2014.07.01
Kisbácsi templombúcsú
Díszített kereszt vezette a sort június 29-én déli 12 órakor a kisbácsi búcsús szentmisén, utána következett a húsz ministráns, kicsi és nagy, és nyolc felszentelt Isten szolgája. A Szent Péter és Pál templomban ott tolongtak az ottani és a környező településekről érkezett hívek, aki nem fért be a templomba, az a templomkertben hallgatta a szentmisét.
A bevezetőben Kovács Sándor kolozs-dobokai főesperes köszöntötte az ünnepi szónokot, a marosi kerület főesperesét, Oláh Dénest, valamint az egyháztanácsosokat, akik a búcsús szentmisében tették le esküjüket. Említette az 1854. december 10-én felszentelt római Szent Pál bazilikát és az újjáépített, 1626. november 18-án felszentelt Szent Péter bazilikát. A kolozsvári főesperes arra buzdította az ünnepre érkezetteket, próbáljanak lélekben elrepülni ezekre a helyekre, amelyek Jézus helytartójára emlékeztetnek, s kövessük a két apostolt, aki oszlopos munkát végeztek.
A szentbeszéd Szent Pál apostolra fókuszált, a megtért emberre. Az ő szolgálata által jutott el sok helyre az evangélium. Tizenöt év alatt tizenötezer kilométert gyalogolt. Pál mint igazi gazdag ember, mint farizeus már kiskorában tudta az összes zsoltárt, zsidó szokás szerint körülmetélt volt, rabbinak készült, sátorkészítést is tanult. „Ízig-vérig zsidó ember“, mindent megtett, hogy „kiirtsa az új szektát“, amelynek a vezetője véres kínzások után kereszten végezte, mint minden más bűnöző. Pál nem ismert köztes utat, teljesen és egészen tett mindent, teljes gőzzel irtotta a keresztényeket. Egy ilyen útján Damaszkusz felé találkozott az Úrral, azzal, akit ő üldözött. Itt olyat érzett meg, amit eddig soha: rájött arra, hogy amit eddig hitt, az semmi. Ekkor értette meg: attól, hogy betartja az törvényeket, nem biztos, hogy üdvözül. Krisztussal találkozva feladatot kapott: menjen el a városba, most már más szándékkal, nem azért, amiért elindult, hanem azért, hogy ott megértse új célját. Így kezdett együttműködni Péter apostollal. Mielőtt bármit tett volna, mielőtt új „szektát indított volna élményével“, elment Péterhez, vele beszélt. Pál mindenütt aláhúzza, hogy ő csak segítője Krisztusnak, mert az egyház földi helytartója Péter, Jézus rá bízta a vezetést. Az Újszövetségben az apostolok neve 82-szer jelenik meg, Péteré 120-szor, tehát az egyház teljesen tisztában volt azzal, hogy ki vezeti a nyájat.
A szentmisén a helyi kórus Kovács Árpád vezetésével énekelt, közülük a fiatalabb lányok énekelték a zsoltárt és az alleluját. Az ünnepet kiteljesítette a közös agapé: a templomkertben a Mária légió lelkiség tagjainak jóvoltából mindenkit kaláccsal kínáltak, a Boldog Gizella közösségi ház emeleti termében terített asztalhoz ültek az egyháztanácsosok, a papok, a kórus és a Szent István lovagrend tagjai. Kovács Sándor főesperes-plébános arra szólított fel mindenkit, hogy imádkozzon egyházközösségéért és hitéért, mert ezek megtartó erők.
Biró Ágnes Tünde, Vasárnap