2014.06.20
Árvíz, tűzvész után, betegségből való felgyógyulást követően állították az útszéli kereszteket. Szárhegyen ezek száma harminckettő, felújításukat egy helybéli kezdeményezte, de sokan siettek segítségére. A községben úgy tartják, a fiatalságot nem szabad keresztvetőhely nélkül hagyni.
Néhol a keresztjavítást az alapoknál kell kezdeni
Az út menti keresztfák állapotának feljavításán dolgoznak Szárhegyen, ehhez adott 3000 lejes támogatást a község önkormányzata. A harminckét keresztből több mint húsz valamilyen beavatkozást igényel. Czimbalmos Attila restaurátorként elmondta: „Lévén, hogy fakeresztekről van szó, és esőnek, hónak kitett helyen állnak, ráadásul hagyományos módszerrel, enyves krétával festették le annak idején, a korhadás veszélyezteti. Ezt a romlást kell megállítani, szem előtt tartva a legfőbb szabályt: módosítani tilos, az eredeti állapotot kell megtartani, az állagot megőrizni”. Nem mond ellent kijelentésének az sem, hogy néhány bádogtetős keresztre most zsindely kerül. Ez ugyanis az eredeti állapot, a 100-150 esztendős keresztfák teteje eredetileg zsindely volt, később cserélték bádogra.
Segítőkész szárhegyiek
Már feljavítottak öt keresztfát, a munka folytatódik, év végéig a tervek szerint be is fejezik. Az anyagi alap megpályázását, a koordinálást a Torzsások Kulturális és Turisztikai Egyesülete vállalta fel, ám az értékmentő munkáért még sokakat illet köszönet. Szívesen segítenek a keresztek szomszédságában lakók, vállalkozók, szilárdítják a talapzatokat, szárhegyi asztalosműhelyekben is zajlik a munka, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ számos alkalmazottja egyaránt kiveszi részét a felújításból.
Útszéli kereszt ideiglenesen asztalosműhelyben
A „keresztes” kezdeményező
A torzsások és segítőik az útszéli keresztek jelentőségére kívánják felhívni a figyelmet, példát mutatni akár Székelyföld többi településének is, hogy nem szabad ezen értékeket veszni hagyni. Mindannyiszor megemlítik a kezdeményező falustársuk, Szabó József nevét is, aki éppen egy esztendeje látott hozzá az első köztéri kereszt felújításához. A nyugdíjas cipész a tavalyi Szent Antal-búcsúra fejezte be a kolostor melletti kereszt rendbetételét, újrafestette a korpuszt, mi több, a virágtartót is. Hogy mi ösztönözte e cselekedetre? Röviden válaszolt: „Mert kereszt kell mindenkinek, a fiatalságot sem hagyhatjuk keresztvetőhely nélkül”. Szintén Szabó József vette számba a községben fellelhető többi keresztet, az általa készített fényképekből a káposztafesztiválon nyílt kiállítás és született ösztönzés az összefogásra.
Keresztbe foglalt történetek
„Ezeket cifrázni nem szabad, de veszni hagyni sem, mert mindegyiket a hála, a remény, a hit állította” – mondogatta tavaly a nyugdíjas ember, és idős társaival együtt ő is több történetet tud, mely egy-egy kereszt állításának okára világít rá. A leggyakrabban emlegetett a központi kereszt múltja. Az egykori néptanács előtti feszület léte a múlt rendszerben bosszantotta az elvtársakat, s jött a parancs: el kell onnan tüntetni. Nehéz, kő alapú volt, kézzel nem lehetett volna továbbtenni, de nem került gazda, aki ökreit e célra befogta volna. Egy traktorista jelentkezett, vállalja ő a munkát, de amikor megkötötték a keresztet, a férfi beült a traktorba, elsötétedett előtte a világ. Hogy mit érzett, mit látott, sosem derül ki, de amint összeszedte magát, kiugrott a traktorból, eloldozta a köteleket, s azt mondta a fejeseknek, erre a munkára helyette keressenek mást.
Azóta is ott van a kereszt, s nem lenne ember, aki elhúzassa, igaz, a vezetőknek sem ez mostanság a céljuk, inkább a szándék mellé anyagi segítséget biztosítanak, a kezdeményező pedig szorgosan gyűjtögeti a többi keresztről szóló történeteket is.
, Székelyhon.ro, 2014.06.16.