2011.10.10
Megemlékeztek az iskolaalapító Hirschler József főesperesről is
A Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Hivatal és a Piarista-Marianista Öregdiákok Baráti köre szombaton emlékezett meg az 1911. december 10-én felszentelt római katolikus tan- és leánynevelő intézet, a kolozsvári Marianum létesítéséről. A száz évvel ezelőtt felszentelt volt egyházi ingatlanban az 1948-as államosítástól kezdődően a Bolyai Egyetem, az 1959-es egyetemegyesítést követően pedig a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsész Kara működik. Szombaton reggel 9 órakor a volt marianumista diákok megkoszorúzták az iskolaalapító Hirschler József római katolikus főesperes házsongárdi sírját. 10 órától hálaadó szentmisét mutattak be a főtéri Szent Mihály-templomban. Ezután a több mint 200 résztvevő a Marianum dísztermében (ma: Eminescu) tartott emlékülést. Kovács Sándor római katolikus főesperes beszédében hangsúlyozta: az egyház már elkezdte az ingatlan visszaszolgáltatási eljárását.
Visszakéri az egyház a Marianumot
Az emlékező ünnepség szombaton, a Magyarok Nagyasszonya napján, reggel 9 órakor kezdődött a Házsongárdi temetőben, ahol megkoszorúzták az iskolaalapító Hirschler József (1874–1936) síremlékét, majd 10 órától Kovács Sándor római katolikus főesperes celebrált hálaadó szentmisét a Szent Mihály-templomban. – Szűz Máriát az Isten választotta ki a nagy terv megvalósítására: arra, hogy őt az Üdvözítő édesanyjává tegye. Nemcsak a magyarok tekintik őt nagyasszonyuknak, a környezetünkben élő keresztény nemzetek is édesanyjukként tisztelik őt, a hívő emberek meggyőződésében pedig tovább él Mária tisztelete. Erre a tiszteletre tanította növendékeit a Marianum, és így engedte el őket a nagy iskola: legyenek máriás lelkületűek, éljék a hitet, és hitben neveljék a rájuk bízottakat – hangsúlyozta a főesperes a misén, majd arra figyelmeztetett, hogy köztudatunkban, kultúránkban jelen kell lennie a gondviselésbe vetett bizalomnak.
– A történelem sokszor kegyetlen és okot ad a csüggedésre. Közös gondjainkra csakis úgy találunk megoldást, ha Istenhez folyamodunk. A keresztény hívők feladata az alapvető optimizmus felébresztése. Nagyasszonyunk és Patrónánk támogatásában bízva így tekintünk a jövőbe – összegzett Kovács Sándor, majd emlékeztette a hívőket, hogy az egyház elindította az egykori Marianum visszaigénylési eljárását.
Tovább él az iskola hagyománya
Az egykori Marianum földszinti dísztermében (ma: Eminescu) a Szent Mihály plébánia énekkarának egy része előadta a marianumista himnuszt, majd Mihaela Toader, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsész Karának dékánhelyettese üdvözölte a résztvevőket. Kovács Sándor főesperes köszönetképpen átadta Toader professzorasszonynak Sas Péter legújabb, a Marianum történetét bemutató könyvét. Pozsony Ferenc dékánhelyettes beszédében Sas Péter érdemeit ecsetelte, majd arra buzdította a jelenlévőket, hogy keressék fel az erre az alkalomra kinyittatott földszinti kápolnát. Kovács Sándor történelminek nevezte a szombati eseményt, majd köszöntötte a megjelent egyházi és világi méltóságokat, így Wolf Gabriella asszonyt, az egykori tanári kar Budapestről érkezett tagját, Hirschler József leszármazottját, továbbá Nagy Verát, a Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek Rendjének képviselőjét. Megtudtuk: a Marianum másik, még életben lévő tanárnője, a kolozsvári, tavaly 100. életévét betöltött Dombi Józsefné Nagy Erzsébet nem tudott részt venni az eseményen.
Nagy Vera iskolanővér megköszönte a jelenlévőknek a hitükhöz és kultúrájukhoz való hűséget, hozzáfűzve: a mai iskolanővéreket is lelkesíti a múlt.
– Száz évvel ezelőtt sem volt kevesebb a gazdasági gond, a nyomorúság; Hirschler József főesperes mégis tudott áldozatot hozni, és építette a közösséget. Példája útmutatás a mának is – hangsúlyozta Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja, aki azt is elmondta, hogy a magyar kormány támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a kommunizmus alatt elorzott egyházi ingatlan- és vagyon visszaszerzésére vonatkoznak.
Finta Hajnal, egykori marianumista a százharminc éve született Kende János, volt marianumista tanár (költői álnevén: Fausztin) Üdvözlő dal című versét szavalta el.
Könyv készült a Marianum történetéről
A Marianum – a 100 éves római katolikus tan- és leánynevelő intézet emlékezetecímet viseli Sas Péter budapesti művelődéstörténész új könyve, amely a Nagy Péter által vezetett Gloria nyomdából került ki, minőségi kivitelezésben. Sas Péter először egy volt marianumista diáklány – Kovács Mihályné, Balog Erzsébet – levelét olvasta fel, aki 1942–1944 között volt a tanintézet növendéke, de azóta is szeretettel emlékezik diákkorára. 1994-ben, amikor újra Kolozsváron járt, megkoszorúzta Hirschler sírját a Házsongárdi temetőben. – Nem Balog Erzsébet az egyetlen, aki csak lélekben van most velünk – tette hozzá a könyv írója, majd kifejezte abbéli reményét, hogy Hirschlernek szobrot állítanak az általa alapított iskola kertjében, mivel „Hirschler nélkül a Marianum létesítése nem valósulhatott volna meg”. Sas Péter vázolta az iskolalétesítés XX. század eleji körülményeit. Megtudtuk: a Marianumot a kor neves szakembere, Hübner Jenő tervezte és Spáda János építőmester építette. Fodor György piarista konfráter felolvasta Hirschler József főesperesnek az avatáskor mondott beszédét, amelynek lényege az Isten iránti hála volt. A Marianumban kezdettől fogva a Miasszonyunk rend iskolanővérei tanítottak. A tanintézet zászlajának 1913-as felszentelésekor elhangzott Hirschler-beszédet szintén Fodor György tolmácsolta.
Érdekességként Sas Péter megemlítette azt is, hogy az iskola és a bentlakás iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy azt hamarosan ki kellett bővíteni. Hirschler József akkor a város egyik vállalkozójához, Kikaker Boldizsárhoz fordult, aki két kávéházat működtetett a Főtéren. Pákey Lajos, Kolozsvár akkori építésze szakértői véleményében felmérte a Marianum értékét: a 15 487 négyzetméteren elterülő létesítmény telekárát 1,44 millió koronára, míg magát az ingatlant 1,78 millió koronára becsülte. – És ezt a hatalmas értéket vették el 1948-ban egy tollvonással! – hangsúlyozta Sas Péter.
Túlzott magyarsággal vádolták az intézményt
– Az első világháborút követő impériumváltás után nehéz idők jártak a Marianumra. Az intézetet túlzott magyarsággal vádolták az akkori román hatóságok. Az egyik nehézség például az 1924-es tanügyi reformhoz kapcsolódik, amely előírta, hogy érettségit csakis állami tanintézetben lehet letenni. Az 1930-as évek második felében még nehezebbé váltak a körülmények –emelte ki a művelődéstörténész, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy a Marianumban levő Hirschler-iroda és könyvtárhelyiségből – a főesperes 1936-os halála után – emlékszobát alakítottak ki, ám a berendezésnek és a könyveknek az évek során nyoma veszett.
Sas Péter megemlítette: a második bécsi döntés után Kocsis Mária Cecília nővér lánykórust létesített, amelynek fellépésén egy alkalommal Kodály Zoltán maga vezényelte kórusművét. A második világháború bombázásainak eseményeit az iskolanővérek naplójából tudta meg a könyv szerzője.
– A második világháború utáni néhány évben még a korábbi tanrend szerint működött a Marianum. A román állam azonban 1948-ban egyoldalúan felmondta a Vatikánnal megkötött Konkordátumot, és egyházellenes intézkedéseket léptetett életbe: a történelmi magyar egyházakat vagyonelkobzással és a szerzetesrendek feloszlatásával sújtotta. Hogy ez mennyire érte váratlanul a Marianumban tanító iskolanővéreket, újból az általuk vezetett naplóból tudható meg. – 1948-at a Vatikán Mária szent évének nyilvánította. A sors iróniája, hogy a román állam ebben az évben hajtotta végre az államosítást, melynek során összesen 1593 egyházi ingatlant koboztak el. Ebből 531 a református, 468 a római katolikus, 266 a lutheránus és 35 az unitárius egyház tulajdonát képezte. A 468 római katolikus épületből 236-ban iskolát működtettek. A Marianum szellemiségének alapjául a hit szolgált: a jót és a rosszat is Isten döntésének tekintették, így tudták túlélni ezt az óriási veszteséget – magyarázta Sas Péter, majd egy humoros történettel zárta beszédét, amelyet a marianumi utolsó iskolanővér, Leonarda írt.
archív felvétel
A történet szerint a kommunizmus éveiben egy trolibusz sofőrjétől idősebb román falusi néni érdeklődött: megáll a jármű a Marianum előtt? A sofőr rosszallóan mondta hölgyutasának, hogy a Marianum már nem létezik. – Ha valakit Boriskának kereszteltek, az Boriska is marad – figyelmeztette a buszvezetőt a néni, majd amikor a Marianum előtti megállóba ért, leszállt, és besétált a Marianummal szemben lévő ortodox templomba. – Ez sehol máshol a világban nem történhetett meg – vélekedett Sas Péter.
Az emlékünnepség művészi műsorában közreműködött a Szent Mihály plébánia Potyó István karnagy vezette kamarakórusa, Barabás-Kásler Magda, a kolozsvári filharmónia nyugalmazott énekkari tagja (ének), Jancsó Hajnal (szavalat) és Major Olga (szavalat).
NAGY-HINTÓS DIANA,
fotó: ROHONYI D. IVÁN
Szabadság, 2011. október 10.