2016.05.30
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Érsek Urak és Püspök Urak!
Kedves Paptestvérek és kedves Nővérek!
Tisztelt polgári Hatóságok!
Mindannyian Krisztusban kedves Testvéreim!
Püspökök és papok temetésén, mindig a papi hivatásról beszélünk. Tegyük most ezt, foglaljuk össze katolikus egyházunk tanítását a papi hivatásról és nézzük meg, hogy boldogult püspöktestvérünk, Tempfli József megyéspüspök hogyan élte meg Istennek ezt az ajándékát, a papi hivatást.
Az Ószövetségben Istennek három csatornája volt, amelyen szavát közölte a választott néppel: a papság, a proféták és a bölcsek. Három különböző módon. Az Ószövetségben papnak születni kellett. Lévi törzsére bízta az Úr a frigysátor szolgálatát és abban Lévi unokája, Áron volt a főpap és az ő családjából kerültek ki a papok, a törzsből pedig a leviták, akik segédkeztek neki. Tehát az Ószövetségben a papság nem hivatás kérdése volt, hanem születésé. Csak ők szolgálhattak az oltárnál. A bölcsek tanulták a „mesterséget”, feladatuk volt a tanítás. Bölcs, avagy írástudó bárki lehetett, aki tanulni tudott.
Az Ószövetségben a harmadik csatorna, a prófétaság volt. Ez az igazi hivatás. Isten bármelyik törzsből meghívhatta a profétákat, akik elsősorban Isten erkölcsi akaratát aktualizálva közölték a néppel, de, mintegy mellékesen, olykor a jövőbe is láttak, tehát jövendöltek is.
Az Újszövetségben a papi hivatás Isten ajándéka, Isten a hívó, az ember csak alázatos választ adhat erre a hívó szóra. S az Újszövetségben nem születés, nem tanulás dolga a papság, hanem elsősorban az Isteni hívásé, a kegyelemé. Az egyházi rend szentség, három fokozatban: a szerpapság vagy diákonátus, a papság vagy presbiterátus és a püspökség vagy episzkopátus. Mindegyik eltörölhetetlen jegyet hagy a lélekben, ezért ezt a szentséget, akárcsak a keresztséget és a bérmálást, nem lehet megismételni.
A kérdés az, hogy hogyan lehet meghallani a hívó szót? Hogy tett az Úr Jézus? Kiment Kafarnaumba, amely határváros volt. Ezért volt ott vámhivatal. S a hivatal igazgatója Máté/ Lévi a leendő apostol és evangélista volt. Ugyanakkor kikötőváros volt s az Úr Jézus azért működött Kafarnaumban, mert nagy volt a forgalom, egyszerre sok embernek hirdesse meg az örömhírt, az evangéliumot. Odament a vámasztalhoz és azt mondta jöjj kövess engem. Máté meghallotta a hívó szót és követte Jézust. Mindenét otthagyta. Utána kiment a tengerpartra, szólt a halászoknak, Zebedeus két fiának Jakabnak és Jánosnak, majd János vagy Jónás két fiának, Andrásnak és Péternek és ők követték Jézust.
Jelenleg is így van a papi hivatással. Csak hogy az Úr Jézus nem személyesen, hanem a kegyelem útján szól. Megáll a líceumi diák előtt, elhangzik a hívó szó, lehet, hogy éppen szentmise alatt vagy egy szentbeszéd alatt érzi a hívó szót és hallja a zsoltárosnak a figyelmeztetését: még ma, ha meghalljátok az Úr szavát, meg ne keményítsétek szíveteket. (Zsolt 95,8) Előfordul az is, hogy már munkásifjú előtt, a gyalupadnál hangzik el a hívó szó és akkor jelentkezik a fiatalember szerzetházba vagy pedig a szemináriumba. Olyan is előfordul, hogy már meglett korban vagy akár idős korban hangzik el a hívó szó. A papságban nincsen korhatár…
Kérdés azonban az, hogy az anyaszentegyház honnan tudja felismerni azt, hogy valaki hallotta-e ezt a hívó szót és követte. Amikor bejelentkezik a fiatalember a szemináriumba, hét évet tölt el képzésben, ebből hat év tanulás és egy év gyakorlat. Ezalatt megvizsgálja az anyaszentegyház három szempontból. Fizikai és lelki egészség, vagyis annyira legyen egészséges, hogy a lelkipásztori munkát tudja végezni. Akár tízemeletes tömbházben összeszedni a hittanos gyermekeket, betegeket látogatni, vagy pedig kilométeres temetést is kísérni. A lelki egészség pedig azt jelenti, a szellemi képesség, hogy azt a hat tanévet, még ha pótvizsgákkal is, de tudja elvégezni. Ez nem tőlünk függ. Isten adománya és az egyház megvizsgálja. Ugyanígy van a másik tényezővel is. Az Úr Jézus kell, hogy hívja. Az Úr Jézus titokzatos teste az anyaszentegyház. S annak a legkisebb egysége az apostolutód, a megyéspüspök által vezetett egyházmegye, tehát hogyha egy püspök felvesz valakit vagy pedig egy szerzetes tartományfőnök felvesz valakit a szerzetesrendbe, annak van hivatása, Jézus hívja. Előfordul az is, hogy egyik egyházmegyében nem veszik fel, de felveszik a másikban. Azt jelenti, hogy oda szól a hivatása. Ez sem tőlünk függ. Hanem a harmadik tényező, ami egyedül tőlünk függ: miért akarjuk a papságot? És azért kell akarni, amiért az Úr Jézus alapította az egyházi rendet az utolsó vacsorán, mikor átváltoztatás után azt mondta, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, ezekkel a szavakkal szentelte pappá a jelenlevő apostolokat és ezt csak nekik mondta. S az utolsó vacsorán, a szentmiseáldozat elővételezése volt a másnapi keresztáldozatának és azt örökre összekötötte az egyházi renddel és a kettő között megadta szeretet új, nagy parancsát. Azóta csak ott van érvényes papság, ahol érvényes Oltáriszentség van és fordítva. A papság első számú feladata, hogy nap mint nap mutassa be Krisztus áldozatát, az Újszövetség áldozatát, a szentmiseáldozatot. S akkor ez azt jelenti, hogy ha a papnak esetleg vannak mellékes szándékai pl. szegény családból származik és ez az egyetlen lehetőség, hogy teljes ösztöndíjjal tanuljon, de nem zárja ki a két fő célt, Isten dicsősége és a lelkek szolgálata, van hivatása.
Hát alkalmazzuk most ezt a tanítást a boldogult Tempfli József püspöktestvérünk életére. Olyan időben született, amikor már előre lehetett látni a II. világháború borzalmait. Mivel kulákcsaládból származott, egyetemre nem mehetett. De nem is akart egyetemre menni, hiszen már katolikus, piarista iskolába járt és ott hallotta a hívó szót. És ez a hívó szó, amikor megérlelődött benne érettségi után, akkor a püspökök már börtönben voltak és a hat római katolikus szeminárium közül az egyetlen meghagyott, a gyulafehérvári működött csak, de annak sem volt püspöki elismerése, mert Márton Áron, Isten szolgája is börtönben volt. S akkor, mivel csanálosi születésű volt, a szatmári kispapokkal beszélt, akik azt tanácsolták neki, hogy ne menjen Fehérvárra, mert kiközösítésbe esik. Egyetlen lehetősége volt akkor, mivel bevezették az orosz nyelv tanítását, és gyorsan, gyorstalpalású képzésben részt vett orosztanárokra volt szükség, s még a kulák gyermekeket is felvették erre, hat hónapos kurzus után Szentjobbon az elemi iskolában orosztanár lett – hat évig. Amikor kijött Márton püspök úr a börtönből ’55-ben, Tempfli József rögtön a másik őszön jelentkezett a Teológiára, de nem szatmári egyházmegyébe, hanem a szentjobbi tapasztalat meg a nagyvárad-olaszi tapasztalat alapján váradi egyházmegyésként kezdte meg és végezte Gyulafehérváron a hat évet 1956-tól ’62-ig. 1962. május 31-én szentelte pappá Isten szolgája Márton Áron. A szenteltek anyakönyvében a 345. oldalon – latinul – olvasható: Főtisztelendő Márton Áron gyulafehérvári megyéspüspök a Mennybemenetel ünnepén, a székesegyházában, Gyulafehérváron 1962. május 31-én hét papot szentelt: hármat Gyulafehérvár, egyet Temesvár, kettőt Nagyvárad és egyet Szatmár részére.
Felolvasom a neveiket:
1. Barabási Gergely: a változások után belépett a ferences rendbe ’94-be. 2004-ben halt meg Csíkszeredában, mint Fidél atya.
2. Kristály István: 1980-ban Németországba távozott, a Bambergi Főegyházmegye papja lett Zindorfban halt meg 2007-ben.
3. Nagy Imre kézdikővári plébánosként halt meg 1996-ban.
Ez a három gyulafehérvári. A negyedik újmisés temesvári egyházmegyés:
4. Franz Stemper. Utolsó hír róla, hogy az aranymiséjét 2012-ben Lisbergben tartotta.
Következik a két nagyváradi egyházmegyés:
5. Binder György, itt halt meg a városban 2007-ben.
6. TEMPFLI JÓZSEF a hatodik, mert az egyházmegyék névsor szerint vannak.
És a hetedik, az egyetlen szatmári kollégája:
7. Buchmüller István, aki 2013-ban már nyugdíjba ment, mint München-Freising-i főegyházmegyés pap.
Érdekes ez a felsorolás, mert azt jelenti, hogy Tempfli püspök atya az osztálytársainak a több mint a felét túlélte, és megérte ezt a tiszteletreméltó kort. Elmondhatjuk, hogy teljes egészében mindig Istent szolgálta és embertársait. Rögtön a változások után, 1990-ben, látván a helyzetet, hogy milyen bizonytalan ez az új demokrácia a volt kommunista országokban, a Szentszék fokozatosan töltötte be az üres püspöki helyeket. Romániában azonban két hónapos információs folyamat után 15 püspöki kinevezés volt. Minden püspökséget betöltöttek, mert tudták azt, hogy néhány hónap múlva már az állam feltételeket és előzetes vizsgálatot fog követelni. Így történt az, hogy 1990. március 14-én, 15 püspöki kinevezést eszközölt II. Szent János Pál pápánk Románia részére. Akkor 12 egyházmegye volt, a 6 római katolikus, 5 görögkatolikus és a szamosújvári örmény katolikus egyházmegye.
Tempfli püspök úrnak a püspöki működését nem méltatom, hiszen annak már mindannyian tanúi voltunk. De azzal fejezem be, mint szoktam ilyenkor, papi és püspöki temetéseken: imádkozzatok papi és szerzetesei hivatásokért! Ahhoz viszonyítva, ami 1981/82-es tanévben volt, egyharmadára csökkent Gyulafehérváron a négy római katolikus egyházmegye, a többségi magyar egyházmegyék, Gyulafehérvár, Szatmár, Nagyvárad és Temesvár kispapjainak száma. Akkor volt 172 kispap hat éven, most hét éven van 61. Ez azt jelenti, hogy igen aktuális az Úr Jézus felhívása: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.” (Mt 9, 37-38)
Ezzel a felhívással fejezem be és kérjük most már Tempfli püspök atyánkat, hogy ott az égben járjon közben egyházmegyéjéért és a papi és szerzetesi hivatásokért a nagyváradi egyházmegye részére is! Ámen.