A gyulafehérvári főegyházmegye első érsek-rangú főpásztora végakaratában imát kért. Meghagyása szerint gyászmisével búcsúztatták Székelyudvarhelyen, ahol utolsó nyugdíjas éveit töltötte. A prédikáció helyett néma gyász ült a templomban: az egyszerű koporsón elpihent a pásztorbot és a püspöksüveg. Végrendeletben kérte azt is: a csíksomlyói szentmise és gyászszertartás után szülőfalujában helyezzék örök nyugalomra.

Egy pap és két ministráns kísérje utolsó földi útján a csíkdelnei régi temetőbe.
 
A felhők is elsiratták a szerény, csendes szavú főpásztort, Bálint Lajos nyugalmazott érseket. Zsúfolásig megtelt a Szent Miklós-plébániatemplom mindazokkal, akiknek egykor plébánosa, majd főpásztora volt: szépszámú paptestvér, szerzetesek, mallersdorfi ferences nővérek és gyászoló hívei.

 A közös ima, ének alatt eszembe jutott jelmondata: „Néktek az a kegyelem is jutott, hogy ne csak higgyetek Jézus Krisztusban, hanem szenvedjetek is Érte!” (Fil 1,29). Amikor búcsút vettünk Székelyudvarhelyen, kértük az Élet Urát, hogy nyissa meg számára az örök élet ajtaját. Jutalmazza meg azzal az Örök Élettel, amelyet az Őt szeretőknek ígért. Hálát adtunk életéért, szolgálatáért kívánva: az örök világosság fényeskedjék neki!

A szentmise után több százan kísérték előbb a gyászkocsiig, majd gondolatban, imádságban Csíksomlyóra. A kegytemplomban a gyászmise és szertartás szerdán 11 órakor kezdődik.

Molnár Melinda, Székelyhon, 2010. április 6.