2012.02.22
Tudatos felkészülés a spirituális ünnepre
Húshagyókedd van, temetjük a farsangot, vele együtt a telet is. Hagyományőrző csoportok elevenítik fel a népszokásokat, és a vigasságba szívesen bekapcsolódik a falusi közösségek apraja-nagyja. Farsang végeztével az egyházi év különleges időszaka, a negyvennapos nagyböjt következik. A farsangról és a nagyböjt jelentőségéről Sebestyén Ottó csíkzsögödi plébános, az Erdélyi Háló elnöke beszélt a Hargita Népe közéleti napilapnak.
Normákkal szabályozott a társadalom egésze, az egyetlen időszak, amikor „kiengedjük a gőzt”, a farsang. Ezért nagyon fontos periódus ez az emberek életében – hangsúlyozza Sebestyén Ottó. A csíkzsögödi plébános szerint „ilyenkor fellazíthatjuk a normarendszert, álarcokba bújhatunk és kipróbálhatunk olyan szerepeket, amelyeket a mindennapi élet és a társadalom különben nem enged meg számunkra”.
– Kipróbálhatjuk az antiszerepünket is, azt, ami egyáltalán nem jellemző ránk. Én mindenkit arra biztatnék, hogy próbálja szépen megélni a farsang lehetőségeit, mert ezekben mély lélektani folyamatok rejlenek. A farsangnak másrészt közösségépítő ereje is van. Hiszen amikor az emberek együtt mulatnak, táncolnak egy pohár bor mellett, az életerőérzés is erősödik, akárcsak a közösséghez való tartozás tudata. Belső tartalommal megtölteni a kereteket Egy ilyen vidám időszaktól nem egyszerű megválni, és az egyszerű hívő embernek ez a fajta „gyásza” jelenik meg – egy kis paródiával – a farsangtemetésben – mondja Ottó atya.
– Amikora farsangot eltemetik, belépnek életük egy szomorúbbnak nevezett időszakába, ami szerintem a nagyböjtre egyáltalán nem talál. Mert inkább nagyon tudatos, mély felkészülést jelent a nagyböjt a spirituális ünnepre, azaz Urunk feltámadásának megünneplésére. Egyébként minden vallásban megvan a nagy misztikus élményre való felkészülés. Az egyház megteremti a kereteket, amelyeket, ha belső tartalommal is megtöltünk, akkor ott lehet bennünk a remény, hogy Urunk feltámadásának ünneplésében nekünk is részünk lesz. A szimbólumok segítenek Sebestyén Ottó szerint az egyház által a liturgikus életben használt szimbólumok segítenek, hogy lelki életünk aszketikus folyamata felé forduljunk: – Volt egy nagyon mély találkozásunk Istennel, és most meg szeretnénk tenni mindent annak érdekében, hogy ennek a találkozásnak a belső élményét meg tudjuk őrizni. Az aszkézis begyakorlása segít, hogy az élmény hatását ne veszítsük el, ugyanakkor nyitottá tesz arra, hogy újabb vallásos élményt élhessünk át. Hamvazószerdának is megvannak a maga mély szimbólumai. A hamu a mulandóságunkra akarja felhívni a figyelmet, és arra, hogy most, a nagyböjt folyamán elsősorban a lényeges dolgokra figyeljünk, amelyek nemcsak pillanatnyi örömöket szereznek, hanem a léleknek, a szívnek, a bensőnek az igazi örömeit segítik elő. A hamvazkodás tehát elindít a lényeges dolgok felé.
A bűnbánat helyes értelmezése
A lila szín a bűnbánatot akarja megjeleníteni. A bűnbánatot jól kell értelmezni, mert az nem az örömtelen életet, az önbüntetést, a szégyenérzetet jelenti, hanem életünknek igazi mélységei felé való fordulását – hívja fel a figyelmet Sebestyén Ottó.
– Fel kell oldanunk azokat a gátakat, amelyek útját állják belső erőforrásainknak, és akadályozzák Istennek bennünk levő életét. A keresztút szintén fontos szimbóluma a keresztény egyháznak: a szenvedést Jézus szenvedésén keresztül próbáljuk integrálni, hiszen a szenvedés is szervesen hozzátartozik életünkhöz, abból született a megváltás. A böjt szimbólum is, ugyanakkor kulcsszó. Nagyon sok múlik az egészséges életformán. Egészséges, önfegyelmező életmóddal, ha kiegyensúlyozottan táplálkozunk, sok betegség meggyógyítható. Az egészséges életmód nagyon mélyen őrzi lelki egészségünket. A test és lélek mély kölcsönhatásban van egymással, ha ápoljuk az egyiket, ápoljuk a másikat is. A böjttel az egyház hihetetlenül nagy bölcsességet kínál az embereknek. Bárcsak minél inkább bele tudnánk menni ennek a mélységeibe, és megfelelően tudnánk ennek a korszerűségéről beszélni!
Takács Éva, Hargita Népe, 2012. február 21.