Húsvéti körlevél

 

Izajás próféta (2,3) meghirdette:

„Mert a Sionról jön a törvény és Jeruzsálemből az Úr tanítása”. Megváltásunk földi színtere a Szent Város, Jeruzsálem. Ma mindenki gondolatban odaröppen az üres Szent Sírhoz, és boldogan énekeljük az Alleluját. Együtt valljuk a Szent Apostolokkal: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak.” (Lk 24,34)

A megváltás kegyelmében a keresztség szentségében részesültünk. Földi életünkben meg kell mutatkoznia, hogy megváltottak vagyunk. A keresztény élet örömteli, mert ismerjük az utat, és az Úr előttünk halad. Anyaszentegyházunk gyakorlati utasítást is ad. Szokásba jött, hogy egy-egy évet szent hitünk valamelyik főtémájának szenteljük. Így tudatosítjuk magunkban keresztény küldetésünket, hivatásunkat. Ferenc Szentatyánk ezért rendelte el, hogy a Világegyházban – 2015-ben – a megszentelt élet intézményeinek és a szerzetesi életnek az évét tartsuk (2014. november 30. Advent I. vasárnapjától – 2016. február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony, a megszentelt élet világimanapjáig). Szóljunk hát röviden a szerzetességről...

Az Istennek szentelt élet vagy szerzetesség „az Egyház által elismert életállapot. Szabad válasz Krisztus különleges hívására, mellyel ezek az emberek teljesen Istennek adják magukat, és a Szentlélek indításával a szeretet tökéletességére törekszenek. Ezen Istennek szenteltség sajátossága az evangéliumi tanácsok követése (tisztaság, engedelmesség, szegénység).” (A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, SzIT Budapest 2013, 71. 192. kérdés).

A Szentlélek újabb és újabb szerzetescsaládokat, megszentelt élet intézményeket és szerzetesi közösségeket hoz létre. Csak itt főegyházmegyénkben, Erdélyországban öt férfi rend és hét női rend működik szemlélődő, lelkipásztori, betegápoló, nevelő vagy hitoktató szolgálatban „mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára” (Szentmise). Nem is sorolom fel őket név szerint, nehogy kifelejtsek valakit, vagy eltévesszem a történelmi sorrendet. Ide sorolom még a harmadikrendek vagy „világban élő” rendek tagjait, akik világi hívek, valamint a lelkiségi mozgalmakat és a karizmatikus megújulási mozgalmakat. Főegyházmegyénk honlapján megtaláljátok őket. Ebben az évben imádkozzunk még buzgóbban papi és szerzetesi hivatásokért! Az Úr Jézus kérése mindig időszerű: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.” (Mt 9,37, Lk 10,2). Ferenc Szentatyánk körlevelét és az imaévben elnyerhető búcsúkat ismertettük már a karácsonyi körlevelünkben (2014/X. körlevél. Szám: 1865-2014.)

Nemcsak a Szentatya szokott emlékéveket hirdetni, de az egyházmegyék is egy-egy évet a lelkipásztori szolgálat egyes területének szentelnek. Főegyházmegyénk Pasztorális Tanácsa javaslatára meghirdettük a szórvány évét, amely fedi a liturgikus évet: 2014. Adventtől 2015. Adventig.

Mi is a szórvány? Görög szóval diaszpóra: kisebbségi helyzet, meghatározott szempont szerint. Elmondhatjuk, hogy Főegyházmegyénkben katolikus híveink – Székelyföldet kivéve – kettős kisebbségben (szórvány, diaszpóra) élnek: vallási és nemzeti kisebbségben. Ennek a helyzetnek megvannak a sajátos lelkipásztori jellegei, szükségletei. Kis Szent Teréz hasonlatát szoktam idézni: Isten színe előtt nincsenek nagy és kis tettek, csak nagy és kis szeretet van, amit tetteinkbe viszünk. Ezt alkalmazom egyházközségeinkre: Ugyanígy nincsenek nagy és kis egyházközségek, csak nagy és kis testvéri szeretet van, amely bennük él. Ha tehát azt akarjátok, hogy nagyok legyünk, legyen bennetek nagy a szeretet, az összetartás, segítsetek egymáson úgy, ahogy az Ősegyház tette: „Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle a szükséghez mérten.” (Csel 4,34-35) Főegyházmegyei szórványévünk jelszava Ferenc Szentatyánktól van: Megmaradni Jézusban, megélni a keresztény hovatartozásunk örömét, elmenni a határokig!

A szórványhelyzetben nagyon fontos az öntudatos kiállás, a hűség, mert hiányzik a keresztény társadalmi környezet, amely még az ingadozót is megtartaná. Csak egy példa: Eddig kötelező volt az iskolákban a heti egy hittanóra, minden jóváhagyott felekezetben. Az újabb rendelkezés előírja, hogy ősztől – de a beiratkozás határideje március 6. volt! - kiskorúak esetében a szülők, gyámok, nagykorúak estében ők maguk kérik a tanuló számára az iskolai hitoktatást, amelyet kérvény alapján az iskola biztosít, mint eddig tette kötelezően. Most fog meglátszani, hogy a Kedves Szülők milyen komolyan veszik gyermekeik vallásos nevelését. Ha számukra fontos volt vallásos neveltetésük, mert célt és értelmet adott földi életüknek, akkor megadják azt gyermekeiknek is, sőt kérik az iskolától. Ha minden szülő, gyám vagy nagykorú diák kéri az iskolai hitoktatást, akkor az új rendelkezés semmit sem fog változtatni az eddigi gyakorlaton. Ezt kérjük, ezt reméljük Kedves Híveinktől!

Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves Testvéremnek és minden jóakaratú embernek!

 

Gyulafehérvár, 2015. április 5-én, Urunk Feltámadásnak főünnepén