Visszatennék a templom festett ablakait

Alig két évtizede, hogy a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-templom korszerűsítésekor lekerültek helyükről a festettüveg-ablakok. A szentmiklósiak sokáig vitatták, hiányolták, mára viszont úgy tűnik, nem emlékeznek pontosan, mit is ábrázoltak. Üvegszilánkokból összerakni a közelmúltat – ehhez kellene segítség.

„Tisztelt gyergyószentmiklósiak! Időszerű lenne a Szent Miklós katolikus templom ólomüveg ablakainak restaurálása, visszahelyezése. Az egyik ablakot sikerült beazonosítani, ez a Szent Családot ábrázolja, a másik viszont a meglévő maradványokból beazonosíthatatlan. Kérem mindazok segítségét, akik a második ablakkal kapcsolatosan hasznosítható információval rendelkeznek, hívjanak a következő telefonszámon: 0741-070 760. Lázár Zoltán” – ez a felhívás jutott el a gyergyószentmiklósi lakosokhoz, ez alapján indultunk a festett ablakok nyomába.

Az ablakok nyomában

Lázár Zoltán gyerekkoráig megy vissza a történettel, amikor még Dani Gergely volt a plébános, és ő szívesen járt templomba, még azt is forgatta a fejében, ha megnő, pap lesz. Végül a természettudományokat választotta hivatásként, Isten házának csendje viszont mindig vonzotta. Szülővárosában, ha betért a templomba, később is szívesen nézte a festett ablakokat. Aztán Magyarországon élt, hazatérve pedig átlátszó új nyílászárók és a csere híre fogadta. Sok év telt el azóta, most viszont eldöntötte, utánajár, és ha mód van, hozzájárul, hogy az egykori vitrálok a helyükre kerüljenek. A kutakodás során ép ablakokra ugyan nem, de szilánkokra lelt. Ezek tárhelye 2007-től a Tarisznyás Márton Múzeum – tudta meg.

Kényszerszálláson a múzeumban

A múzeumigazgató idézi fel a hét évvel ezelőtt történteket: „Akkoriban, amikor idekerült főesperesnek Portik-Hegyi Kelemen, egy alkalommal a templomnál tervezett és folyamatban lévő munkálatok ügyében egyeztettünk. Mihály Zitával, a megyei műemlékvédelem vezetőjével voltunk. Akkor fedeztük fel, hogy ott vannak a cinterem kápolnájában a festett ablakok üvegei, ki tudja, hányan hányszor mentek végig rajtuk. Áldatlan állapotban voltak, a földön porral belepve, egy-egy részük ripityára törve. Döntöttünk: behozzuk a múzeumba. Személyesen szedtem össze egy kollégámmal. Nem vettük leltárba, mert ez a katolikus egyház tulajdona, megőrzésüket vállaltuk addig, amíg a sorsuk rendeződik, pénz kerül restaurálásra, visszaállításra” – közölte érdeklődésünkre Csergő Tibor igazgató. Azt is elmondta: „Lehet, hogy a leszedéskor már összetörtek, az is lehet, hogy a nemtörődömség miatt rongálódtak meg. Ministránsok, gondnok gyalogolhatott rajta át akárhányszor, anékül, hogy tudta volna, min jár. Nem az én tisztem felelőst keresni, a mi dolgunk, hogy ami megmaradt, megőrizzük a további rongálástól.”

Portik-Hegyi Kelemen főesperes megerősítette a vitrálok templomból múzeumba való költöztetésének információit. Mint mondta, amikor ő Gyergyószentmiklósra érkezett, akkor szembesült az ablakcserékkel: „Sokan emlegették az ablakokat. Próbáltunk utánanézni, és meg is találtuk a sekrestyével szembeni kis kápolnában. Megmutattam a szakembereknek, és akkor döntöttünk, hogy ami megvan, átszállítjuk a múzeumba megőrzés végett.”

Templomkorszerűsítés és neheztelés

Az ablakok kicserélése immár húsz esztendeje történt, a megboldogult Hajdó István főesperes idején. Jó ideig beszédtémát szolgáltatott a munkálat, közszájon forgott, a média is sokszor tette fel a kérdést, miért távolították el az értékes vitrálokat. Színes válaszok érkeztek, hogy megrongálódtak, hogy restaurálni fogják, hogy visszakerülnek, de végül elhalkultak a hangok, maradtak az átlátszó nyílászárók. Ma az akkori egyháztanácsos, Csíki Áron úgy emlékszik, amikor az amúgy hézagos- huzatos ablakokat szedték ki, omlottak össze, tehát „egyből szegődtek újabb lapokat”. Az új ablakokat néhai Csergő Ferenc asztalosmester készítette el – ezt erősíti meg Portik Tamás is, aki akkor kőművesként dolgozott a templomban. Ugyan Tamás arra nem emlékszik, hogy mit ábrázolhatott a második vitrál, de azt tudja, vigyázniuk kellett az üvegdarabokra, hogy majd egyszer, ha lehetőség lesz rá, összeilleszthessék. Úgy rémlik, akkor a padlásra vitették, s most, hogy újra hírüket hallja, azt mondja, ha van rá pénz, keretbe kell illeszteni, kiegészíteni, visszatenni.

Költséges a rendbehozatal

Csergő Tibor elmondja, az egyik ablakot a múzeumban sikerült összerakni, apróbb hiányosságok vannak. De a másiknak annyira sok eleme hiányzik, hogy nem lehet tudni pontosan, mit ábrázolt, mi volt az iposztázis. Abból tulajdonképpen csak az rakható ki, hogy ki adományozta.

Az adományozók iránti tiszteletből is kellene áldozni a rendbetételükre – állítja a kezdeményező, Lázár Zoltán. Utánajárt, több szükséges engedélyről és 60 ezer lejről szól az eddig megszerzett árajánlat. „Meg kell találjuk a második ablak fényképét, annak alapján tudjuk meg, mennyire hiányosak a meglévő darabok. Ennek függvényében a restaurálás ára lehet több, kevesebb, de tény, a város ennyivel tartozik a híveknek és azoknak a családoknak, akik ezeket egykor elkészíttették. Ők akkor nem kis összeget adományoztak a templomnak, most nem szabad megint gyűjtögetni, erre keretet kell teremteni” – mondja Lázár.

A festettüveg-ablakok imitt-amott hiányos történetében egyvalami biztos: az adományozók kiléte. Mindkét vitrálon sikerült összerakni a feliratot: „1836 okt. 28-án született s 1905 márcz. 22-én elhalt gyergyószentmiklósi Jánosi Sándor ny. kir. törvényszéki elnöknek a Vaskoronarend lovagjának emlékére készíttette ezt az ablakot 1908. márcz. 18-án bánatos hű özvegye: székelyudvarhelyi Ágotha Róza”, illetve „Özv. Krisztián Antalné Cziffra Mária ajándéka férje emlékére 1910.”

Kell-e ma a festett?

Többen kérdezték meg a napokban, tényleg vissza kell-e állítani a festett ablakokat. A vélemények megoszlanak, többen más tényezőktől teszik függővé, így például a javításhoz szükséges pénz mennyiségétől. Portik-Hegyi Kelemen főesperes-plébános e kérdésben így fogalmazott: „Ha arra gondolok, hogy a hívek, akiké a templom, sokszor jelezték, igénylik a régi ablakok visszaállítását, akkor azt mondom: igen, szükséges, kell. Nem a templommal egyidősök az ablakok, de értékük, hogy sokan megszerették, és ragaszkodnak hozzájuk. Hátrányuk viszont, hogy sötétítik a templomot. Személy szerint nekem ez az egyetlen kifogásom. A zártság, sötétség nem annyira a katolikus, mint inkább az ortodox világot jellemzi. A sötétség elzártságot, a világosság közvetlenséget sugall. Tehát én ilyen gyakorlati, pasztorális szempontból érzem a visszahelyezés hátrányát. De azt mondom, ha a lehetőség engedi, ha a szakemberek és hívek is azt mondják, akkor vissza kell kerüljenek”. Az egyházi elöljáró viszont egy másik szempontra is kitért: „Az ember, ha valamit akar változtatni saját családjában, akkor megnézi, hogy arra van-e anyagi fedezet, lehetőség. Ami fontosabb, azt részesíti előnyben. Eddig nem láttuk az egyháztanáccsal, hogy az ablakok ügye annyira fontos lenne, hogy mi anyagiakat áldozzunk rá. Voltak kezdeményezések, hogy más forrásokból szereznek fedezetet. Mindig pozitívan álltam hozzá, biztattam, erkölcsi támogatásomat nyújtottam. Most is ugyanez a hozzáállásom.”

Felkiáltójeles amnézia

Az ablakok ábrázolásai iránt érdeklődve idősebbektől kiderült, bár sokan szerették, ragaszkodnának visszakerülésükhöz is, nem pontosan tudják, hol voltak az eredetiek. Abban nagyjából egyetértenek, hogy a templom déli oldalán, de már az is felvetődött, hogy nem kettő, hanem ennél több festett ablak volt a modernizálás előtt. A kép sem kerekedik ki, talán a Szentlélek galamb képében, talán Szűz Mária kékje és aranya... pedig mindössze húsz éve nincsenek a helyükön.

Csergő Tibor álláspontja szerint bár valóban érthetetlen ez az amnézia, arra utal, hogy a gyergyóiak csak a mának élnek. „A túlélésért való küszködés azt jelenti, hogy gyorsan felejtjük a múltat s nagy reményekkel vagyunk a jövőbe, de csak a mának élünk. Sajnos Gyergyószéken ez meglátszik, a történelmi örökségét nem tiszteli eléggé, nem áldoz rá, nem vigyázza megfelelőképpen. Beszélünk turizmusról, beszélünk nagy székely múltról, de amíg az elöljárók számára a kulturális örökségvédelem luxus és nem szükségszerűség, addig ilyen eset előfordulhat.” Ez egy magyarázat, mely nem zár ki másokat, és remélhetően megcáfolására is lesz mód. Aki teheti, segítsen.

Balázs Katalin, Székelyhon.ro, 2014.09.24.