Gyulafehérvárról Budapesten

Szakmai konferencia és kiállítás Budapesten a gyulafehérvári székesegyházról és érseki palotáról a Teleki László Alapítvány szervezésében.
A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház és érseki palota régészeti és építészettörténeti kutatása és helyreállítása című konferenciára az Országos Széchényi Könyvtár adott otthont október 11-12-én. A rendezvényen történészek, építészek, régészek és restaurátorok osztották meg tapasztalataikat.

Diószegi László, a Teleki László Alapítvány elnöke, Boka László, a rendezvénynek otthont adó Széchényi Könyvtár nevében, Szász János, a Gyulafehérvári Érsekség gazdasági igazgatója köszöntötte a részvevőket, majd Tamási Judit, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke nyitotta meg az értekezletet.

Takács Imre művészettörténész a gyulafehérvári székesegyház elpusztult szentélyének köveit, közöttük a koronázó párkány megmaradt faragványait elemezte. A szentély falában másodlagos elhelyezésben fennmaradt két Szent Mihály domborművet vizsgálva az egyiket az 1200 körül tevékenykedő szobrászműhely alkotásaival, a feliratos domborművet a trieri timpanon 1142 előtt készült Krisztus-alakjával vetette össze.

Kiss Loránd restaurátor a székesegyház belső falkutatását ismertette, amely a különböző építési korszakok tisztázását, a vakolatok, meszelések rétegvizsgálatát és az esetleg lappangó műrészletek (faragványok, falképek) lokalizálását segítette.

Papp Szilárd művészettörténész előadása a főszentély 18. század közepi átépítéséről szólt. Az előzmények, majd a kivitelezés anyagi hátterét bemutató írott történeti források mellett a helyszínen végzett kutatás eredményeit és abból következő feltevéseket mutatta be, amelyek igazolásához további vizsgálatok szükségességét szorgalmazta.

Daniela Marcu Istrate és Daniela Tănase régészek beszámoltak a 2000-2009 között a székesegyház és püspöki palota restaurálási munkálataihoz kapcsolódó régészeti ásatásokból származó leletek számbavételéről, megőrzéséről és kutatásáról. Az eredmények számottevőek: épületmaradványok, sírok, tárgyak kerültek a felszínre a római kortól a 18. századig. Ebből származik az a mintegy 10 000 darabból álló gyűjtemény, amely az Érsekség őrizetében áll, és amelyből válogatták a Történeti Múzeumban ez alkalomra kiállított régészeti anyagot. Az ásatások során építési szakaszok azonosítására, eddig ismeretlen épületrészek megismerésére is sor került.

Monica Dejan numizmatikai szakértő az előbb említett régészeti ásatások során talált közel 200 darab pénzérmét mutatta be, közülük a legrégebbieket, a 12. századi Árpád-házi magyar királyok pénzérméit, mint numizmatikai ritkaságokat emelte ki. Pénzleletek számos új adatot szolgáltatnak Erdély egykori fővárosának pénzforgalmáról.

Emődi Tamás építész a gyulafehérvári fejedelmi palota bokályos házát az írott források, a palotahomlokzat töltelékéből előkerült csempetöredékek és régészeti ásatások eredményei alapján elemezte. Részletezte az izniki csempék útját Gyulafehérvárra a 17. század elején, majd a 17. század második felében miként javították és egészítették ki az alvinci habánok, valamint miért kerülhettek a 18. század elején a boltozat feltöltésébe.

Halmos Balázs és Marótzy Kata építészek, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszékének munkatársai a 2008-2010-ben történt alakhelyes, beavatkozás nélkül, alapos megfigyeléssel történő felméréseiről számoltak be. Azt is kifejtették, hogyan lehet felhasználni az általuk elvégzett felmérési rajzokat.

Káldi Gyula építész Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határon túli ügyekért felelős osztályvezetője elvázolta a székesegyház korszerű restaurálását megelőző körülményeket, majd az 1998-ban létrejött szakmai együttműködés eredményeit vázolta fel.

Márton Judit műemlékvédő szakmérnök, az érsekség építészeti irodájának vezetője beszámolt a 2007-től, az Egyházművészeti Bizottság szakmai tanácsával, új lendülettel induló munkálatokról, amelyeknél értékmentési szempontok előtérbe helyezése érvényesül. Az elvégzett feladatok összegzésénél kiemelte a közös gondolkodás szerepét és fontosságát.

Guttmann Szabolcs építész az érseki palota felújításának jelenlegi munkálatairól számolt be. A palota udvari homlokzatán előkerülő reneszánsz ablakkeretekre, valamint az ablakok cseréjére hívta fel a figyelmet.

Az első nap előadásainak végén a hallgatóság részéről, többek között, felvetődött a jövőbeli tervek kérdése. Szász János, az érsekség gazdasági igazgatója a jelenleg folyamatban lévő nagy horderejű munkálatok (szentély és érseki palota) befejezése mellett a fejedelmi kapu restaurálását, az akadálymentesítést, a székesegyház és az érseki palota előtti tér kialakítását, valamint a déli torony látogathatóságának megoldását említette ki a további tervek közül.

Asztalos György restaurátor a déli toronynál, a Várday lépcsőn, a szentélyen, a palota homlokzatán végzett felújítási munkálatok részleteibe nyújtott betekintést.

Mihály Ferenc restaurátor a székesegyház faberendezéséről és az azokon végzett munkálatokról beszélt, kiemelve a stallumok, a Mária-oltár restaurálását, az ajtók állagmegőrzését, valamint a tordatúri Madonna–szobor és a főoltár restaurálásának kérdését.

Macalik Arnold építész a jelenleg felállványozott szentély helyreállítási terveit, illetve az ehhez kötődő szerteágazó kérdéseket villantotta fel.

Pölöskei Kardos Máté világítás szakértő a székesegyház belső terének új megvilágítási tervezetét ismertette.

Tövissi Zsolt építész az érseki palota északi, földszintes szárnyában a millenniumi kiállítás számára kialakított tér építészeti és belső építészeti megoldását ismertette.

Hegedűs Enikő a gyulafehérvári érsekség művészettörténésze beszámolt a tavalyi millenniumi kiállítás tárgyi emlékeinek kiválasztásáról, valamint ismertette a jelenleg látható kiállítás anyagát.

Zárógondolatként Diószegi László elmondta, hogy bár az előadások részben már elhangzottak egy évvel korábban Gyulafehérváron, mégis a budapesti értekezleten a helyi szakemberek is közelebbről megismerkedhettek a gyulafehérvári munkálatokkal. Szervezőként fel akarta hívni a közvélemény figyelmét a már elkészült és a folyamatban lévő munkálatok horderejére. A részvétel bizonyította, hogy jogos volt ez a szándék, hiszen sok érdeklődő megfordult a konferencián.

A szakmai értekezletet követően, ugyanakkor szervesen hozzá kapcsolódva, Erdély ezer éves püspöksége - a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház és érseki palota régészeti kutatását és helyreállítását bemutató két kiállítás megnyitójára került sor a Budapesti Történeti Múzeumban.

Boda Sándor, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) főigazgatója házigazdaként köszöntötte a nagyszámú érdeklődőt.

A rendezvényen a kezdeményező és társszervező Teleki László Alapítvány igazgatója, Diószegi László elmondta, hogy az utóbbi évtizedek során nem volt arra példa, hogy erdélyi magyar vonatkozású régészeti kiállítás anyagát be lehessen mutatni Magyarország szívében. A kiállítás egyben fejhajtás az ezeréves évforduló előtt.

A kiállítást Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Semjén Zsolt, a Magyar Köztársaság miniszterelnök-helyettese nyitotta meg.

Jakubinyi György a gyulafehérvári székesegyházat és palotát ezeréves történelmünk fájdalommal, szenvedéssel, ugyanakkor dicsőséggel teli kőbe faragott tanújának nevezte. Köszönetét fejezte ki a Teleki László Alapítványnak és a Budapesti Történelmi Múzeumnak (BTM), hogy lehetővé tették Budapesten bemutatni a Szent István-i ország keleti részének történelmi örökségét.

Semjén Zsolt figyelmeztetet, hogy rajtunk, utódokon múlik, hogyan sáfárkodunk a kapott örökséggel, gyarapítjuk-e vagy elfecséreljük azt.

A rendezvény hangulatát a Tóth Aladár Zeneiskola növendékeinek közreműködése emelte.

A Daniela Marcu Istrate régész vezetésével 2000-2008 között zajló ásatások eredményeit és leleteit bemutató kiállítás a gyulafehérvári székesegyház és palota történetét tárja az érdeklődők elé. A mintegy 300 darabot bemutató tárlat a római kortól a kora újkorig terjedő időszakot öleli fel. A kiállítás Kovács Eszter, Papp Adrienn és Végh András közreműködésével, valamint a kivitelért felelős Hegedűs Enikő részvételével jött létre. Ezt az anyagot Farbaky Péter BTM főigazgató-helyettese és Spekner Enikő főmuzeulógus rendezésében egy párhuzamos kiállítás egészíti ki, amely a székesegyháznak és a palotának az erdélyi történelemben játszott szerepét, építéstörténetét és műemléki helyreállításait mutatja be régi és új felmérési rajzok, archív fotók és fejedelmi arcképcsarnok segítségével.

A kiállítás a Budavári Palota „E” épületében 2011. január 2-ig lesz megtekinthető. A tárlat következő helyszíne az Esztergomi Keresztény Múzeum, ahol 2011 júliusáig lesz látogatható.
kép és szöveg: Zsebe Márta