Nagyharang kilencvenkilenc év után Ditróban

Különleges jelentőségű volt a nagytemplom idei búcsúja Ditróban, Jézus Szent Szíve ünnepén: ismét lett nagyharangja a százhárom éves kéttornyú templomnak, amelynek összes harangját rekvirálták 1917-ben. Azóta hármat öntöttek újra, a nagyharang az idei búcsúra készült el.
Ebből az alkalomból látogatta meg az egyházközséget június 3-án Jakubinyi György érsek, aki a szentmise előtt megáldotta az új harangot, amely köztudomásúan Székelyföld legnagyobbika.
 
 
 
A főpásztor ünnepi szentbeszédében három kérdést világított meg: Mi a búcsú? Miért tiszteljük Jézus szívét? Mi a szerepe a harangnak egy egyházközség életében? Figyelmeztette a ditróiakat arra, hogy a hamarosan megszólaló nagyharang templomba hívó szavát mindig meghallják és járjanak a szentmisére, ápolják az ősök hagyományát, éljék a hitet! A főpásztor ugyanakkor köszönetet mondott a különböző főegyházmegyei gyűjtésekhez való hozzájárulásért is és azért is, hogy Ditró adta a legtöbb papot a főegyházmegyének. Buzdította a helyieket, hogy olyan életet éljenek, ahol ma is elhangzik és meghallható a papságra, szerzetességre hívó szó.
 
 
Baróti László-Sándor plébános a szentmise végén köszönetet mondott mindazoknak, akik az új harang megvalósítását támogatták, elsősorban a néhai clevelandi magyar lelkésznek, Siklódi Sándornak, aki 43 ezer dollárt hagyott szülőfaluja egyházközségére, de a híveknek is, akik támogatták vagy támogatni fogják az ügyet.
 
Az új, 22 mázsás Jézus Szíve-harang Lázár Imre harangöntő műhelyében készült Székelyudvarhelyen, május 28-án érkezett meg Ditróba, mintegy másfél ezer ember várta a falu végén, így kísérték be a templomig, ahonnan a déli toronyba emelik a következő hetekben.
 
Szőcs Csaba / Vasárnap