Márton Áron püspökre emlékeztek Münchenben

Szelíd, alázatos tekintetet láttunk magunk előtt

Márton Áron püspökké szentelése 75. évfordulóját ünnepelve a Jakab Antal Keresztény Kör azáltal óhajt bekapcsolódni a megemlékezésekbe, hogy a nyugati diaszpórában élő sok erdélyi honfitársunkhoz és magyarokhoz elmenve, őket is közös emlékezésre hívják meg. S talán ennél is fontosabb célként azt tűzték ki, hogy Áron püspök boldoggá avatásáért szóló imádságot imádkozzák el olyan magyar közösségekben is, ahol egyébként ezt az imát máskor nem imádkozzák.
A megemlékezést mindig szentmise előzi meg. A főhajtást minden alkalommal Márton Áron püspök személyéhez kapcsolódó versekkel színesítik, kiemelten P. Bíró Antal ferences atya versével – In memoriam Márton Áron – amelyből a programsorozat címét is kölcsönözték. A jelenlévőket minden alkalommal bevonják személyes emlékeik felelevenítésébe.
A mindenki számára való hozzáférhetőség érdekében év elején elindították Facebook-oldalukat is, amelyen minden információ elérhető.
A programsorozat februárban Linzben kezdődött, majd márciusban négy kanadai rendezvénnyel folytatódott és most ősszel további négy helyszín következik. Szeptember 21-én a kismartoni (Eisenstadt) Magyar Lelkészség adott helyet a megemlékezésnek, október 4-én Balingen, 5-én, vasárnap délelőtt Schwäbisch Gmünd magyar katolikus közössége, délután pedig Stuttgart.

*    *    *

Október 26-án, vasárnap délelőtt a Müncheni Magyar Katolikus Egyházközség szentmiséinek újólag helyet adó, Breisacherstr. 9. szám alatt lévő Szent Erzsébet-templom biztosította a megemlékezésnek a helyszínt. Az ünnepi szentmisét az Ausztriából érkezett Vencser László és a házigazda Merka János plébános mutatta be, azt követően pedig a Jakab Antal Keresztény Kör Szórja fényét a világon szerteszét című programsorozata keretében Isten Szolgája Márton Áron püspökre emlékeztek a jelenlévő müncheni és München-környéki magyarok.
Már a szentély mögött álló három honfitársunk – a csíkszeredai származású László István, valamint a túrterebesi születésű és Rosenheimban élő Feigi Béla és felesége, Ilona – népviselete s kezükben a magyar és a székely zászló is jelezte, hogy az alkalom valóban ünnepi, a szentélyben, az ambó előtt elhelyezett Lukácsovits Magda-alkotás, a Márton püspök portréját ábrázoló kép pedig megadta a választ arra is, hogy milyen ünnep társult az évközi harmincadik vasárnapi szentmiséhez: a nagy erdélyi főpásztor emlékének felidézése püspökké szentelésének hetvenötödik évfordulója alkalmából.
Szentbeszédében Vencser László az olvasmány alapján (Kiv 22,20–26), amely arról szól, hogy ha az emberek Istenhez kiáltanak, Ő meghallgatja őket, mert irgalmas, Márton Áronra vonatkoztatva kiemelte: olyan főpásztor volt, aki meghallotta és észrevette az elnyomottak, a hozzá kiáltók szavát és segített rajtuk. A szentleckében (1Tesz 1,5c–10) Szent Pál apostol megdicséri a híveket, akik a nehézségek ellenére elfogadták a krisztusi tanítást, így példaképpé lettek és hitük mindenütt ismertté vált. A szónok rámutatott: a müncheni közösség is elismerést érdemel, mert a diaszpórában is ragaszkodik hitéhez és közösségéhez. Márton Áron püspök életútját szemlélve is azt látjuk, hogy a nehézségek közepette is hűséggel szolgálta egyházát és népét, és hitükben erősítette az embereket. A búcsúzó körlevelében is arra kérte híveit, s különösen papjait és a szülőket, hogy adják át a hitet a gyermekeknek, a következő nemzedéknek. Az evangéliumi szakasz soraiban a törvénytudó nem tiszta szándékú kérdésére – Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben? (Mt 22,34–40) – válaszolva Jézus megfogalmazza a főparancsot, az Isten és embertárs iránti szeretet fontosságát. Nekünk is gyakran tesznek fel fondorlatos kérdéseket – fogalmazott Vencser László –, ahogyan Márton Áron püspöknek is volt ebben része bőséggel. A válaszai mindig nagyon világosak, határozottak, egyenesek voltak – ebben is példaképünk ő, akinek várjuk a boldoggá avatását.

"Ott abban az órában értettem meg igazán, hogy a papi hivatás a hősök, a szentek nyomdokain való járást követeli meg mindannyiunktól"
Dávid Erzsébet Láttam a püspököt című verse után Merka János atya gyertyát gyújtott Márton püspök emlékére, majd pedig a kérdésre, hogy ő látta-e a püspököt, elmondta: igen, látta, gyulafehérvári tanulmányai során több alkalommal is. Néhányszor szentmiséin is részt vehetett és szentbeszédeit is hallgathatta. "A legemlékezetesebb alkalom 1979. május 27-én volt. A gyulafehérvári kántoriskola végzős, ballagó diákjai voltunk és osztályfőnökünk, Pálfi Géza hittanár elvitt minket az idős és beteg püspökhöz, aki a lakosztályában fogadott bennünket. Elmondta, hogy már duplán látja az arcokat, és a hangja is meglehetősen gyenge volt már. Én ott abban az órában értettem meg igazán, hogy a papi hivatás a hősök, a szentek nyomdokain való járást követeli meg mindannyiunktól. A későbbiek során, amikor a román titkosrendőrség, a hírhedt Securitate zaklatásai következtek, minden egyes alkalommal eszembe jutott ez a találkozás, és mindig bátorítást, vigaszt meríthettem belőle." Merka János plébános ezekkel a szavakkal zárta emlékezését: "Nagyon hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy azokban a nagyon nehéz időkben egy ilyen kiváló, szentéletű főpappal ajándékozta meg a mi népünket."

"Most is látom vastag szemöldökét, szelíd, alázatos tekintetét"
A jelenlévők közül Ruttner Piroska nyugdíjas tanítónő is a mikrofonhoz lépett, hogy elmondja: ő is látta a püspököt, sőt nem is egyszer találkozott vele. Székelyudvarhelyen élt, ahová Márton püspök minden évben ellátogatott, bérmaútjait mindig ott kezdte meg. "Boldogan és büszkén emlékszem vissza 1971. augusztus 28-ára, mert azon a napon bérmálta meg Márton Áron püspök úr a fiamat, Istvánt, Szentegyházán" – mesélte Piroska néni, hozzátéve, hogy a fia is nagyon büszke erre, ma is örömmel újságolja mindenkinek, hogy ő Erdélyben, Szentegyházasfaluban bérmálkozott és Márton püspök bérmálta meg. Az eseménnyel kapcsolatosan Piroska néni felidézte azt is, hogy Márton püspök milyen boldogan nézett a templomkertben a bérmálás szentségének a befogadására várakozó, székely ruhába öltözött lányokra és fiúkra. "Most is látom vastag szemöldökét, szelíd, alázatos tekintetét – emlékezett Piroska néni –, ahogy tanácsokat adott a fiataloknak: «Ezt a szép székely ruhát soha ne szégyelljétek fölvenni, akkor sem, ha más nemzet tagjai között éltek. Legyetek büszkék arra, hogy ti székelyek vagytok»."
Vencser László, akit Márton Áron tanított is a gyulafehérvári teológián és 1971. szeptember 12-én a szülőfalujában, Ditróban pappá is ő szentelte, ezúttal is felelevenítette a nagy püspökhöz fűződő személyes emlékeit, amit további, Márton püspök tiszteletére és emlékére született versek színesítettek. A megemlékezés vége felé közeledve Vencser László meggyújtott egy másik gyertyát, nevezetesen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mártírjainak emlékére, a műsorvezető Varga Gabriella pedig Balogh József 1956 című versével hívta az egykori hősök előtti főhajtásra a jelenlévőket.
A müncheni Szent Erzsébet-templomban tartott emlékprogram a Márton püspök boldoggá avatásáért szóló fohász közös elimádkozásának magasztos pillanataival és Lukács Tibor lelkipásztori munkatárs, kántor vezetésével himnuszaink eléneklésével zárult.
Lukácsovits Magda portréalkotásáról ezt a szelíd, alázatos tekintetet bizonyára sokan magukkal vitték. Zárószavaiban a magyarországi születésű dr. Kottra Gábor, a müncheni magyar egyháztanács elnöke meg is jegyezte: ők is, akik most találkoztak először ennyire közelről Erdély nagy püspökének emlékével, folytatni fogják az imádkozást érte. (Tájékoztatás: Varga Gabriella, fotók: Funke Attila)

Márton Áron kezdőoldal
Aktuális: hírek, események