnapját és az évkezdetet is. Ekkor emlékezik meg az egyház a napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről. Ez utóbbi emlékére a keleti egyház – a középkortól a nyugati egyház is – e napon szenteli a vizet. A víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés is. A házszentelésre már Mátyás idejéből van emlékünk, és feltehetőleg a 19. század előtt országszerte liturgikus szokás volt. A házszentelésnek sokféle változata alakult ki. A római katolikus falvakban a pap, a kántor, két ministráns és az egyházfi kíséretében járja végig a falut. Megáldja a házakat és a bennük lakókat, akikkel legtöbbször elbeszélget. A megszentelt krétával az ajtóra felírják az évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit. Régen úgy vélték, a felirat megvédi a házat a villámcsapás és boszorkányok ellen.
A háromkirályjárás a bibliai napkeleti bölcseket megszemélyesítő alakoskodók köszöntő szokása, illetve dramatikus játéka. Általában vízkeresztkor, de karácsonykor, újév és vízkereszt között is járták. Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyfelől az utasok, úton járók, vándorok és zarándokok, másfelől pedig a vendégfogadósok patrónusa lett.