Székelykapus zarándokhely

A kapuk esztétikai élményt is nyújtanak a vallásos üzenet mellett

Szombat délelőtt a templom előtt gyülekezett az a több száz fős tömeg, amely zászlókkal, énekszóval vonult fel a községközpont fölötti hegyre, hogy végigjárja az első székelyvéckei keresztutat. Ahogy a hegy egyre meredekebbé vált, úgy lassult a kígyózó sor, és az embert próbáló hőségben a résztvevők fegyelmezettsége erős hitük ékes bizonyítéka volt.

Istennek üzennek

„Erre a keresztútra szükség volt, szükség van. Kereszthordozó nemzedék vagyunk, hozzá kell edzenünk vállunkat és szívünket a kereszt viseléséhez, de egyedül nem bírjuk. Ez a keresztút is erre akarja felhívni a figyelmet, ezt akarja kifejezni Isten felé: egyedül nem bírjuk a keresztet” – mondta a stációk melletti elmélkedéseket követő szentmisén Hajlák Attila marosvásárhelyi káplán.

„Ez a hely a jövőt jelenti, azt, hogy ez nem egy kihalófélben lévő falu, amint azt sokan elkönyvelték. Ez a keresztút zarándokhely lesz, mert minden nagyböjtben itt fogjuk elvégezni a keresztutat. Az emberek lassan megszokják és idegenből is jönnek majd” – fejtette ki a Székelyhonnak Bene Gábor helyi plébános, aki abban reménykedik, Székelyvéckén hamarosan csodák is fognak történni.

Szent is, szép is

A kálvária ötlete Fekete Pál polgármestertől származik, aki eddig csaknem ötven dűlőfélben lévő székelykaput vásárolt meg és restaurált, legtöbbjüket Korondról. „Amikor a falu bejáratánál lévő székelykaput emeltük, akkor fogalmazódott meg bennünk: kálváriát kell állítanunk székelykapukból. Így született a központ fölötti kilátónál ez a hely. A stációk mindegyike úgy néz ki, hogy a gyalogkapu nyíló része helyett egy szélezetlen deszkából készült feszület áll, arra Kálmán Éva nővérem domborművei kerültek, a kapu mellett pedig egy elmélkedőtábla. A tizenötödik, három kereszt fölött  lévő nagy kapu pedig máréfalvi. Aki vallásos, az Jézus szenvedéstörténetében tud elmélyülni ezen a helyen, aki pedig a szépet szereti, az a faragott, restaurált székelykapukban gyönyörködhet” – összegezte a polgármester.

Ökumenikus értékmentés

A 14 kapunak 14 gazdája van. „A kapunként megszabott összeget két hét alatt sikerült összegyűjtenünk. A legnagyobb élményem az volt, hogy aki ennek a példátlan értékű összefogásnak részese volt, annak nem volt fontos a felekezeti hovatartozás, hanem egyszerűen csak magáénak érezte ezt az ügyet” – fogalmazott Fekete Pál, majd hozzátette: ezenkívül rengetegen segítettek a kálvária megvalósulásában.

„A valós ökuménia megvalósulását látjuk egy-egy ilyen gesztusban. Az együvé tartozás kifejezése lehet az, hogy reformátusokként egy katolikus kezdeményezést támogatunk. Ezt akartuk kifejezni azzal a felirattal is, ami a családunk által állíttatott kapun szerepel: Hálával Istennek, szeretettel embernek. Tehát hitünk megélése ez a gesztus, és szeretnénk szeretettel viszonyulni más vallású emberek iránt” – mondta Ábrám Noémi, a Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi szervezetének ügyvezetője.

Magyary Előd marosvásárhelyi fogorvost sem rokoni, hanem baráti szálak fűzik Székelyvéckéhez. „Amikor egyszer a faluba látogattunk, azt láttuk, hogy az én Fekete Pál komám a műhelyben székelykapukat javít. Elkezdtünk beszélgetni a kálvária ötletéről, és arról az értékmentésről, ami tulajdonképpen az egész kezdeményezésnek a motivációját jelenti. Akkor ajánlkoztam, hogy Árpád testvéremmel együtt mi is részesei szeretnénk lenni ennek a munkának”.

A keresztútavatáson helybéliek, a falu elszármazottai, a szomszédos települések lakosai vettek részt, valamint az RMDSZ képviselői mellett ott voltak a testvértelepülések – Villány és Zamárdi – küldöttei is, továbbá azon magyarországi családok, amelyek a faluban vásároltak házat. A 71 éves véckei Hajdú Irma néninek nem volt nehéz a hegyremászás, pedig kétszer is műtötték a szívét: „Valahogy kimentem. Csak visszafelé jövet csúszott nagyon. Nagyon örvendünk a keresztútnak, hála Istennek, hogy elkészült”. A Sepsiszentgyörgyön élő véckei születésű Sánta András számára felemelő volt a szombati ünnepség: „Feltöltődik az ember, amikor felmegy oda. Valami kimondhatatlan érzés fogott el” – fogalmazott.