2013.11.06
A budapesti Szent Angéla Iskola ének- és kamarazenekara Antoine de Saint Exupéry A kis herceg című megzenésített művét Sillye Jenő azonos című feldolgozása alapján, Semjénné Menus Gabriella rendezésében október végén sepsiszentgyörgyi és kézdivásárhelyi templomokban mutatta be.
Erdélyi körútjuk során a Ferenc-rendi Szent Angéla Iskola diákjai olyan egyetemes üzeneteket, titkokat adtak át, amelyek ott laknak a tiszta gyermekszívekben, de a felnőttek időnként megfeledkeznek róluk. Ilyenek például: „az ember csak azt ismeri meg igazán, amit/akit megszelídített”; „az idő, amit a rózsádra fordítasz, az teszi olyan fontossá a rózsádat”; „a lámpagyújtogató nem feledkezik el kötelességéről”, „a Bárány mindig ott van, csak láthatatlan”; „Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”... Tükröt tartottak elénk, melybe pillantva néha megszégyellhetjük magunkat, hogy milyenekké is váltunk/válhatunk, mi felnőttek. Eszünkbe juttatták, hogy minden felnőtt előzőleg gyerek volt, csak kevesen emlékeznek rá. Rápillanthattunk hiányosságainkra: „Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.” És valahogy nem értjük sokszor a világot: „a nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.”
Ezért kell barátokat szerezni, megszelídíteni a „rókánkat”. A félelemmel vegyes vágyakozás mindannyiunkban ott él, hogy megszelídítsenek, barátjává legyünk valakinek... Minden nap kicsit közelebb kerülni a másikhoz... Hogy úgy szeressenek, amilyenek vagyunk... És ha már egyszer megszelídítettek, akkor felelősséggel tartozzanak irántunk... És mi is felelősséggel legyünk barátunk iránt... Mert ha barátunkká teszünk valakit, akkor egyetlenné lesz a világon... És mi is egyetlenné válunk számára a világon... De vajon sikerül-e? És ha igen, meddig?... Életútjaink elválhatnak, miként a kis hercegé is, aki talán azért jött a világba, hogy emlékeztessen a csillagokra, a rózsákra, a megszelídített barátainkra és arra, hogy „igazán jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan...”
Józsa Zsuzsanna, Vasárnap