2014.04.29
Számos lelkipásztor misézett együtt vasárnap a székelyudvarhelyi-szombatfalvi plébániatemplom verőfényes szabadtéri búcsúján.
A plébánia évében tartott ünnep szónokául a közösség megálmodóját, elindítóját és gondos figyelőjét, segítőjét, a korábbi székelyudvarhelyi főesperes-plébánost, Kovács Sándor kanonokot (képünkön) kérték fel. A jelenleg kolozs-dobokai főesperes homíliájában emlékeztetett: Isten egy-egy csillaggal jelöli ki a követendő utat, azzal világítja meg a célokat. „Amikor az ősök az egyházközséget Szent Györgyre bízták, azt akarták, hogy legyen előttetek egy csillag, amely világít. Eszménye a cél. A követés módja kinek-kinek Isten ingyenes ajándéka. Nincs kockázat, ha látjuk a csillagot.”
László Attila plébános hálagondolatában a biztos pontok szükségességét emelte ki. A szilárd alapok között van az a hely is, „ami a miénk, ahol – mint otthonban a család – úgy bontakozik ki közösségi életünk”. Az újra önállósodás több mint egy évtizede alatt a Szent György vértanú védelmébe ajánlott istenháza és egyházközség nagyon sokak számára kedvessé lett. Oltalmában legyen tudatos és egyértelmű: „Isten szeretetének vagyunk hordozói, s a küldetésben, plébániaként, ezt tudjuk megosztani a Mindenséget vágyókkal”. Áldást esdett segítőik, jótevőik és azon testvérek életére, akik szeretetükkel, adományaikkal, áldozatvállalásukkal hozzájárulnak az egyházközség létéhez, megtartásához.
A szentmisén közreműködött az egyházközség Psallite vegyeskara, Simó Zsuzsa vezényletével.
Udvarhelyi Híradó, 2014. április 29.