2011.06.25
Több ezren vettek részt a székelyudvarhelyi úrnapi búcsún és körmeneten
A főesperesi kerület legnagyobb helyi zarándoklata találkozásünnep: hívei, papjai egymással – szentmisei keretben, keresztaljákban; vidéki hozzátartozók a városban élő szeretteikkel. Ugyanakkor találkozás az örökre közöttünk maradt Jézussal. Bár ilyenkor zsúfoltabb a város, ettől is ünnepélyesebb – kívül-belül. A gyalogos zarándokok minden irányból énekelve, imádkozva érkeztek csütörtökön a Márton Áron térre, a szabadtéri szentmise helyszínére – csengettyűhang kísérte, harangszó és szíves szó fogadta.
Talán a búcsúi jelenlét legélménydúsabb az idén elsőáldozottaknak: láttunk a Kis Szent Teréz-plébániatemplom előtt is készületüket, amint eligazgatták kosárkáikban a virágszirmot, majd a keresztalja elejére sorakoztak. A kánikula miatt egy levélnyi árnyékot is megkerestek a zarándokok a lombok, zászlók védelmében. Az asszisztencia ünnepélyes bevonulását püspökfogadó kórusének kísérte, amit a város egyházközségeinek egyesített kórusától hallhattunk Rózsa Imre kántor-karnagy vezényletével.
Mátyás Károly székelyudvarhelyi főesperes-plébános arra biztatott, hogy lelki átéléssel ünnepeljünk: tegyünk tanúságot, elmélkedjünk és táplálkozzunk az Úr Testével és Vérével. A búcsús szentmise főcelebránsa, dr. Jakubinyi György érsek a „székely Anyaváros minden zarándokához” szólt. Napjainkban annyi tüntetés van: akad, amit engedélyeznek, van, amit letiltanak. Mi, a római katolikusok legszentebb titkunkkal vonulunk ki, mutatkozunk be, megvallva Jézus valóságos jelenlétét, hitünket. „Senkit nem akarunk megsérteni. Elősegíti az ökumenikus párbeszédet is, hiszen ott lehet testvérek között tárgyalni, ahol ismerik egymást” – buzdította a búcsúsokat a főegyházmegye érseke.
Az Úr Testének és Vérének főünnepén a búcsú igehirdetője Ft. dr. ifj. Nagy József egyetemi adjunktus, a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán és Papnevelő Intézet újszövetségi szentírástudomány tanára szentbeszédében az örökre köztünk maradt Krisztusra emelte lelki szemeinket, gondolatainkat, hogy e misztikus együttlétből új élet fakadjon.
Ma is jelen van az Élet Ura, a templomok csendjében, a tabernákulum magányában: kínálja az élet forrását. Akik befogadják ők hatalmat ad arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Felismeréséhez bölcsessége van szükség: a hit többletlátására, a bizalom kockázatára. Szavai ma is határozottan hangzanak, még ha sokan lemaradizzák is a hívőket. „Uram, kihez mennénk? – nálad vannak az örök élet Igéi”. Itt hagyta szeretete jelét, hogy ne csak tudja-érezze, láthassa is minden kor minden embere határtalan szeretetét. (…) Együtt, boldogan ünnepeljük Őt. Nem a tabernákulum lakója; lelkünk vendége és hétköznapi társunk az eucharisztikus Jézus. Itt van, hogy táplálékunk legyen, ne csak az ünnepeken, hanem rendszeresen és általunk mások számára is legyen jelen. Legyünk egymás számára élő eucharisztiává. És ne egy évben egyszer a világ előtt, körmenetben. Táplálkozzunk Testével és Vérével, hogy meg tudja ki-ki hozni a maga életáldozatát. Hivatásában, szakmájában becsületesen dolgozva, tisztességes polgára legyen népének, amelyhez tartozik. Ilyen hozzáállással építjük magunk körül szülőföldünkön. Minden nap Úrnapja legyen, Isten országa megjelenhessen közösségeink arcán – biztatott az ünnep szónoka.
A lomb- és virágoltárok között felhangoztak ősi szép népénekeink, majd stációt tartottak. Jakubinyi György érsek az Oltáriszentséget letette a kisoltárra, megtömjénezte, mondott egy invokációt, majd egy-egy evangéliumi szakaszt olvasott fel, és a jelenlevőket megáldotta. Oltártól oltárig haladva mindennapjaink testi-lelki táplálékaira kért áldást a négy égtáj felé vonuló körmenet. Te Deum és eucharisztikus áldás után Mátyás Károly főesperes köszönetet mondott az ünnepért, a főpásztor jelenlétéért és hálát fogalmazott mindazoknak, akik fizikailag vagy lelkileg segítettek, hogy az búcsú kegyelmet osztó jelenlét lehessen. A himnuszok eléneklésével ért véget a székelyudvarhelyi úrnapi búcsúünnep.
Molnár Melinda, székelyhon.ro, 2011. június 23.