2014.07.01
Zarándokok Lengyelországban
A Fekete Madonna elnevezésű, négynapos lengyelországi zarándoklatot immár negyedik alkalommal szervezte meg a Misszió Tours Utazási Iroda. A június 23–26. között zajló zarándoklat számomra a második alkalom volt, amelyen részt vettem – a tavalyi zarándoklat alkalmával adtuk át a székely nép és a világ magyarságának kegyhelyén található Csíksomlyói Segítő Szűz Mária kegyszobrának a másolatát a czestochowai kegyhelynek, ahonnan 2012. pünkösd szombatján a Lengyelország Királynője kegykép másolatát kaptuk ajándékba.
A lengyel nép számára Czestochowa különleges hely: Jasna Góra a nemzet szentélye, az a hely, ahol a remény fénysugarának a forrása a csodálatos képmásban jelen lévő Mária. Hasonlóképpen fontos és ugyanilyen nagy tekintélye van a csíksomlyói kegyhelynek a székely nép és a világon szétszóródott magyarok életében. A Boldogságos Szűz Máriába vetett bizalom mindkét kegyhelyen erőt és reményt adott és ad a kegyhelyekre zarándoklóknak: lengyel testvéreink számára a Jasna Góra-i, székely népünknek és a világ magyarságának a csíksomlyói kegyhely lett a hit, a szellemi élet, a béke és a kultúra védőbástyája, oltalmazója és továbbörökítője mindannak, ami a nemzeti öntudatot meghatározza. Jasna Góra és Csíksomlyó is két olyan meghatározott hely, amely felé vezető utakat soha nem tudta benőni a fű, mert újra és újra kitaposták. Olyan helyek, ahol az ember mindig szabadnak érezheti magát.
Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek áldásával, Tamás József gyulafehérvári segédpüspök imájával, valamint Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete és Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár ünnepélyes búcsúztatásával indultunk el arra a helyre, ahova évszázadok óta zarándokolnak a magyarok, ahol az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálos testvérek letelepedtek, valamint a zarándoklatot II. Szent János Pál pápa védnöksége alá helyezték. A zarándoklaton közel hétszázan vett részt Magyarországról, illetve az elszakadt területekről. Erdélyből közel 150 zarándok indult útnak, fiatalok és felnőttek egyaránt. Második alkalommal vettek részt a zarándoklaton a Szent Ferenc Alapítvány gyermekei közül húszan, illetve a Segítő Mária Gimnáziumból nyolc diák, akik az utazási iroda támogatásával utazhattak.
A zarándoklat június 23-án hajnalban indult a budapesti Nyugati-pályaudvarról. Első nagyobb megállónk Krakkó volt, ahol ünnepélyesen felvonultunk a város főterére. Az utcákat járva a több száz zarándok fegyelmezettem mozogva, édes anyanyelvén énekelte a lengyel nemzeti kegyhely Mária-énekét, melynek refrénje: „Madonna, Fekete Mária, fogd meg jól a kezünket! Madonna, Fekete Mária, védd Hazánk és egyházunk!” – lengyel testvéreink könnyes szemekkel hallgattak bennünket, üdvözölték a zarándok-közösséget, őszinte kézfogassal viszonozva tanúságtételünket. A Mária-templomban köszöntött bennünket Stanislaw Dziwisz bíboros, II. János Pál pápa egykori titkára – immár hagyományosak a bíboros úr köszöntései, hiszen mind a négy alkalommal külön fogadta a Fekete Madonna Zarándokvonat zarándokait, bátorítva bennünket, hogy zarándoklatunk tanúságtétel úgy a lengyel, mint a magyar nemzet számára. A köszöntő szavak után Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti bíboros atya szentmisét mutatott be, melyet követően folytattuk utunkat Czestochowaba, Lengyelország nemzeti kegyhelye felé, ahova késő este szerencsésen megérkeztünk. Másnap délelőtt a zarándokcsoport ünnepélyesen, énekelve-imádkozva bevonult a Fekete Madonna-kegykápolnába, ahol – miután a Szűzanyát köszöntöttük – a helyi perjel atya köszöntőszavait hallgattunk meg, majd Tamás József püspök atya szentmisét mutatott be a bazilikában.
Nagy öröm és boldogság volt bennem, hogy a bazilikában ott láttam drága kincsünk, a Csíksomlyói Szűzanya kegyszobrának másolatát. Tavaly, amikor eljöttünk a kegyhelyről, úgy éreztem, hogy magunkból hagyunk ott egy darabot, amit a másolat jelképezett, ezért búcsúzásomkor megcsókoltam a Szűzanya szobrát – most pedig öröm volt bennem, amikor megláttam, ezért ismét csókkal köszöntöttem.
A szentmise elején Darvas-Korzma József esperest, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát a Pálos Rend elöljárósága pálos konfráteri, vagyis a Pálos Rend tiszteletbeli tagja címmel tüntette ki a szerzetesrend érdekében végzett szolgálatáért és a pálos testvérek hargitafürdői letelepedésben nyújtott segítségéért. A szentmise után emléktáblát helyeztünk el az idei zarándoklatunk emlékére, és megkoszorúztuk a kolostor udvarán található Boldog Özséb-kutat, amelyet a Fekete Madonna Zarándokvonat zarándokai állítottak a második zarándoklat alkalmával. Délután szentgyónási lehetőség volt, amely fontos része a zarándoklatnak, 
hogy el tudjuk végezni a kegyhelyen a szentgyónásunkat, hogy búcsúban tudjunk részesülni. Késő délután bemutatták a lengyel nemzeti kegyhelyet, amely után jómagam mondtam néhány gondolatot abból az alkalomból, hogy egy éve hoztuk el a Csíksomlyói Segítő Szűzmária kegyszobrának másolatát a kegyhelyre, utána pedig Molnár Imre előadását hallgattuk meg a lengyel és a magyar nemzet keresztény küldetése és testvérisége Európában témakörben. Este a vacsora után a Bazilikában elimádkoztunk a „Kiáltás” imát a magyar nemzetért Gerendai Sándor móri plébános vezetésével, a majd a rózsafüzért és 9 órától a Bábel érsek vezette „Apel” -imán vettünk részt a magyar–lengyel nemzet lelki megújulásáért, amely tiszteletünkre kétnyelvű volt. Az imát évtizedek óta minden este végzik a pálos szerzetesek a kegykápolnában, amelyen számos hívő is jelen van, illetve a lengyel televízió és rádió is élőben közvetíti.
Harmadik nap délelőtt Keresztes Zoltán, a gyergyószentmiklósi Szent István-plébánia plébánosának a gondolatai hallgattuk meg a zarándoklásról, majd Körmendy Adrienne krakkói konzul és Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul köszöntései hangzottak el, amelyet Varga Miklós Péter atya Budapest-Márianosztra zarándoklatok című előadása és Pálmai Árpád karnagy-zenetanár, aki az egész zarándokúton az éneket biztosította, énekes köszöntője követett. A zarándokcsoport felsorakozva megkoszorúzta a kolostor udvarán található katyni és szmolenszki áldozatok emlékművet, utána pedig szentmise következett a kegykápolnában, amelyet Bábel Balázs érsekúr mutatott be. Délután szabadtéri keresztúton vettünk részt a kegyhelyen. A keresztút állomásainak az elmélkedéseit a zarándoklaton részt vevő pap és szerzetes testvérek írták meg II. Szent János Pál pápa életpéldája és szellemisége alapján. Este ismét rózsafüzér ima volt a bazilikában, utána „Apel”-ima a kegykápolnában.
Negyedik nap elérkeztünk a zarándoklatunk végéhez – kora hajnalban újra útra keltünk. Utunkat Tarnów felé vettük, azon város felé, amely a legmagyarabb lengyel város. A mondás azt tartja: „Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát”. Érdekességként írom csupán, hogy Tarnów szülötte Bem József, a kitűnő parancsnok. Tarnów mai kapcsolata a magyarsággal rendkívül intenzív és szívélyes. Ennek egyik bizonyítéka az Írott Szó Alapítvány és Sepsiszentgyörgy város által Tarnównak ajándékozott Székely Kapu. A tarnówi Városházán többször is megtartották a magyar ünnepeket, többek között a népek tavasza 150. évfordulóját, valamint megnyitották a magyar államalapítás ezeréves évfordulójának lengyel ünnepségsorozatát. A város székesegyházában köszöntött bennünket a város érseke és polgármestere, majd Bábel Balázs érsek úr szentmisét mutatott be a hivatásokért. Szentmise után utunkat Budapest felé vettük. A zarándokvonaton megkezdődtek a vonatrádió segítségével a zarándokok élménybeszámolói, köszönetnyilvánítások. Az Erdélyből indult zarándokok Miskolcon átszállva autóbuszaikra péntek reggel érkeztek meg indulási helyükre, Csíkszeredába.
A zarándoklat jó megszervezése, a változatos programok lelki élményekkel gyarapítottak mindannyiunkat. Lehet, hogy testileg megfáradva, de lelkileg felüdülve és megújulva, élményekkel gazdagon tértünk haza. Egyesek egyszer s mindenkorra az emlékezetükben és a szívükben őrzik az élményeket, mások azt fogadták, hogy jövőre is elzarándokolnak Lengyelország nemzeti kegyhelyére. A közel 700 zarándok eggyé kovácsolódik a zarándoklat alatt – egyek leszünk, hasonlóan gondolkodunk.
Óriási dolog a zarándoklat megszervezése ilyen nagyszámú közösségnek, amiért köszönet és hála Istennek, mint a „nagy szervezőnek”, köszönet és hála Budai Lászlónak, a zarándoklat vezetőjének, segítő társainak, a magyar és lengyel pálos testvéreinknek, illetve mindazoknak, akik segítettek bennünket, hogy utazásunk ne kirándulás, hanem zarándoklat, lelki feltöltődés legyen, Márián keresztül találkozhassunk a Feltámadottal, de erősödünk nemzeti hovatartozásunkban, és ezzel a zarándoklattal elmélyítjük a lengyel–magyar barátságot. Lengyel testvéreink számára mi a hit és szeretet követei lehettünk. Remélem, hogy nem állunk meg csupán az élményeknél, hanem a zarándoklatról hazatérve, kipihenve a testi fáradalmakat, gyógyítani fogjuk családjaink, közösségeink, nemzetünk, társadalmunk sebeit. Egy ilyen zarándoklat reményt ad, nemcsak nekünk, akik részt vettünk a zarándoklaton, hanem azoknak is, akik a médián keresztül követtek bennünket.
Urbán Erik OFM csíksomlyói kegyhelyigazgató
Vasárnap