Önátadás vagy önfeladás?

A fenti címmel, Család, házasság, párkapcsolat témában tartották meg a katolikus pszichológusok és teológusok negyedik találkozóját Kolozsváron október 24–25. között. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Kara és a Psycho-Logos Szakmai Társaság által közösen szervezett konferencián olyan neves meghívottak előadásait kísérhették figyelemmel a résztvevők, mint Szentmártoni Mihály jezsuita szerzetes, Lothringer Éva családterapeuta szociális testvér és Petrov Ljubomir klinikai szakpszichológus.

A szentmisével kezdődött tanulmányi napokat Marton József, a kar dékánja és Kovács Sándor kolozs-dobokai főesperes, a rendezvény fővédnöke nyitotta meg. A BBTE magyar tagozatának képviseletében Soós Anna rektorhelyettes, a szervezők nevében pedig Homa Ildikó köszöntötte a résztvevőket. Első előadásában Szentmártoni Mihály, a római Gregoriana Egyetem nyugalmazott professzora az Istent kereső ember címmel kihangsúlyozta az istenkép fontosságát a segítő szolgálatban. Az ember az ősbűn óta keresi Istent, de kérdés, milyennek látjuk őt különböző életszakaszokban. Az előadó a betegség, szenvedés és halál kapcsolata mentén vázolta fel a három leggyakoribb emberi hozzáállást, amely szerint a szenvedés különböző fajtáit Isten büntetéseként, próbatételként vagy szerencsétlenségként éli meg, magát az áldozat szerepében tüntetve fel. Szélsőséges esetekben a hit elvesztésének esélye is megnövekedhet, ezért lényeges a gyógyulás folyamatában a személyre odafigyelni és abban segíteni, hogy Isten jelenlétét keresse a maga számára a szenvedésben. A pasztorálpszichológia négy negatív, illetve pozitív istenképet különít el, amely sokszor azáltal változik, miként képes az ember a múltjára tekinteni.

A második előadó Budapestről érkezett. Lothringer Éva szociális testvér és képzésben levő családterapeuta előadásában (Kétség az egységben? Egység a két-ségben) a családok útkereséseit boncolgatta. Az optimális párkapcsolatot a nyelvtanból ismert példával vázolta fel, miszerint az leginkább a mássalhangzók összeolvadáshoz hasonlítható, amelynek során a kettőből egy újabb, harmadik keletkezik.

A párkapcsolat szakaszainak bemutatását követően elmondta, hogy a fellépő gondok túlnyomó része a differenciálódás szintjén jelentkezik, amikor a felek ráébrednek, hogy mindketten mások: egyik férfi, másik nő. A gondok sorában beszélhetünk az otthon megteremtésének, az önátadás-önfeladás vagy akár a közös kassza kérdéséről is. A házasság sem a teljes, sem a részleges hasonulásban nem lehet egészséges, hanem az összeolvadásban termi meg gyümölcsét.

 A találkozó második napján Szentmártoni Mihály előadásának folytatását hallgathatták meg az érdeklődők, ezúttal Az embert kereső Isten címmel, amely során többek között arra a kérdésre kereste a választ, hogy gyógyít-e a vallás. Bár nem lehet adalék az életünkben, haszonelvűen sem tekinthető. Az előadó ugyanakkor kiemelte, hogy a megtéréssel nem szűnnek meg a problémák, a cél inkább a lelki egyensúly kialakítása kell hogy legyen. A humanista pszichoterápia lényege meghallgatni az érintettet, aki idővel maga jut el az önelemzés problémamegoldó szakaszáig. Nehézségeink oka legtöbbször mi vagyunk, de megkaptuk a döntés szabadságát arra, hogy továbbra is szomorúak akarunk-e lenni, avagy nem. Isten feltételek nélkül fogad el, a szentgyónás pedig alkalmat ad a megváltás személyesen megtapasztalására.

Petrov Ljubomir klinikai pszichológus, pszichotera­pe­uta Határaim, határaink témában osztotta meg gondolatait. Az előadó az alkalmazkodás és önérvényesítés mindenna­pokban betöltött szerepéről és lehetőségeiről beszélt, illetve arról, hogyan tartsuk tiszteletben határainkat a környezeti behatások, kényszerek ellenére is. Személyes kapcsolatainkban egészséges lebontani előítéleteinket, kiépített sztereo­típiáinkat, helyette pedig egyenrangú félnek kell tekintenünk embertársainkat. A változást érdemes mindig magunkon kezdeni, ehhez nyújthat segítséget a céltudatosság, az ima, a szemlélődési gyakorlatok és a perspektívaváltás.

Az előadásokat műhelymunkák követték, amelyek során a résztvevők még inkább elmélyülhettek a konferencia által felkínált témákban. Lá­zár Sarolta az önáltatás–önfeladás–önátadás kapcsán kívánt rámutatni az esetleges (pár)kap­csolati buktatókra, miközben Illyés Magda csoportja a gyerekkori, illetve párkapcsolati kötődési mintákat vitatta meg interaktív módszerekkel.

A tanulmányi napok záró mozzanata egy kerekasztal-beszélgetés volt, amelyet Vik János egyetemi adjunktus, logo­terapeuta moderált, és amelynek keretében olyan kérdéseket feszegettek Szent­mártoni Mihály és Homa Ildikó szociális testvér, pszicho­lógus segítségével, mint: hivatásunk-e a gyöngédség forradalma, lehet-e a házasság az érzelmi elégedettség egyik formája, illetve hogyan közelítsünk az elváltak és újraházasodottak lelkipásztori gondozásának problematikájához. Mindezt az Evan­gelii Gau­­dium különböző pontjainak szellemében tették. Vég­következtetésként pedig egyöntetűen állították, hogy az emberi boldogság nem állandó állapot, a teljes boldogság Isten színelátásakor valósul meg.

Sikeresnek mondható a már hagyományossá vált katolikus pszichológus-teológus találkozó a kincses városban. A szép számban megjelent érdeklődők és az értékes gondolatokat megosztó előadók egyaránt ezt tanúsították. A szervezők azzal a reménnyel és szándékkal búcsúztak el a vendégektől, hogy 2015-ben is megrendezik a tanulmányi napokat.

Miklós Ágnes

fotók: Vajda Anita

 

 

Vasárnap 44.szám